A finn Housemarque a twin-stick shooterek nagymestere, már a 2007-es Super Stardust óta ontják magukból a jobbnál jobb játékokat PS3-on és PS4-en, ám a műfaj keletkezése sokkal régebbre tehető. A készítők ezúttal azzal a Eugene Davisszel dolgoztak együtt, akinek az 1981-es Defendert és az egy évvel későbbi Robotron 2084 című alkotást köszönhették a játéktermekbe járók. A Nex Machina egyszerre modern és múltidéző, a relatíve egyszerű játékmenet megállás nélkül pörög, mindenféle sallang hiányzik, a színes, voxeles grafika pedig még a szemeinket is elkápráztatja. Persze nem sok időnk lesz gyönyörködni benne.
A zsáner ismérve az, hogy a történetre nem sok figyelmet áldoznak a fejlesztők, ám az alaphelyzet kétségkívül érdekes. A nem is olyan távoli jövőben az emberek a technológia rabjaivá váltak. Robotokkal töltik fel a kevésbé népszerű munkahelyeket és még a házimunkát is velük végeztetik. Azzal azonban nem számoltak, hogy a gépek is saját tudattal rendelkeznek és érzéseik vannak, és egy idő után megunják a kizsákmányolást, és teremtőik ellen fordultak. Az emberiség nem volt felkészülve a háborúra, de van egy hős, aki képes arra, hogy szembe szálljon velük. A sztori ennyi, mindenféle bevezetés nélkül csapunk a lecsóba, és később sem kapunk átvezetőket vagy fordulatokat. Szépen haladunk előre és lövünk, míg bele nem sajdul az ujjunk.
A játékmenet nagyon leegyszerűsítve annyi, hogy szépen megtisztítjuk az adott pályaszakaszt a különféle robotoktól, megmentjük az embereket (elég eljutni hozzájuk), majd egy eszközzel ugrunk egyet, és máris a következő arénában találjuk magunkat, ahol kezdődik minden elölről. Ám az nagyon nem mindegy, hogy ezt miként csináljuk, hogyan helyezkedünk, és az sem árt, ha kötélből vannak az idegeink. Mivel az akció megállás nélkül pörög, csak a gyors helyzetfelismerés és a profi reflexek vezetnek sikerre. Igen, még a legkönnyebb Rookie nehézségi szinten is olyan kihívás vár ránk, mint más játékokban hardon.
Mivel a pályarészek szinte folyton szűkek, elképesztő sebességgel lavírozunk a robotok között, hogy elkerüljük a robbanásokat vagy a lézereket, és próbálunk talpon maradni. Az akció fantasztikusan megkomponált, olyan, mintha színes energianyalábok között táncolnánk. Vannak pókszerű robotok, akik a megmentésre váró emberekre cuppannak rá azonnal, célszerű ezeket a gépeket likvidálni elsőként. A pálya végén kapott pontszám soha nem lehet elég. Ha fűbe harapunk, hiába támadunk fel a legutolsó ellenőrzőpontnál, buktuk a zsíros számokat, lenullázódik minden. Ha nem vagy elég felkészült, a rekorddöntés csupán hiú ábránd marad, bőven beéred azzal, hogy kihúzd a menet végéig.
A Nex Machinában nem sok lehetőséged lesz visszavonulót fújni, ha meghúzod magad, gyorsan eltalálnak, mozgásban kell lenned, de ez egy twin-stick shooterben megszokott dolog. Néha egyetlen voxelen múlik, hogy meghalunk-e vagy sem. Szerencsére az irányítás szinte tökéletes, a bal analóg karral mozgunk, a jobbal pedig célzunk és lövünk. Ezen kívül még a dasht és a másodlagos fegyverünket elsütő R1-et nyomkodjuk, míg lehetőségünk van. Előbbi sokszor életmentő, ha túl közel merészkednek hozzánk, és biztosak lehetünk abban, hogy erre egy percen belül többször is sor kerül. A másodlagos fegyvereket lehet variálni, a kard közelre ideális, a rakétavető hasznosságát pedig nem kell ecsetelnem.
Ha van elég időnk és energiánk rá, a titkos cuccokat is összeszedhetjük a pályán, ami extra életet, embert és fegyvert jelent. Ha ezekre nem jut idő az adott aréna utolsó ellenfele előtt, akkor le kell mondanunk róluk. A bossok könyörtelenek és legyőzésük nem ritkán több fázisból áll – ez idő alatt instant halált okozó finomságokat is kapunk az arcunkba, ha nem térünk ki előlük. De Istenem, ezek az összecsapások egy halálos szimfóniára hasonlítanak, gyönyörködtetnek, de akár a végletekig is felhúzhatják a játékost!
A hat világból álló kampány egyenként 15 pályából áll, ami tényleg hosszú órákra elegendő szórakozást biztosít, de a stílusból adódóan illendő kisebb adagokban fogyasztani, mivel itt különösen gyorsan tompulnak a reflexek. A kampányon felül ott van még az Arena mód, melyben visszatérhetünk a korábbi területekre, ahol nem kell fajtársaink megmentésével foglalkoznunk, de cserébe egy sor fokozatosan erősödő kihívásnak kell megfelelnünk. Az ellenfeleink gyorsabban mozognak, időre kell teljesítenünk a pályát, netán egy helyben állva kell kihúznunk a szakasz végéig. Némelyik már tényleg emberfeletti. Ha van melletted egy haver, vagy családtag, a helyi kooperatív módot imádni fogod!
A voxelgrafikával csipkézett Nex Machina egy fényesre csiszolt gyöngyszem és egyben a twin-stick műfaj csúcsa. Egy kőkemény videojátékkal van dolgunk, amely még az árkád korszakban vert gyökeret, és rengeteg kultikus alkotás hatott rá - mégis megtalálta a saját hangját. És akkor még a zseniális synthwave zenei betéteket még nem is említettem! Minden ízében a tökéletesség látszatát kelti, elkápráztat, feldühít, és egyhamar nem ereszti el a rajongót.
A Nex Machina PC-re és PlayStation 4-re jelent meg. Mi a Sony konzolján teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.