PlayLink-játékok tesztje

A PlayLink-szolgáltatást a júniusi E3-on jelentette be a japán vállalat. Olyan játékok tartoznak ide, amelyekhez nem kell feltétlenül DualShock 4, az összegyűlt társaság tagjai saját iOS-es és androidos mobiltelefonjukat vagy táblagépüket használják. Az eszközök kamerája, érintőképernyője és mikrofonja hasznos pluszt ad, és ezek után már az a furcsa, hogy a Sony miért nem csapta le a labdát korábban? Mobilja mindenkinek van, kontrollerből pedig kettőnél több ritkán akad otthon, így ha egy spicces 3-4 fős társaság összeül a házibulik alkalmával, mindenki ki veheti a részét a mulatságból.

A PlayLink tehát olyan embereket is megszólíthat, akik korábban nem is találkoztak komolyabb videojátékokkal, viszont nap, mint nap a mobiljukat bújják. Az induláshoz elég, ha beszerezzük a kívánt játékot, és letöltjük a hozzá tartozó alkalmazást az App Store-ból vagy a Google Play Store-ból. Sajnos ezt minden címnél meg kell tennünk, pedig egyetlen app-pal is el lehetett volna intézni. A játékhoz a PS4-nek és az okoseszközünknek ugyanarra a Wi-Fi hálózatra kell csatlakoznia, de ha ez nem megoldható, akkor a konzolt hotspotként is használhatjuk. A játék lényegi része továbbra is tévék képernyőjén fut, míg a telefonon vagy a tableten érhetjük el a kiegészítő lehetőségeket.

November végére már öt címre duzzadt a platformot támogató játékok listája, ezekből négyet veszünk most górcső alá, míg a Planet of the Apes adaptációjáról egy külön cikkben emlékezünk meg. 

That’s You

Vajon tényleg jól ismered a barátaidat és a családtagjaidat? A PlayStation Plus-előfizetőknek ingyenes That’s You-ból kiderül, hogy mit gondoltok valójában a másikról. Több mint 1000 vicces kérdés és rajzos kihívás vár rád, a kezdésnél mindössze egy szelfit kell készítened magadról, majd választhatsz egy kártyát, amin a te arcod és neved virít majd. Összesen hat játékost támogat az anyag: ha csak ketten játszotok vele, akkor csak a minél magasabb pontszámra törekszünk, míg ha ennél többen, akkor már a többiek legyőzése a cél.

A játékmenet egyszerű: a program kérdéseket tesz fel a másik játékosról, s nekünk a legjobb tudásunk szerint válaszolnunk kell rá a kérdés témájának megfelelő háttérkörnyezet mellett. Mindegyik játékos válaszol a kérdésre, s nyilván akkor helyes a válasz, ha a társunk is ugyanazt a lehetőséget választja. Sokszor elég pikáns tematikájú dolgokat boncolgat a játék, így a hatalmas nevetés mellett ne lepődjünk meg azon, hogy gonosz tekintettel néz majd ránk a párunk. Máskor egy képernyőn megjelenő fura arcot kell leutánoznunk, úgy hogy lövünk egy képet a teljesítményünkről, amit aztán értékelnek a barátaink. Előfordulhat, hogy rajzolnunk kell valamit, s tapasztalatból mondom, hogy sokak fantáziája még akkor is az absztrakt genitáliákban merül ki, amikor teljesen más volt a feladat.

Az online multi nagyon egyszerű, és sajnos csak a barátlistánkon szereplő személyekkel nyomulhatunk együtt. (Bár érthető a húzás, elvégre az ismeretlenek előszeretettel mutogatnák magukat alulról a kamerába.) A That’s You alapötlete kiváló, ám a kérdések és feladatok egy idő után unalmassá válnak, így csak maximum egy félórára köthető le vele a társaság.

Értékelés: 7

Knowledge is Power

Lényegében egy tévés kvízjátékokra hajazó címről van szó, végletekig bájos, karikatúraszerű karakterekkel. A műfaj nem ismeretlen már PlayStationön: a Buzz! és a That Trivia kistesójaként képzelhető el a Knowledge is Power. Itt azonban nemcsak a jó reakcióidővel győzhetjük le a másik öt ellenfelünket, néhány szemét taktikát is bevethetünk ahhoz, hogy a 11 kérdés alatt a legtöbb pontot összeszedjük, s végül mi kerüljünk a piramis csúcsára. A 12. forduló a mindent eldöntő összecsapás két fő között, ahol még akkor is nyerhetünk, ha az előző körökben nem mi kaptuk a legtöbb pontot. Szerencsére a kérdések kategóriáját is mi választjuk ki – ezekből négyféle van.

A csavar az egészben, hogy akadályozhatjuk is az ellenfelünket abban, hogy időben válaszolni tudjon. Mondjuk a válaszlehetőségeket tehetjük kevésbé egyértelművé a hozzájuk tartozó leírások eltávolításával, később véletlenszerűen két ilyen piszkos trükköt is bevethetünk. Így legalább akkor is lehet esélyünk győzni, ha éppen egy okos könyvmoly ellen küzdünk. Sajnos a kérdések legtöbbje szorosan kapcsolódik az amerikai popkultúrához, így ha például a Televízió kategóriát választjuk, nem árt, ha ismerünk néhány sorozatot.

A Knowledge is Power tűrhető kis csomag lett, szépen össze is hozza a társaságot, de közel 6 ezer forintot elkérni egy casual címért, kissé meredek.

Értékelés: 6

Hidden Agenda

Talán a felhozatal egyetlen olyan címe a Hidden Agenda, amely a harcore réteg érdeklődését is felkeltheti, és egyedül is játszható. Bizony, az Until Dawnról elhíresült Supermassive Games interaktív kalandjátékáról van szó. A sorozatgyilkosos téma pedig egy igazán ütős pszicho-thriller alapanyaga lehet, ahol a hősünk nevében hozzuk meg a súlyos döntéseket, amelyek a történet fonalát alakítják. Ismerős a téma? Kicsit az Until Dawnra emlékeztet az eset, főleg a látvány terén, de ezúttal lényegesen kevesebb interakcióval, és annál filmszerűbb élménnyel találkozunk.

A sztori sajnos nem lép túl a B-kategóriás bűnügyi filmek kliséin, ám míg a fejlesztők horrorjátékának előnyére vált a klisés légkör, addig a Hidden Agenda komolynak álcázza magát. Főhősből rögtön kettő is akad, egy Becky Marnie nevű feltörekvő nyomozónőt és egy Felicity Graves nevű ügyésznőt „irányítunk” a játékban, akik egy Trapper nevű sorozatgyilkos után kutatnak, akit már a történet elején rács mögé küldünk. A fickó egyébként nem viccel: a Fűrész-filmek csapdáit megszégyenítő alkalmatosságokkal veszi körül áldozatait, amelyekbe a kissé felkészületlen rendőrök is belesétálhatnak. Hamarosan újabb gyilkosságok veszik kezdetüket, a páros pedig Trapper segítségét kéri az ügy felgöngyölítéséhez. Néhány meglepő fordulaton kívül a cselekmény nem túl izgalmas, a karakterek és a párbeszédek suták, a vágás olykor rettenetes, de azért kisujjból hozza a sötét és nyomasztó atmoszférát.

A játékmenet ismerős lehet a Telltale kalandjátékaiból: egy adott jelenet után dönthetünk, mit csináljanak a karakterek, milyen mondattal válaszoljanak. Ha egyedül játszunk, a felelősség a miénk, ha többen, akkor az a lehetőség lép életbe, amire a legtöbb szavazat érkezik. Ha viszont ügyesen sakkozunk és szépen teljesítünk a QTE-szegmensek alatt, vagy gyorsan megtalálunk egy-egy elrejtett tárgyat a zseblámpáinkkal, akkor bónuszpontok ütik a markunkat, így felülírhatjuk a többség akaratát, és a mi szájízünk szerint folytatódik tovább a cselekmény. Persze előfordulhat, hogy a többiek is ügyesek, ők is rendelkeznek egynél több vétóval, így felülírhatnak minket.  Minden ilyen interakciót lényegében touchpadot csinál a telefonunk érintő képernyőjéből, csak a megfelelő irányba kell simítanunk az ujjunkkal. Olykor időre, ami bizony pontos reflexeket is igényel.

A kompetitív mód viszont tényleg telitalálat! Ilyenkor minden játékost egy „hátsó szándék” vezérel – innen a játék címe. A fejezetek elején apró célokat kapunk, és nekünk e szerint kell alakítanunk a sztorit. A többiek persze nem sejtik, hogy mi jár a fejünkben, mindenesetre, ha sikerül véghez vinni a tervet, még több vétót kapunk.

Sajnos a történet terén hamar elveszítjük az érdeklődésünket, sokszor nem is sejtjük, mi járhat a szereplők fejében, vagy, hogy mit reagálnak rá mások. Magyarán sokszor lutri, hogy hova lyukadunk ki a sztori végére, elvégre a logikusnak tűnő döntések homlokegyenest másfajta kicsengést kapnak. Ettől függetlenül minimum két végigjátszás benne van a Hidden Agendában, amely elsőre szűk két óra alatt teljesíthető – már csak ezért is mozifilmes az egész. A grafika viszont tényleg pazar, iszonyatosan élethűek a karaktermodellek és a mimika, valamint az árnyékokkal is remekül bánnak a Supermassive srácai. Külön öröm, hogy a Hidden Agenda magyar feliratot és szinkront kapott, noha utóbbi nem lép túl a kereskedelmi tévék színvonalán, így ajánlott az eredeti angol hangot választani.

Pontszám: 7

SingStar Celebration

Ha van egy olyan sorozat, amely elengedhetetlen kelléke a partijátékoknak, az a SingStar. Míg korábban külön mikrofon is kötelező volt a karaoke-programhoz, addig a 2014-es SingStar: Ultimate Party óta elég egy szimpla mobilos alkalmazás is. Innen már adta magát, hogy a legújabb rész kapásból a PlayLink felhozatalát erősíti. Persze a Celebration is kompatibilis a korábbi mikrofonokkal, illetve a PlayStation Camerával is, utóbbi már csak azért is ajánlott, mert vicces klipeket tölthetünk fel a közösség szórakoztatására.

A London Studio már a műfaj nagy öregjének számít, így aztán zokon vettem, hogy az új rész nem igazán tudott előrelépni három év alatt. Hiába jött össze otthon egy nagyobb társaság, aki már csak arra vár, hogy az elfogyasztott alkohol hatására dalra fakadjon, egyidejűleg csak két játékos énekelhet. A szokásos Battle és Duet módokat kimondottan erre húzták fel, ezzel nincs is gond, ám a Party mód úgy van kialakítva, hogy nyolc játékost két négyfős csapatba sorol, amelynek két tagja véletlenszerűen kerül kiválasztásra egy körben. „Hé Laci, gyere már be a konyhából, te jössz!” Ilyenkor az a játékos győz, aki a legtisztábban el tudja énekelni az adott dalt, vagy elsőként éri el az 1 millió pontot, de vannak olyan lehetőségek is, amikor minden versszakot másvalaki énekel el. Ettől eltekintve a Party mód adja a Celebration sava-borsát, lévén akárhány fordulót letolhatunk, a következő számot pedig az alkalmazáson belül szavazhatják meg a résztvevők.

Sajnos a játék dalfelhozatala nagyon korlátozott: összesen 30 számot tartalmaz. Többnyire az aktuális rádiós slágerekből mazsolázhatunk, de bekerült néhány olyan klasszikus is, mint a Roxette, az ABBA, a Blondie vagy a Queen. Könnyen előfordul, hogy egyszerűen nem tudunk választani közülük, mert már a könyökünkön jön ki Adele, a One Directon és a társai. Sebaj, a SingStore immáron több mit 600 számot tartalmaz, így biztosan találunk a fogunkhoz illőt darabonként 4-500 forintért, viszont sokkal jobban jártunk volna, ha a 30 számot kézzel válogathattuk volna össze. A veteránok talán még egy szolgáltatásra is előfizettek volna, cserébe a teljes zenei adatbázisért.

A SingStar mindig is rágyúrt a közösségi élményre, nincs ez másként most sem. Egy PS Camera birtokában visszanézhetjük a társaság vergődését, ami rengeteg poén forrása, szintúgy, mint a többi játékos produkciója szerte a világban. Ha csípted a hazai tehetségkutatók előválogatóit a tévében, itt aranybányára lelsz, kár, hogy az önjelölt sztárok már nem annyira aktívak, mint a PS3-as érában.

Egy kicsit szomorú vagyok, hiszen a SingStar a házibulik nagy öregje, ennek ellenére nem sok újdonságot találunk benne. A felemás dallista gyorsan kijózanítja a játékosokat, és a négyfős éneklések hiánya pedig 2017 végén kicsit már nonszensz. Azért zokogni nem fogunk, lévén a karaoke még mindig az egyik legjobb módja a házibuli felrázásának, és a SingStar Celebration hozza a kötelezőt, de annál egy fikarcnyit sem többet, hiszen egyeduralkodó a műfajban.

Pontszám: 5

***

Mindent összevetve a PlayLink egy szórakoztató kezdeményezés a Sony részéről, de csak akkor, ha a játékosok a helyén kezelik, és nem várnak többet nála a casual szórakozásnál. Lásd, mi lett a második képernyőt támogató hardcore címekből néhány évvel ezelőtt, és a Wii U tabletkontrollere is kapufának bizonyult. A jelenlegi formájában a mobileszköz és a PS4 közti kommunikáció gyors, az input bevitele szintúgy, itt már csak a fejlesztőkön múlik, hogy milyen új ötleteket találnak ki rá.

A fenti PlayLink-játékok kizárólag PS4-re jelentek meg. A hozzájuk tartózó alkalmazásokat ingyen tölthetitek le az App Store-ból vagy a Google Play Store-ból.