Alien: Rogue Incursion teszt

Zula Hendricks még mindig nem tért észhez a kényszerlandolás óta a Purdanon. Egyetlen társa nem is ember, hanem egy android, Davis-01. Az elszeparált bányászbolygó, ahová egy segélyhívás miatt érkezett mészárszékké változott. Zulának nem ez az első rodeója, mint volt tengerészgyalogos hozzá van szokva a rázós szituációkhoz. Mindemellett pontosan tudja mivel áll szemben, hiszen korábban már meggyűlt a baja az éjsötét bestiákkal. Így nem is lepődik meg, amikor az épület komplexumból kilépve feltűnik az első Xenomorph…

Az Alien: Rogue Incursion egy kizárólag VR platformokra megjelent cím, amit egyelőre nem is terveznek kiléptetni a headsetes formátumból, a sisaknak és vezérlőknek hála a legbensőségesebb kalandot élhetjük át az Alien-univerzumban. Elcsépeltnek fog hangzani, de benne lenni a játékban és megijedni a csápoló idegenektől nem hasonlítható össze más (nem Vr specifikus) VR élménnyel. Akció-horror besorolása miatt akár nyeregben is érezhetnénk magunkat, hiszen a rendelkezésre álló mordályok igencsak halálosak. Elsődleges gyilkoló eszközünk az M41A impulzus karabély ismerős lehet, hiszen A bolygó neve: Halál Hicks-e is előszeretettel használta. A digitális töltényszámláló pontos képet ad, hogy mikor érdemes egy elegáns mozdulattal kiugrasztani a tárat, majd az övünkről egy újat a helyére pattintani. A fegyver felhúzása után indulhat tovább az aprítás, feltéve ha nincsenek a közelben vagy nem izguljuk el a műveletet. „B” tervként bármikor előránthatjuk megbízható hatlövetű revolverünket, ami igencsak életmentő lehet bizonyos szituációkban. Ezt a stukkert még körülményesebb újra tölteni (cserébe látványos), így érdemes a csaták után minden eszközt teli állapotba hozni, ha nem maradt sok golyó a tárakban.

Az épületekben sokszor rosszak a látási viszonyok vagy csupán részleges világítás vár bennünket, de sisakunkat megérintve felgyullad a lámpánk, ami igencsak hasznos lesz a keresgélésben. Davis-01 céltudatosan segíti a kalandunkat, ellát tanácsokkal, elmondja mi a következő lépés. Partnerünk nem csak magát, de minket is meg tud védeni, puskájával rendesen osztja az áldást. Android pajtásunknak hála nem némán szenvedő hősként járjuk a termeket, hanem párbeszédekkel dúsították fel a kalandot. Egy bármikor kézbe lehívható kütyüvel láthatjuk a térképet, szemrevételezhetjük az eszköztárat, de a legfontosabb funkcióként be is helyezhetjük terminálokba. Üzeneteket olvashatunk a kolónia mindennapjaiból, vagy bejegyzéseket az elszabadult katasztrófa folyományaként. Biztonsági ajtók zárait nyithatjuk ki, vagy egy széfet valami kulcsfontosságú tárgy miatt. Ezekkel a megszerzett eszközökkel újabb ajtókat nyithatunk ki, például újra kábelezzük a zár paneljét, vagy a hegesztett bejáratokat törhetjük fel.

Menteni sajnos csak a pánik szobákban lehet, ezeket szerencsére jelzi a térkép és elég sűrűn lesznek. Mivel a halál folyton betámad, így kénytelenek leszünk egyfajta balett előadást levezetni. Kezdjük ott, hogy megszólal a vészjósló hang, amit a filmekből is ismerhetünk. Ez a pittyenés a mozgásdetektorunkból érkezik, amit kézbe kapva láthatjuk az ismerős formákat és jelzéseket. Ilyenkor nem csupán ijesztgetve leszünk (de ez a velejárója a folyamatnak), hanem fixen ránk támad az organizmus egyik egyede. Ez történhet a plafon szellőzőjéből, egy oktondi módon nyitva hagyott ajtón keresztül, vagy rosszabb esetben már a hátunk mögött oson a lény. Savas vére miatt nem is nagyon lehet közel menni hozzá, mert ha ránk fröccsen sérülünk, ha pedig a hulláján próbálunk átgyalogolni szintén így járunk. Erre főként akkor érdemes figyelni, ha be vagyunk szorítva valahová és mondjuk egynél több támadó érkezik. Már egy veszedelem ellen is körülményes néha védekezni, ez később csak rosszabb lesz, de a program segíteni fog így-úgy, például egy másik bika erős fegyver, vagy a közelben pihenő robbanós hordók bedobásával. Tegyük fel, megnyertük az ütközetet (nem kell a pánik szobából újra kezdenünk a műveletet), de itt még nem nyertünk a harci tapasztalaton kívül semmit. Most jön a tánc következő fázisa, a keresgélés. Bár a kütyü mutatja, hogy merre van az arra, de az elnagyolt célterületre eljutás csak félsiker.  Ha szerencsénk van és megtaláljuk amit kerestünk, akkor előrébb gördül picit a történet. Abban az esetben, ha túl sok időt eltökörésztünk, megint hallható lesz az átokverte pitty. Megint kezdődik a balett, készen kell állnunk a lény(ek) fogadására, mert nincs az az isten, hogy egy puzzle feladványt vagy miegymást végre tudjunk hajtani, miközben fojtogatnak.

A fentebb felvázoltak adnak egy ritmust, de ez a játékmenet megbosszulja magát, ha egy picit elakadunk. Ilyenkor jön a stressz és felb*szódás, VR-ba pedig pont ez a legkellemetlenebb, mert akár rosszullétet is eredményezhet. Apropó rosszullét, a program nagyon szeretné, ha tudnánk vele játszani, így egy raklapnyi beállításból csemegézhetünk, ami biztonságunkat hivatott szavatolni. Hirtelen mozgásoknál szűkül a kép, így ha leugrunk, guggolunk, futunk, ugrunk, akkor nem feltétlen hányjuk össze magunkat — azért egy sietősebb alkalomnál abba kellett hagyni aznapra a VR-ozást, így aki nem bírja, az kerülje. Ezt nagyon éltem, mert jobban preferálom az egy helyben működő címeket. Lehetne ezt is ülve tolni, de elveszik a varázsa, higgyétek el, sokkalta jobb fizikálisan körbe forogni, mint az analóg karral tekergőzni. Ezen felül egy csomó más dolog is testre szabható a beállításokban, domináns kéz/szem stb. A nehézségi szintek közt is akad egy sztorira fókuszáló, könnyebb mód, de ez sincs ingyen, ugyan úgy helyt kell állni az idegenek ellen, hamar eltesznek láb alól, ha ügyetlenkedsz.

Az Alien: Rogue Incursion képi világa inkább az összképben jó. Egy Alien moziban érezhetjük magunkat a jövőben játszódó, de mégis suttyó berendezések miatt (réginek ható gépek sokasága), ráadásul az Unreal 5 engine alatt futó game nem szaggat, remekül fut. Az emberek és az androidok ugyan nevetségesen festenek, cserébe a Xenomorph nagyon is hűen lett adaptálva. Jól néznek ki a fegyverek, a kézbe vehető dolgok is, elég állat, hogy egyik kezünkben a fegyvert szorítjuk, a másikban valós időben térképen navigálunk vagy a mozgásérzékelőt vizslatjuk. Ez is egy olyan dolog, ami beleélést biztosít, legalábbis számomra sokkal többet adott, mint egy ezerszer látott létrázás, amin váltott kézzel húzzuk (szenvedjük) fel magunkat. Valami oknál fogva a telepen található baseball sapkákat és kemény munkavédelmi sisakokat feltehetjük a fejünkre, de csak zavaró a belógó karimájuk, így hamar eldobásra kerültek. A különféle random tárgyakat fel lehet szedegetni és dobálni, de a lábunk is beleütközik, ha a padlóra kerülnek, az egyes rekeszekben és dobozokban pedig életmentő injekciók és tárak is lapulhatnak — az egyik résznél a kuka alá is rejtettek ezt azt a cseles fejlesztők. Nem túl hosszú a sztori, de cserébe feszes és fordulatos. Azok az Alien rajongók, akiknek bírja a gyomra a virtuális valóság okozta jóleső kényelmetlenséget, biztosan elégedettek lesznek. Másfelől VR-játékként nem annyira acélos, inkább középszerű, de még így is az egyik legjobb Alien cím a közelmúltból.

Az Alien: Rogue Incursion 2024. december 19-én jelent meg PlayStation 5-re és PC-re. A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült PSVR 2 szettel.