The Culling bétateszt

Ismerős? Hát persze, hogy az, a The Culling alapötlete minden, csak nem eredeti, és bár egy ideje adta magát, hogy játék készüljön a Battle Royale és Az éhezők viadala vérre menő küzdelmeiből, a fejlesztők mostanában figyeltek fel a koncepcióra. Kicsit olyan érzése van az egyszeri gamernek, mint két-három éve, amikor mindenki túlélőjátékot akart fejleszteni: mindegy, hogy játékmódként vagy önálló címként, de muszáj belenyalni a battle royale zsánerbe, így a The Culling mögött álló Xaviant például az elsők között határozta el, hogy ebből egy önállóan is életképes alkotás eshet ki.

Mielőtt bármibe belevágnánk, érdemes leszögezni, hogy a The Culling stílusa közelebb áll a DayZ-hez és társaihoz, mint a random multiplayer akciójátékokhoz. A cél itt is azonos, hiszen ugyanúgy ütni, vágni és lőni kell, viszont a játékmenet valamivel komplexebb és szöszölősebb, mert legalább akkora (ha nem nagyobb) szerep jut a csatákra való felkészülésnek, mint maguknak az összecsapásoknak. Egy hatalmas pályán, fegyverek és felszerelés nélkül kezdetek, ilyen kiszolgáltatottság mellett pedig kikerülhetetlen, hogy folyamatosan éber légy, és az előre kitalált taktikád végrehajtása mellett rögtönözni is tudj.

A The Culling kellemesen meglepett, mert a hangulatos, elmebeteg tévéműsorokat idéző alapfelállást okosan kitalált játékmenettel fejelte meg. Mivel a meccsek kezdetén nincs semmid, központi szerephez jut a craftolás, a pályán talált kövekből és faágakból kell összetákolnod az első holmijaidat. Egyelőre ez a két természetben megtalálható nyersanyag kapott helyet a játékban, két kőből például kést faraghatsz, három faágból pedig táskát készíthetsz magadnak, hogy több fegyvert és kiegészítőt tarthass magadnál. És ebből talán már kitalálhattad, hogy nem lehet a végtelenségig gyűjtögetni, ebbe ugyanis a helyhiány mellett az úgynevezett F.U.N.C. (Flexible Universal Nano Compound) is beleszól, amely egyfelől megmagyarázza, hogy miért készülhet két kőből és egy faágból egy lándzsa, másrészt pedig afféle fizetőeszközként szolgál, és limitálja a lehetőségeidet.

Tulajdonképpen a F.U.N.C. hivatott rá, hogy ívet adjon egy-egy körnek, ez teszi lehetővé, hogy később egyre jobb cuccokat készíthessünk, illetve zsebelhessünk be. A F.U.N.C. ugyan az idővel is termelődik, nagyobb dózisban viszont úgy juthatunk hozzá, ha figyelmesen járjuk a viadal helyszíneként szolgáló sziget dombjait, tópartjait és elhagyatott épületeit, és kifosztjuk a véletlenszerűen szétszórt F.U.N.C.-tárolókat, esetleg végzünk egy másik játékossal, és tőle szerzünk egy keveset. Ahogy egyre több F.U.N.C.-unk lesz, úgy bővülnek ki a lehetőségeink is, hiszen nemcsak a craftolás válik kényelmesebbé, de kinyithatjuk a pályán elrejtett fizetős tárolókat, sőt kérhetünk támogatást légi úton is - ezekben a dobozokban már lényegesen izmosabb felszerelést találunk.

Egy-egy kör elején tehát villámgyorsan kell feltalálnod magad, és bár a szerencsén is múlik, hogy milyen fegyverekre és kiegészítőkre bukkansz útközben, illetve nyilván az sem mindegy, hogy mikor, mennyire felkészülten hoz össze a sors az első ellenféllel, azért lehet tudatosítani is a játékot egy kis előretervezéssel. Amellett, hogy átgondolod, mire érdemes koncentrálnod az első percekben, a karakteredet is testreszabhatod, a külsején kívül adhatsz neki három perket, és te határozhatod meg, hogy mi legyen a drónokkal érkező szeretetcsomagodban.

Ezzel a játékstílusodhoz igazíthatod a kollégát, fókuszálhatsz a közelharcra, a lopakodásra és a csapdákra vagy ha az íjban és a lőfegyverekben bízol, akkor azokra is. Azonban egyik út sem járhatóbb a másiknál, bármelyiket is válaszd. A belső nézetű harcrendszert időbe telik elsajátítani, a távolsági fegyverekhez muníció kell, abból pedig nincs sok, míg a csapdák bevetése kész művészet. Első blikkre én el sem tudtam képzelni, hogy mit lehet velük kezdeni, míg össze nem akadtam az egyik tapasztaltabb játékossal: ő egy viszonylag sűrűn látogatott épület lépcsőjét “aknázta alá”, elbújt, és mikor én naivan belerongyoltam, azonnal előugrott, hogy hátbaszúrjon, és másodpercek alatt végezzen velem. Ott éreztem, hogy kell pár óra, míg ebbe a játékba beletanulok.

Illetve itt fogalmazódott meg bennem az is, hogy hiába az alapötlet, a The Cullingot egyelőre csak azoknak tudom ajánlani, akik képesek megbarátkozni a gondolattal, hogy a játékban csak kitartó gyakorlással lehet sikereket elérni, ráadásul egyelőre semmi olyan funkció vagy játékmód nincs benne, amely segít a tanulásban. Az Early Access-változatban akad ugyan egy lecsupaszított gyakorlórész, ahol elmagyarázzák az alapokat (illetve párosával is kipróbálhatjuk magunkat), de ez vajmi kevés, az első pár óra szinte biztosan szívással telik majd. A jobb játékosok jelenleg semmilyen módon nincsenek elkülönítve a kezdőktől, akiknek már az is kihívás, hogy megjegyezzenek néhány craftolási receptet és úgy-ahogy kiismerjék magukat az egyébként baromi nagy pályán. A harcrendszer pedig minderre rátesz egy lapáttal, mert nem igazán jó, persze lehet, hogy csak én vagyok válogatós; a belső nézet és a közelharc ötvözéséért sosem rajongtam.

Hangsúlyoznám viszont, a The Cullinghoz egyelőre csak az Early Access-változat érhető el, a teljes kiadás valamikor 2017-ben érkezik. A tartalomtól kezdve a prezentációig mindenbe bele lehetne kötni, de felesleges, mert a játék még nincs kész. A bátrabbaknak mindenesetre érdemes vele futniuk egy kört, hiszen folyamatosan érkeznek hozzá a javítások, a fejlesztők hétről-hétre finomítanak az egyensúlyon, ráadásul az alapötlet ígéretes, már ebben a formájában is megvillantja a pozitívumait. A többiekkel pedig találkozunk jövőre!

A The Culling korai változata már megvásárolható a Steamen. A játékot az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján próbáltuk ki, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.