De lehet, hogy nem kellett volna. A Farming Simulatorról az utóbbi időkben számos hírt olvashattatok az oldalunkon, és noha mi is kedveljük a franchise-t, azért ekkora fanok nem vagyunk. Az oka, hogy mégis ennyit írtunk róla, nem más, minthogy minden eddiginél nagyobb hírverés, trailercunami és rengeteg egyéb marketinges fogás előzte meg a játék érkezését, melyek egyértelművé tették, hogy a kiadó az idei epizóddal a keménymagos szimulátorrajongók mellett megpróbál némileg szélesebb közönség felé nyitni - gondoljunk csak a versenylovaglós játékok hangulatát idéző októberi trailerre vagy a Red Dead Redemption 2 stílusában játszódó előzetesre. Ez a nyitás pedig némiképpen megérződik a játékon; ugyan a régebbi rajongókról közel sem feledkeztek el a fejlesztők, ám a rengeteg újítás azt a hatást keltheti a játékosban, hogy a vállalatnak gőze sincs, hogyan vigye tovább a franchise-ot.
Első lépésként érdemes egy picit megvizsgálni, hogy így, a megjelenés után egy-két héttel mit mondanak a számok, hogyan sikerült a nyitás. A Steam Charts PC-s adataira hagyatkozva úgy néz ki, hogy meglehetősen jól. Ha az egy időben elért legnagyobb játékosszámot nézzük, akkor a Farming Simulator 13 még csak 4589 játékost, a Farming Simulator 15 már 18658 játékost, a Farming Simulator 17 31961 játékost ért el, mely növekvő tendenciát a Farming Simulator 19 sikeresen megtartotta és majdnem meg is duplázta a maga 59234 játékosával. Ráadásul a megjelenés napja óta mindig jócskán 30 ezer felett alakul ez a szám, szóval tényleg sikeresnek mondható az idei rész. Mivel egy közel 10 éve bejáratott brandről van szó, az új konkurenciának aligha volt esélye: a legnagyobb ellenfélnek számító Pure Farming 2018 tavaszi rajtja során egyidejűleg csupán 1861 játékost tudott elérni, ami messze elmarad a Giants Software eredményeitől. Nos, ideje megnézni, hogy mire is fel ez a nagy felhajtás!
Kezdjük is mindjárt a leginkább szembetűnő változással, a grafikával. A stúdió által fejlesztett, és GIANTS Engine névre keresztelt grafikus motorral remek munkát végeztek, a korábbi részekhez képest bámulatosan fest a Farming Simulator 19. Hála a fejlesztett mélységélességi effekteknek és a globális megvilágításnak, többször is adódik olyan pillanat, amikor tényleg el lehet gyönyörködni a táj nyújtotta szépségekben. Ezt még csak tovább fokozza a megfelelő hardver esetén elérhető HDR-támogatás, illetve a köd és a felhőzet teljes átalakítása. Ráadásul az optimalizáció is meglehetősen jól sikerült, a maximális képminőség mellett könnyen elérhető a stabil 60fps még egy alsó-középkategóriás gépen is. Konzolokon viszont gyakran hajlamos a játék a 30fps alatti szegmensbe kerülni, ahol már nem mondható rezzenéstelennek az élmény.
A hanghatások ezúttal remekül passzolnak a látványhoz; a békés kis erdőkben hallani lehet a madarak csicsergését, a nyugodt kis városkákban az élet halk zümmögését, a csendes tengerpartokon a hullámok és sirályok hangját, szántóföldjeinken pedig a mennydörgést megszégyenítő dörejjel induló kombájnok végtelen zakatolását. Az apró részletek is sokat adnak a játékhoz; a növények elhajolnak, a madarak meg felreppennek ahogyan belegázolunk a kukoricásba, a kipufogó pedig tényleg aszerint pöffenti ki sötét színű végtermékét, amilyen erővel taposunk a gázba. A játéktér is jóval dinamikusabb lett; az időjárás és a napszakok folyamatosan változnak, illetve mostanra már sokkal több táblát vagyunk képesek kidönteni a traktorjainkkal, mint korábban. Ja igen, ha már itt tartunk: fizika.
A játék fizikája még mindig bóvli. Ugyan némi előrelépés tettenérhető, hiszen mostanra már tényleg érezni lehet, ahogyan a felfüggesztés minden egyes kereket külön-külön segít át az akadályokon, de a legtöbb részlet nem fejlődött semmit. Járműveink még mindig képesek egyik pillanatról a másikra a levegőbe repülni a legkisebb akadályoktól is. Mindez leginkább azért szomorú, mert lett volna hova fejlődni; a konkurens Pure Farming 2018-ban például járműveink már nemcsak 2D-s látványnyomokat hagytak, hanem komoly barázdákat húztak maguk után, ami itt is sokat dobott volna a hangulaton. Amellett, hogy a föld felszínével ilyen módon semmilyen interakcióba nem léphetünk, külön bántja a szemet, hogy még mindig rengeteg olyan pályaelem akad, amin egész egyszerűen simán átgázolhatunk - ilyenek például az útjelzőoszlopok -, míg a villanyoszlopok a fénysebességgel száguldó behemótoknak is képesek azonnali megálljt parancsolni.
Ami a játékmenetet illeti, kezdésként rögtön három különböző karriermódot indíthatunk, így az öreg motorosoktól kezdve, a szériával még éppen csak ismerkedő újoncokig mindenki megtalálhatja a neki megfelelő kihívást. New Farmer módban egy tutoriallal egybekötött kisebb farmot kapunk, ahol megtanulhatjuk az alapokat. A Farm-Manager opciót választva már alapból komoly tőkével kezdünk, azonban a gépeket, a földeket és az épületeket is nekünk kell megvenni. Ennek előnye, hogy az egész farmot úgy alakíthatjuk, ahogyan azt szeretnénk. Végül a Start from Scratch lehetőség, melyben beszédes címének megfelelően kezdetben kevés pénzből és alapfelszerelés nélkül kell boldogulnunk, itt ráadásul a környezeti tényezők is a lehető legrealisztikusabbak.
Kezdésként az amerikai countryt idéző Ravenport térséget, vagy a saját várrommal és alpesi falucskával felszerelt Felsbrunn vidéket választhatjuk, ahol többek közt az alapvető növények termelésével kereshetünk pénzt. Itt jön a szokásos lista; vetés, ültetés, trágyázás, permetezés, aratás és szántás. Ha jól csináljuk a dolgot, akkor később különösebb gondoskodást igénylő növényeket is ültethetünk, mint például a gyapot és a burgonya. Gazolással, permetezéssel és trágyázással tovább növelhetjük a termelési rátát, majd az aratás után a terményeket rögtön eladhatjuk, vagy silóban tárolva megvárhatjuk, míg az állandóan változó árfolyamok egy számunkra jóval szimpatikusabb értéket mutatnak.
A munkafolyamatokhoz természetesen megfelelő gépekre van szükségünk, és itt remekel igazán a Farming Simulator 19; több mint 30 különféle jármű és megszámlálhatatlan kiegészítő, illetve vontatmány segíti a feladatok teljesítését. Ráadásul a szokásos márkák mellett idén a zöld színű aranyszarvasos John Deere-gépek is megérkeztek, és tényleg minden egyes gép elképesztően élethű lett; a gombokkal, pedálokkal és joystickokkal teli irányítófülke pedig már-már VR-verzióért kiált.
A pénzkeresésre egyébként más módszereket is használhatunk: elintézhetjük a rendkívül garasos szomszédjaink ügyes-bajos dolgát. Az "elintézés" szó alatt itt olyan dolgokra kell gondolni, hogy megkérnek bennünket, hogy körülbelül üzemanyagáron végezzük el helyettük az aratást, vagy vágjunk ki nekik egy oda nem illő fát. Emellett nagy hangsúlyt kapnak az állatok is. Az olyan klasszikus, a régebbi részekben is elérhető haszonállatok mellett, mint a marha és sertés, megérkeztek a csirkék, a lovak, illetve mostantól kutyát is tarthatunk.
A kutyánkkal lehetőségünk van labdázni - ami technológiailag borzalmasra sikerült -, illetve tud minket követni, állatokat terelni és megkeresni az elkóricált pacikat. A lovak feltehetőleg sok ember érdeklődését keltik fel, mivel amellett, hogy ápoljuk őket és gondoskodunk a megfelelő eleségről, akár a hátukra is huppanhatunk, és kiügethetünk egy kis trenírozásra a közeli gyakorlópályára. Sajnos a gyenge animációk és a borzalmas fizika miatt ez is csupán amolyan egyszeri látványosságként és vásárlócsalogatóként szolgál, semmint élvezhető funkcióként.
Ugyanez igaz a pályán található településekre; a grafikát tekintve a készítők már bőven elérték azt a szintet - sőt, néhány AAA-s játékkal szemben már meg is haladták -, ami mellett érdemes lenne feltölteni a várost élettel, ám ehelyett még mindig a testtelen lényként lépkedő gyalogosokat és a kitéríthetetlenül ugyanazon a pályán mozgó autósokat kapjuk 2008 óta. Nyilván nem egy Red Dead Redemption 2 szintű világot vár el az ember, ám az interakcióknak ilyen mértékű hiánya mégis frusztrálóan hat. Sokszor támadhat az a gondolatunk, hogy ez az egész sandbox-jelleg felesleges.
Ami viszont igazán szomorú, hogy a legtöbb újításról szintén ezt gondolhatjuk. Személyre szabhatjuk a karakterünk kinézetét és öltözetét, magunk tervezhetjük meg a farmunkat, tudunk lovagolni és kutyát simogatni, helyi NPC-ktől kapunk küldetéseket, és még sorolhatnánk. Azonban valahogy minden egyes új funkció olyan „van, de minek” hatású lett. Illetve tudjuk, hogy minek; vásárlócsalogatónak, és ez a korai adatok alapján be is jött a Giants Software munkatársainak. Persze ez nem olyan eget verő gond, hiszen a játékban tényleg vannak újítások, tényleg sokkal szebb a grafikája, tényleg jobb a pályadesign, tényleg érdekesek az új járművek… csak mégis picit olyan, mintha nem igazán tudnák, hogy mit kezdjenek a szériával.
Pedig értelmes újításra aztán bőven akadt volna lehetőség; a talaj és a járművek fizikája még közel sem az igazi, látványos lenne az évszakváltozás, az NPC-k kaphatnának nagyobb szerepet, a járműveket lehetne izgalmasabb módon karbantartani, esetleg szerelgetni, és természetesen a bugok számát jócskán csökkenthetnék. A mostani újításokról - például, hogy rózsaszín felsőt adhatunk a karakterünkre - nehéz elhinni, hogy a tősgyökeres rajongókat komolyan érdekelné, az újonnan beszippantott játékosok megtartásához viszont szintén nem tűnnek elegendőnek. Ám ha ezektől eltekintünk, akkor azért nem olyan negatív az összbenyomás. Az oktatómód pozitív irányba fejlődött az elődhöz képest, a játék rendkívül meghálálja azt, ahogyan egyre jobban beletanulunk a szerepbe, és egyre több lehetőséget kezdünk tudatosan kihasználni. Amiben viszont a Farming Simulator 19 tényleg verhetetlen, az az emergens játék; gyakorlatilag minden játékos egy olyan nehézgépekkel telepakolt játszóteret kap, amiről kiskorában álmodozott. Hogy mit kezdünk ezzel, az rajtunk múlik. A lehetőség adott, a 16 fős multiplayerrel - melyet még ráncba kell szedniük a fejlesztőknek - pedig igazán érdemes lesz beszerezni a játékot valamilyen kisebb akció során.
A Farming Simulator 19 Xbox One-on, PlayStation 4-en és PC-n érhető el, mi az utóbbi két platformon teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.