A Microsoft, a 343 Industries és a Total War-sorozat alkotójaként megismert Creative Assembly újra elhozta nekünk a Halo-háborúkat. A valós idejű stratégiák mindig a kedvenceim közé tartoztak, már gyerekként állandóan az Age of Empires, a Command & Conquer, a Red Alert és a Warcraft előtt lógtam, és imádtam mindet. Ezért is lett a Halo Wars 2: Ultimate Edition megjelenésének napja, február 17. piros betűs ünnep a naptáramban.
A háborúval telt évek az emberiség és a Covenant számára is súlyos következményekkel jártak. Feldúltuk a galaxist, harcoltunk népünk túléléséért, önző céljainkért, de minden hiába. Annyi odavesztett élet, és csatározással töltött idő után nemcsak, hogy nem látjuk a háború végét, de úgy tűnik, az egész most kezd csak igazán kegyetlenné válni.
A két faj sötét konfliktusának árnyékában ugyanis egy harmadik, eddig nem ismert frakció erősödött meg, mely előlépve rejtekéből felkészült rá, hogy mindkettőnket örökre eltávolítson a galaxisból. A Halo Wars 2 történelmi eseményeket nyit meg előttünk, a Banished hatalmas erőket vonultatva fel egyszerre készül végezni mindkettőnkkel, féktelen haragjukat pedig a UNSC Spirit of Fire az elsők között kénytelen megérezni.
A Halo Wars 2 az előző részhez hasonlóan az akcióközpontú RTS-ek során erősíti. Felső nézetben követve az eseményeket parancsnokként a mi dolgunk a szárazföldi csapatok irányítása és hatékony támogatása, miközben mi felelünk az ideiglenes állomások kiépítéséért, és a stratégiailag fontos műveletek kitalálásáért, megvalósításáért is. A történet során egymást váltják a pörgős akciójelenetek és a klasszikus bázisépítős, fejlesztős feladatok.
Sokszor csak egy-egy kisebb csapattal vetjük meg magunkat az ellenséges vonalak határain, majd amikor elhárítottuk a közvetlen veszélyeket, megkezdhetjük az építkezést. Bázist kell felhúznunk, katonákat kiképezni, terepjárókat, tankokat és repülőket gyártani, nyersanyagokat termelni, fejleszteni és folytatni a támadást. Amíg újra és újra térdre nem kényszerítjük az ellenséget.
A már ismert kő-papír-olló típusú harcrendszer itt is visszatér. A járművek hatékonyan veszik fel a harcot a gyalogsággal, ők a légi egységek ellen hatékonyak, míg utóbbiak a járművekre tudnak gyilkos csapást mérni. A Banished egységei tökéletesen illeszkednek ebbe a rendszerbe, haditechnikájuk a Covenant technológián alapul, de fejlettebb és látványosabb, érdekesebb annál. Kiegyensúlyozott és jól felszerelt sereget kell építenünk a legyőzésükhöz, míg fejlesztéseink és gyáraink két fontos nyersanyagra támaszkodnak.
A kékes színű, kristály formájú anyag teherszállító repülőkön érkezik hozzánk, csak supply dropokat kell építenünk, hogy egyre több és több üsse a markunkat. De ugyanilyen elven működik a sárga színű energy is, melyet generátorok termelnek. Mindkét nyersanyag korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre, és nem is kell értük elmennünk - mint a tibériumért a Command & Conquerben mondjuk -, cserébe viszont a szűkösséget bázisunk mérete és felszereltsége adja.
Minden épület egy központi főépület köré csoportosul ugyanis. A kezdetekben négy-hat üres telekre lehet építkezni, ide kell felhúznunk a haderőnket adó gyárakat, a nyersanyagokat biztosító épületeket, és a fejlesztéseket végző laboratóriumokat is. Ki kell építenünk a bázis védelmi pontjait, és nekiállni hadseregünk megerősítésének, miközben próbálunk egy hatékony egyensúlyt megtartani a "jusson is és maradjon is" elvet követve.
Az első egységek legyártása után érdemes útnak indulni, hogy feltérképezzük a terepet, és másodlagos bázisok építésére lehetőséget adó telkekre, vagy kifosztásra váró nyersanyagraktárakra, kutakra tehessük rá a kezünket. A kampány során, és a többjátékos módban is az lesz a győztes, aki minél hamarabb, minél erősebb sereget tud felvonultatni, és harcba küldeni. A kezünk viszont itt is meg van kötve. A jól ismert population limit elvét követve a készítők korlátozták a gyártható egységek számát, úgyhogy nem az számít, mikor tudunk először bevethető méretű haderőt gyártani, hanem, hogy az mennyire jól összeállított, és mennyire fejlett lesz.
A kampánymód tizenkét, egyenként nagyjából félórás küldetésből áll. A USS Spirit of Fire egy segélykérésre reagálva vet be minket: egy kisebb szárazföldi osztaggal szállunk alá az idegen bolygón, majd jön, amire senki se számított. A Banished lecsap ránk, és ezzel kezdetét veszi a Halo-háborúk új fejezete. Monumentális bevezető videókban ismerjük meg az új ellenséget, a régi Covenant Birodalom egyik leszakadt, de önálló nemzetét, kinek parancsnoka puszta kézzel roppantja össze a spartanok páncélját. Először menekülnünk kell, összeszedni mindent, ami menthető, majd egyesítve seregeinket, megszervezni az ellentámadást.
A történetet végignyomhatjuk egyedül és co-op módban is, maguk a küldetések pedig izgalmasak és változatosak. Vannak feladatok, amikor csak egy maroknyi csapatunk van, míg máskor szabad kezet kapunk egy hatalmas és erős bázis biztonságos kiépítésére, hogy onnan vezéreljük a következő nagyszabású akciókat. De a kedvencem az volt, amikor egy már jól kiépített bázist kellett megvédeni az ellenség folyamatosan, minden irányból támadó bosszújától.
A hagyományos, szemtől szembeni csatákat kiegészítik még légi támogatások is. A UNSC Spirit of Fire fentről segít minket, a megfelelő mennyiségű nyersanyagért cserébe kérhetünk szőnyegbombázást, telepíthető ágyúkat, gyógyító energiát és még egy csomó mindent, melyek akár egy vesztesnek tűnő csatát is meg tudnak fordítani. Arra kell csak vigyázni, hogy ezek a légicsapások nem igényelhetőek folyamatosan, hosszú percekig tart újratölteni őket, illetve legyünk mindig résen, mert az ellenség ugyanezeket bevetheti ellenünk is.
Minden küldetésnél vannak bónuszfeladatok, melyeket külön díjazásért teljesíthetünk, illetve bevetéseink során gyűjthetünk logokat is, melyek a történet mellékvonalait, titkait segítenek felfedni. A játék számolja, hogy hány bónusz feladatot csináltunk meg, és mennyi idő alatt, milyen hatékonyan teljesítettük a küldetést, ennek arányában pedig pontokkal és kitüntetésekkel jutalmaz.
A Halo Wars 2 játékmenete egy-, illetve többjátékos módban is gyors és élvezetes. Minden épületről és egységről rövid leírásokat kapunk, amik segítenek dönteni, hogy az adott körülmények között megéri-e velük foglalkozni, vagy érdemesebb a pénzünket másra költeni. Lehet kiegyensúlyozott csapatot összeállítani, de nem egyszer úgy vezettem győzelemre a seregeimet, hogy csak egy adott fejlesztési irányra összpontosítottam, de arra nagyon erősen. Teleraktam supply dropokkal és generátorokkal a bázisomat, gyorsan megerősítettem a gyalogságot, gyártottam egyfajta tankokat, küldtem melléjük orvosi helikoptereket, az ellenség pedig hozzá se tudott szagolni az egészhez. Szuper élmény volt.
Az újrajátszásnál tökéletesíthetjük eredményeinket, illetve feldobhatjuk a játékot különböző skullokkal is. Ezeket mindegyik egy-egy új jellemzőt ad a csatához. Kérhetünk gyorsabb gyártást, építést és fejlesztést, erősebb spartanokat és jobban sebző egységeket, cserébe viszont kevesebb is lesz a megszerezhető pontok száma, de nehezíthetünk is. Gyengébb sebzés, checkpont-mentes küldetés az elejétől a végéig, erősebb és agresszívabb ellenség - ezek mind plusz pontokat hoznak nekünk.
Aztán akinek van kedve, az második vagy harmadik nekifutásra el is hülyéskedheti az egészet. Van olyan skull ugyanis, ami konfettiként felrobbanó ellenségeket, festékbombákat, vagy szivárványszínű nyalábot kilövő sugárfegyvereket ad a játékhoz, nagyon vicces ezek mindegyike. A napi betevőről és a még kövérebb díjakról pedig a Daily Challanges menüpont alatt fellelhető napi kihívások gondoskodnak.
A játék minden nap más feladatok elé állít: nyerjünk meg egy általunk hostolt meccset, nyomjunk le három multis összecsapást Sgt. Forge vezetésével, játszunk előre meghatározott beállításokkal, és még sorolhatnám. A lehetőségek száma végtelen, és mindig van benne valami új. Azok számára viszont, akik nem vágynak ezekre, mert a maguk útját járják, vagy csak tehernek érzik az elköteleződést, azoknak még mindig tartogat meglepetéseket a játék.
A klasszikus lehetőségek mellett ugyanis feltűnik egy teljesen új játékmód is, a Blitz. Az akcióra fókuszált, egyéni stratégiát igénylő mód a szemtől-szembeni harcokat egészíti ki egy izgalmas, kártyás rendszerrel, 1v1, 2v2 és 3v3 csatákra kihegyezve. Az új játékmódban a csapatok a pálya átellenes részéből indulnak, bázist építeni nem lehet, a meccs elején mindenki egy kisebb egységet irányít csak, aztán minden azon múlik, hogyan vetjük bele magunkat a csatába.
Kezdésnél azonnal meg kell rohamozni a stratégiailag fontos, de üresen álló állomásokat és energiakutakat. Ha megvan egy állomás, akkor a kezünkben lévő kártyalapok felhasználásával újabb egységeket teleportálhatunk oda, míg a kártyák lehívásához szükséges energiát a kutakból nyerhetjük. Az új egységekkel aztán tovább kell menni, és újabb állomásokat elfoglalni, mígnem eljön a pillanat, amikor szembe találjuk magunkat az ellenséggel. Megtámadnak minket, vagy mi akarjuk az ő állomásaikat megszerezni, és kezdetét veszi a csata.
A Blitz elképesztő hangulatú, pörgős és izgalmas meccseket ígér, melyek győztese az lesz, aki a legtöbb állomást, a legtöbb ideig tudja birtokolni. De aki nem vevő az újdonságokra, annak ott vannak még a hagyományos többjátékos módok is. A Deathmatch az egymás elleni, vérre menő csaták otthona, a Domination játékmódban stratégiailag fontos állomásokat kell elfoglalni és megvédeni pontokért cserébe, míg a Stronghold ehhez hasonló, csak itt nem a legtöbb pontot szerző játékos nyer, hanem aki a meccs végéig a legtöbb állomást építi fel, és tartja meg.
A klasszikus játékmódokat öt különböző menüpont alá rejtették. Mindegyik menüpont egyben egy-egy újabb játékmód is, a Versus gombra nyomva DM, Domination és Stronghold vár ránk, és két másik játékossal társulva a gép ellen vehetjük fel a harcot, míg a Rumble alatt a 3v3 Stronghold meccsek nyílnak meg előttünk, végtelen erőforrásokkal és fejlesztésekkel. A Team Objective a 4-6 játékos Domination módot tartalmazza, végül, de nem utolsó sorban pedig ott van még a Solo War és a Team War is, ahol 1v1, 2v2 és 3v3 Deathmatch összecsapások várnak ránk.
Brutális már maga a felsorolás is, a Halo Wars 2-ben van tartalom bőven, és ha még nem estetek volna össze teljesen, akkor a lista végén megemlíteném még a Skirmish módot is. Aki nem elégedett a játék alapbeállításaival, az itt nyomhat teljesen személyre szabott meccseket: be lehet állítani, hogy milyen pályán harcoljunk, milyen játékmódban, aztán megadhatjuk még, hogy mennyi legyen az idő- vagy a pontlimit, mennyi erőforrás álljon rendelkezésre, milyen fejlesztési szint legyen a plafon, meg amit csak el lehet képzelni.
A PC Master Race nemes és kivételes tagjai már attól frászt szoktak kapni, ha FPS-t kell kontrollerrel nyomni, nemhogy RTS-t. A Halo Wars azonban már az első részével kihozott mindent a konzolos irányításból, amit csak lehetett - seregünket egér és billentyűzet nélkül ezúttal is gyorsan és egyszerűen vezethetjük csatába. A bal kar mozgatja, a jobb pedig forgatja a kamerát, a kurzor a képernyő közepén lett rögzítve, míg a kijelölést, a csoportos kijelölést, a támadást és a speciális képességet egyszerűen az A, az RB, az X és az Y gombokkal hajthatjuk végre. Ennyi az egész.
Persze lehet mindent variálni, különböző kijelölésekkel és hotkeyekkel csapatba rendezhetünk egységeket, az LT-vel lehet aztán légi támogatást kérni, de tényleg nem kell ennél többet megjegyezni. És aki kontrollerhez van szokva, annak azonnal rááll majd a keze is. Kár egyébként, hogy ilyen kevés stratégia van a piacon, hiányoznak azok az idők, amikor sorra jöttek ki a jobbnál-jobb középkori, fantasy és második világháborús játékok a témában, és öntötték magukból a címeket a magyar fejlesztők is. Nagyon hiányoznak. Pláne console peasantként.
A játék egy gyengén teljesítő, elhanyagolt szegmensben indult tehát, ez viszont nem jelenti azt, hogy a fejlesztők nem vették komolyan a munkát. A Halo Wars 2 rengeteg tartalmat rejteget, és bár nincsenek benne bonyolult és nehezen kiismerhető mélységek, mégis a maga akciódús egyszerűségével nyújt sokoldalú, és színes stratégiát. A multit nyomva folyamatosan fejlődik benne az ember, illetve a Blitz is tartogat kemény csatákat, én csak azt sajnáltam, hogy hamar véget ért a kampány, és az új fajnak se volt sok ideje kibontakozni.
A kivitelezés összességében jó lett, tökéletesen elégedett mégse vagyok. Lassú a kameramozgás, nehéz átmenni a pálya egyik részéről a másikra, nem lehet eléggé kizoomolni, illetve a terület üres és ötlettelen is sokszor. Maga az Ark persze megköti a fejlesztők kezét, de lett volna lehetőség csiszolásra, továbbá a látvány technikailag és művészileg is lehetett volna jobb egy kicsit. Gond persze így sincs vele, meg ilyen a Halo világa, de a lehetőség a fejlődésre mindig nyitott, főleg most, hogy újabb irányok, események felé viszik el a történetet is.
A Halo Wars 2 egy izgalmas és élvezetes valós idejű stratégia, ami tökéletesen beleillik a Halo egyre szerteágazóbb univerzumába. Az előző rész elszigetelt epizód volt, ami még a Combat Evolved előtt játszódott, most viszont a legújabb eseményeket élhetjük át, ami érdekes pedig, hogy mindezt a Spirit of Fire öreg, idejétmúlt felszereléseit használva. A játék jó átvezetés a régi és modern idők között, továbbá tökéletes előfutár is az FPS hatodik részéhez. Izgalmas lesz a Banished ellen szemtől-szemben is harcolni - alig várom a folytatásokat!
A Halo Wars 2 PC-re és Xbox One-ra jelent meg. A játékot mi Xbox One-on teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Spoiler!!!!!!
Szoval a 6 az eme resz gyurujen fog jatszodni es Covenant helyett a Banished ellen fogunk harcolni a Flood, Forerunnerek helyett? Mar varom! A Covenant igy is krva unalmas mar.
a TPS shotterek és adventure gamék a kedvenc műfajom, de nagyon szeretem az
a hangulatos és jó RTS-esekt is. Danke schöön!
"A PC Master Race nemes és kivételes tagjai már attól frászt szoktak kapni, ha FPS-t kell kontrollerrel nyomni, nemhogy RTS-t. A Halo Wars azonban már az első részével kihozott mindent a konzolos irányításból, amit csak lehetett - seregünket egér és billentyűzet nélkül ezúttal is gyorsan és egyszerűen vezethetjük csatába. A bal kar mozgatja, a jobb pedig forgatja a kamerát, a kurzor a képernyő közepén lett rögzítve, míg a kijelölést, a csoportos kijelölést, a támadást és a speciális képességet egyszerűen az A, az RB, az X és az Y gombokkal hajthatjuk végre. Ennyi az egész.
Persze lehet mindent variálni, különböző kijelölésekkel és hotkeyekkel csapatba rendezhetünk egységeket, az LT-vel lehet aztán légi támogatást kérni, de tényleg nem kell ennél többet megjegyezni. És aki kontrollerhez van szokva, annak azonnal rááll majd a keze is. Kár egyébként, hogy ilyen kevés stratégia van a piacon, hiányoznak azok az idők, amikor sorra jöttek ki a jobbnál-jobb középkori, fantasy és második világháborús játékok a témában, és öntötték magukból a címeket a magyar fejlesztők is. Nagyon hiányoznak. Pláne console peasantként."
nem tudom elképzelni. am tetszik a gém.
De örülök, hogy legalább tartalmas és metacriticen is jól áll. Csak lehetett volna sokkal több is.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.