A koncepció megegyezik az előző felvonással: a Warhammer fantasy univerzuma a próféciában megjósolt végnapjait járja, a káosz istenek bajnoka, Archaon és seregei lerohanják a világot, miközben minden falu, város, és minden egyes rom és kastély alatt egyre csak gyűlik és gyűlik a patkányok végtelen hordája. Az első rész ellenségei is utóbbiak közül kerültek ki, öt hős szövetsége próbálta útját állni a skaven-veszedelemnek, hogy megmentse Übersreik városát a pusztulástól. Rövidtávon többé-kevésbé sikerrel járnak, ám közel sincs vége a vészterhes időknek: ezt már a Stormdorf DLC is előrevetítette.
A Vermintide hősei egytől-egyig visszatérnek a folytatásban, a tét és az ellenségek még nagyobbak mint valaha, hiszen a patkányok paktumot kötöttek a káoszharcosokkal. Ezt az expozíciót gyorsan meg is kapjuk a tutorialban, ahol a földalatti tárnákból kell kiszabadítanunk társainkat a nagyra nőtt rágcsálók fogságából. Az alapfelállás változatlan: maximum négyen összeverődve kell legyőznünk a káosz őrült szolgálóinak és a pestist terjesztő skaveneknek tömegeit, miközben haladunk előre valamilyen közepesen jól definiált cél felé, a most már igencsak változatosnak mondható pályákon. A sima talpasok lemészárlását elit egységek és minibossok, a megfelelő pályákon pedig főnökök tarkítják, ahogyan azt kell.
Az öt választható karakter fegyverein és képességein kívül bevethetünk még különböző varázsitalokat, amelyekkel erőnket, sebességünket vagy egyedi képességeik feltöltődését javíthatjuk, illetve többfajta bomba/gránát alkalmazásával növelhetjük a rombolás mértékét az ellenséges sorok között. Ezekre szükség lesz, és érdemes megfelelően beosztani - a játék ugyanis nem bánik kesztyűs kézzel velünk.
Hogyan néz ki az idei változat? A Vermintide 2 vizuálisan egészen lenyűgöző, és ez nem elsősorban a technológiai megvalósításnak köszönhető, hanem mert tökéletesen ülteti át a Warhammer komor világának sajátos stílusát videojátékos környezetbe. Különösen szépek azok a pályá, amelyeknek valamely része valahol a természetben, tölgyesekben-fenyvesekben vagy szántóföldeken játszódik, de ugyanígy durva látvány egy elhagyatott/elfoglalt törpetárnákba költözött skaven-kolónia is.
A grafikai ugráson jelentősen segít az a tény is, hogy szerencsére eltűnt az előző rész műanyagos-vizes-taknyos hatása a karakterekről és a világról is, illetve az animációk rengeteget finomodtak és gördülékenyebbé váltak. Szerencsére a minden random kavicsba való beakadás problémája is megszűnt nagyjából! A útvonalak a célok felé teljesen lineárisak a küldetések közben, a fentebb említett kültéri, tágas pályákon adatik meg a szabadság illúziója, de minden út ugyanoda vezet, cserébe az ellenfelek típusa és elhelyezése egy adott küldetésen meccsenként eltérő, a játszmákat felügyelő mesterséges intelligencia folyamatosan ébren tart.
A játék sava-borsa azonban mégiscsak az, hogy brutálisan véres összetűzésekbe keveredünk és megpróbálunk minél több patkányt vagy káosztalpnyalót eltörölni a föld színéről, erről az élményről pedig szerencsére ismételten csak pozitívan tudok nyilatkozni. Az ütések kemények, súlyosnak tűnnek, miközben elképesztően látványosak és stílusosak mind belső nézetben, mind a társainkat szemlélve, a lekaszált végtagok és fröccsenő vér röppályáját szintén megfelelőnek ítélem. A kétkezes és/vagy hosszú fegyvereknél a perspektíva miatt még mindig nehéz belőni a hatótávot, de két meccs után már csak megszokás kérdése.
Apropó, fegyverek! Sokkal több gyilkos eszköz áll rendelkezésünkre, mint korábban, egészen új kombinációkban is, mint például a kétkezes kard az erdei tünde hölgy részére. Emellett a kategóriákon belül is számottevően eltérő lehet egy-egy fegyver viselkedése, van, amelyik inkább crowd controlra alkalmas, akad, amelyik precíz fejtámadásokkal a leghatékonyabb. Fundamentális változás azonban nincs: az arzenál összes tagja rendelkezik egy alap staminaértékkel, ennyi hárításra képes bizonyos időn belül, illetve gyors vagy lassú, kitartott csapásokat mérhetünk, melyekből utóbbiak felelősek az igazán romboló, páncélzúzó-pajzstörő hatásért.
Akárcsak az elődben, a missziók során alaposan elrejtett kötetekre bukkanhatunk, amelyek a pálya sikeres teljesítésekor járó lootot javítják fel. Az egyik típust a healing poti helyén cipelhetjük, a másik a tápoló varázsitalok slotját foglalja, de ezutóbbi felére csökkenti az összes csapattag maximális életerejét. Természetesen a titkokból pályáként több is akad, úgyhogy érdemes társainkkal megfelelően mérlegelni és kommunikálni - botokkal pedig nem is feltétlen érdemes próbálkozni, egy-két alkalomtól eltekintve sosem cipelik a kincseket.
Az új epizódban a karaktereink kvázi szakmát is képesek váltani: minden szereplőnk rendelkezik egyedi passzív és aktív képességekkel, amiket három részben unlockolható archetípus határoz meg. Markus, a birodalmi katona fő feladata aprítani a jónépet, közben társainál növeli a morált, míg ha a vadász kasztra váltunk, lopakodni képes, puskás gyilkológéppé változik. Lovag speccen halált megvető bátorsággal rohan be a tömegbe - durván hatékony tankot faraghatunk belőle a megfelelő felszereléssel.
Bardin, a zömök törp vándor alapesetben support karakter: a speciális ellenfelekből lőszert nyer ki, és meglehetősen hatékony a távolsági küzdelmekben. A megfelelő szint elérése után a Warhammer világában legendásnak számító ironbreakerként is folytathatjuk tovább, az ilyen törp harcosok legendásan kemény sebzésfelfogással és páncélréteggel rendelkeznek. Belekóstolhatunk a slayer-létbe is, kétfegyeres berzerkelő vadállatként osztva az áldást mindenkinek, aki megérdemli.
Az erdei tünde Kerillian a sztereotípiáknak megfelelően az íjászatra helyezi a hangsúlyt, speciális képességével követő nyilakkal tesz rendet a patkányok elitjei között, megnövelt lőszerkapacitással és saját életerejének visszatöltésével operál. Handmaidenként támogatóként viselkedik, regeneráló aurát biztosít társainak, és ha a szükség úgy hozza, megszakítás nélkül képes feltámasztani őket. Utolsó archetípusa inkább amolyan klasszikus rogue-nak/orgyilkosnak mondható, hatalmas bónuszokat zsebel be, ha aljas, hátulról érkező csapásokat visz be, továbbá képes láthatatlanná válni.
A boszorkányvadász Victor Saltzpyre az egyik leggyorsabb karakter, századosként és nagyképű inkvizítorként simán képes tartani a frontot a normál ellenségekkel szemben, miközben vezényszavait követve a csapat ütései nagyobb eséllyel visznek be kritikus sebzést. Szerencsevadász talenten inkább a távolsági támadások kerülnek előtérbe - garantált crit a jutalmunk nyolc másodpercenként, illetve ha a galád ellennel közelharcban végzünk. Igazi fanatikust is faraghatunk belőle, elvakult cséplőgépként ugorhatunk a mészárlás közepébe, ahol megnövelt eséllyel éljük túl a leghalálosabb támadásokat is.
Siennát, a tűzvarázslót választva igazán izgalmas mechanikát kell mesterfokra fejlesztenünk: a tűzmágiára nem kell költenünk semmilyen erőforrást, de minden varázslat túltöltődést okoz, ezért bizonyos határok átlépésekor negatív hatásokkal, esetleg halállal érdemes kalkulálni. Alapértelmezetten a felhevültséget jelző csík magától csökkenni kezd, aktív skillje emellett a tűzrobbanással járó teleportáció. Ha kinyitottuk, a piromanta kasztra váltva jobban kell figyelünk varázslatainkra, ám jelentősebb pusztítást végezhetünk, és teleportálás helyett egy célkövető tűzlándzsát forgathatunk. Sienna utolsó változata tűnik a legérdekesebbnek: minden bekapott sebzés növeli a jelzőt, ám arányosan növekszik a közelharci képességeink erőssége is, mind az ütések erejét, mind a hárítást beleértve - a túltöltés meg úgy múlik el a legkönnyebben, ha élő bombaként felrobbantjuk magunkat...
A passzív és aktív képességeken, valamint az archetípusokon kívül még pontokat is osztogathatunk különböző egyéb talentekre, amelyekkel jobban specializálhatjuk karaktereinket. A fegyverek, talentpontok és a karakterenként három, ha nem is gyökeresen eltérő, de mégis különböző extra kaszt segítségével mindenki kialakíthatja a neki megfelelő játékstílust, azt gondolom, ezen a téren a Fatshark fantasztikus munkát végzett. A lootrendszer is félelmetesen sokat fejlődött, a craftolás segítségével pedig elegendő számú esély adatik testre szabni felszerelésünket. Az anyag mentes a klasszikus értelemben vett single playertől, de játszhatunk úgy is, hogy minden társunkat az AI irányítja. Értelemszerűen alacsony nehézségi fokozaton még elboldogulhatunk így, de bármi komolyabbhoz érdemes emberi társakat toborozni.
Négy játékmódot tolhatunk, ha Vermintide-ozni szeretnénk: a gyorsjátékban egy véletlenszerű küldetésbe csöppenünk random társakkal, ezt a matchmaking bonyolítja teljesen. Ez a leginkább támogatott típus, ilyen játszmák végeztével extra jutalmat kapunk - szépen próbálnak terelni a fejlesztők a multis élmény felé. Custom game esetén kiválaszthatjuk a konkrét missziót a jelenleg elérhető három fejezet szumma 13 pályája közül, a matchmaking pedig itt is elérhető, ám nem kötelező. A meccsek végeztével, valamint szintlépéskor is ládák ütik markunkat (mindenféle mikrotranzakciótól mentesen!), ezekből pedig eshetnek úgynevezett Heroic Deedek is a szokványos tárgyak mellett. Ezeket egy külön játékmódban használhatjuk fel, konkrétan egy-egy misszió speciális, mutátorok által módosított verzióit jelképezik. További kihívásokkal, és változatos extra loottal találkozhatunk az ilyen meccseken. A negyedik, egyik legmókásabb játékmódban Twitch-fiókunkat köthetjük össze a Vermintide-dal, itt nézőink szavazhatnak menet közben a kihívásról, amellyel szembenézünk.
A co-op móka által nyújtott vizuális élmény pazar, a hanghatások és zenék tökéletes atmoszférát teremtenek, az öt főszereplő karakter szinkronja és egymás közti folyamatos csipkelődése hibátlanok. A választható kasztok pont annyira változatosak, hogy mindet érdemes kipróbálni, mindegyik kombinációban - ez jelentősen megdobja a játékidőt. A matchmaking lehetne pontosabb, de alapvetően ezzel sem tapasztaltam problémát, ráadásul úgy tűnik, hogy a Vermintide 2 méltán népszerű, garantáltan fogunk pajtásokat találni. Jövőbeni támogatásról sem lehet kétségünk: a tervek szerint áprilisban két új térkép, dedikált szerverek és modtámogatás érkezik - ez utóbbi, ahogy már számtalan másik címnél is, garantáltan meghosszabbítja a élettartamot.
Az új epizód tehát mindenben elődjére épít: egy alacsony marketingköltségű, saját kiadású címre, amely kialakított magának egy rajongótábort, most azonban bátran kilép porondra és többé nem csak a fanoknak szól. Világrengető innovációt ne várjunk, cserébe minden játékeleme a végletekig csiszolt - akkorát fejlődött a sorozat, hogy bárkinek ajánlom a címet, aki profi co-op akciójátékkal szeretne játszani. A Vermintide 2 korunk aktuális legjobbja a zsánerben!
A Vermintide 2 jelenleg PC-n elérhető, de várhatóan még idén megérkezik Xbox One és PlayStation 4 platformokra.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.