A hagyományos kétdimenziós Mario-játékok a platformer műfaj zászlóshajóinak számítanak a NES-éra óta, 2006-ban azonban szintet léptek, hiszen befutott a Super Mario Bros.-sorozat New ága Nintendo DS-re. Derék vízvezetékszerelőnk és influencerünk modellje már 3D-ben pompázott, viszont a pályák oldalnézetesek maradtak – elrendezésük, ötletességük továbbra is a fejlesztők zsenialitásáról tanúskodott. A stílus tehát mit sem veszített fényéből több generáción át, egyedül a Wii U sikertelensége miatt nem juthatott el annyi emberhez a 2012-ben megjelent New Super Mario Bros. U és az egy évvel később debütált New Super Luigi Bros. U kiegészítő. A Nintendo, látva a Switch elképesztő sikerét, viszont bármikor elő tud húzni a kalapból egy leporolt klasszikust, még a holtszezonra időzítve is.
Ezúttal még a fanyalgók sem húzhatják a szájukat, hiszen a New Super Mario Bros. U hét év alatt semmit sem veszített fényéből, a Deluxe-kiadás pedig még némi extrával is szolgál – elsősorban az újoncok számára. A Switch lehetővé teszi, hogy hordozható formában is élvezhessük a kiváló összetevőkből építkező hardcore platformert, amelyben a siker nem hull az ölünkbe, csakis ha módszeresen begyakoroljuk a pályákat és a karakterünk jellegzetességeit. Mindent, amit ki lehetett hozni a 2,5D-s designból, azt a Nintendo belső csapata ki is hozta, semmi mással össze nem hasonlítható szeretettel és bájjal. Még mindig öröm felfedezni a titkokat – tegyük azt egy szál magunkban, vagy barátainkkal közösen a kooperatív módban.
Mikor elindítjuk a kalandot, nem mindegy, hogy melyik hőst választjuk magunknak. Mario képviseli az arany középutat hármas ugrással, faltól-falig pattogással, csúszással és levegőben való piruettezéssel. Mindezeket kombinálva pedig még a legösszetettebb pályákon is biztos kézzel lavírozhatunk át. Luigi magasabbra és messzebbre ugrik testvérénél, de reakcióideje némileg lassabb. Az első pályákon még csak-csak átrágják magukat a zöldfülűek, ám később érezhetően nő a kihívás, ami simán elriaszthatja a stílussal csak most ismerkedőket. Toad pedig továbbra is nagy kedvenc, fürge, aranyos és pontos, de nem olyan szívós.
Pont az ő kedvükért került a Deluxe-kiadásba Toadette, aki Blue Toadot váltotta (igaz, őt is elő lehet csalni). A hölgy nem csúszkál annyira, mint a fiúk, ám legnagyobb ütőkártyája, hogy képes Peachette-é alakulni, miután felvette a Super Crown power-upot. Hercegnői formában lebegő ugrásra is képes, azaz szépen és könnyedén átvitorlázhat két távoli platform között, és még kitartóbban úszik, mint mások. Ugyanakkor lassabb is, így nem biztos, hogy ideális választás az időre menő kihívásokhoz.
Ha még mindig sűrűn fűbe harapsz, akkor az utolsó játszható karaktert, Nabbitet érdemes választanod. A lila nyúl amellett, hogy immúnis a legtöbb ellenség támadásaira, nem áll távol tőle a lebegő ugrás – gyakorlatilag az egész pályán végigsuhanhatunk vele úgy, hogy egyetlen akadályba sem ütközünk. A fiatalok és a tapasztalatlanok számára ideális, de pont az élvezeti faktort öli ki a játékból. Nekem sem jött be a nyuszi, végig olyan érzésem volt, mintha csalnék.
Természetesen ezúttal is egy világtérképen lépkedhetünk előre. A sztori szerint Marióék éppen vacsorájukat falatozzák, amikor Bowser léghajóival megostromolja a várat, nagy rémületet keltve. A kurafi egy robotkarral felmarkolja hercegnőnket, Peachet, minket pedig jó messzire elhajít a kastélyunktól. Gomba Királyság minden egyes régióját bejárjuk a visszaút során, s közben likvidáljuk az adott világ minibossait, a Koopalingeket - ezekből hét van -, majd jöhet a tüskés nemezisünk. Mindehhez hozzájön még Luigi saját minikampánya, ahol már tényleg felborult a bili, iszonyatosan precíz reflexekkel teljesíthetők a sokszor igen kegyetlen szakaszok az óra ellen. Összesen tehát 164 színes-szagos pálya került a csomagba, így tartalmi szempontból kikezdhetetlen játékkal van dolgunk.
A helyszínek változatosságára nem lehet panasz, van itt minden a mérges mókusokkal teli erdőktől kezdve, a pudingból felépült sivatagon át, egészen a mérgező mocsárig bezárólag. Mindegyikük egy kerek egészet alkot, viszont tökéletesen illeszkednek az egész világ esztétikájába. Mégis a pályatervezés az, ami miatt az anyag annyira lehengerlő. A korábban látott sémákat szintről szintre összekeverik és újragondolják a készítők, amitől folyton valami friss élmény vár ránk. Ha kellően csavaros eszű vagy, rengeteg titkos helyszínre bukkanhatsz, és még ott vannak a gyűjthető nagyobb érmék, melyekből szintenként három van jól eldugva. Miután Bowser száját elkentük, akkor sem áll meg az élet, kapunk egy játék utáni játékot, melyben újra nekiveselkedhetünk a nyolc régiónak érme- és tárgygyűjtés céljából, ám a pályákat még durvább akadályokkal tömik tele.
A négyfős kooperatív mód tényleg egy pergős és élvezetes móka, akár egy-egy Joy-Connal játszik a társaság, akár beizzítotok még egy Pro Controllert hozzá. Sőt, már csak azért is ajánlott néha meghívni a barátaidat, mert egymás fejére ugrálva olyan eldugott helyekre juthatsz fel, ahová egyedül esélyed sem lenne – még egy ok az újrajátszásra, ugyebár. Az extra multis módok sem hiányoznak azért, ilyen a Coin Battle, melyben az a cél, hogy több érmét gyűjts a barátaidnál. Meglehetősen kaotikus küzdelmekben lesz részed, de pont ez benne a szép. Sajnos a Boost módot kivágták az új kiadásból: ebben egy másik játékos segíthette a boldogulásunkat a Wii U GamePadjének segítségével, aki sokszor a kritikus pillanatokban egy jól elhelyezett platformdarabot rakott karakterünk alá. Mivel most nincs második képernyő, így nem is fogunk sírni utána.
Bárhogy szeretsz is játszani - akár tíz percre leülve egy sarokba, vagy nagy képernyőn, hosszú órákon át -, biztos lehetsz benne, hogy az élmény egy fikarcnyit sem lesz unalmas. Ha kicsit jegelnéd a kampányt, vagy meguntad a gyűjthető extrák utáni loholást, ott van még három Challenge mód is a főmenüben. Itt már lemondhatunk Toadette-ről és Nabbitről, így csak a veteránok érezhetik nyeregben magukat. Olykor egyszerű, időre menő feladatokat kell teljesíteni, máskor érmékért vagy power-upokért zajlik a verseny, netán a játék megad egy kritériumot, hogy mit szabad használni és mit nem az adott pályán. Ha nem vigyázol, alaposan rá lehet kattanni a kihívásokra, ha másért nem is, arra pont jók, hogy igazolják, milyen mélységek rejtőznek a New Super Mario Bros. U-ban.
A technikai oldal hozza a kompromisszumoktól mentes minőséget. A játék minden egyes képkockáján ragyog. Változatos és tudatos koncepció szülte, a színek szinte lefolynak a képernyőről, az apró gegeken pedig rendre felkuncogunk. Dokkolt üzemmódban stabilan megvan a 60 képkocka/másodperc sebesség 1080p mellett, míg kézben hordozva sem lassul a framerate, igaz, ilyenkor csak 720p-nek örülhetünk, ami az eredeti Wii U-s kiadással van párban. A zenék a már ismerős dallamokból épülnek fel, fülbemászó mind, de persze, ha a sorozatos kudarc miatt küszöbön a rage quit, nem biztos, hogy ezek a szólamok nyugtatólag hatnak rád.
Ha egy idő után profinak érzed magad, szinte arcul csapásként érnek majd azok a videók, amik egy-egy perfekt végigjátszást mutatnak be. Ezekből 200-at tartalmaz a játék (pontosabban streameli őket a konzol), és bizony rá fogsz eszmélni, hogy tudásod a fasorban nincs. Mario kalandját lehet jól játszani, és úgy is, hogy az már művészet. A ritmuson és az időzítésen múlik minden, viszont ha ezek együtt vannak, elképesztő teljesítményt képes a felszínre hozni. Van, amikor nem az ujjaid játszanak, hanem valahonnan a zsigereid legmélyéről jönnek elő a trükkök, hogy azok nem is igazán tudatosulnak benned. Na, ilyenkor már jó úton haladsz a profivá válás felé!
Igazából csak azok járnak megint jól a Deluxe-kiadással, akiknek kimaradt az eredeti, mert ugye újdonságokkal nem vagyunk eleresztve. Toadette és Nabbit kapudrogként felfogható, de csak Marióval és Luigival játszva kapod meg azt az eufóriát, amivel a meredek tanulási görbe végén jutalmaznak. Ha már veterán vagy, kárognod akkor sem kell, hiszen itt van a komplett platformer, amit bárhova elvihetsz, nem kell a tévé előtt görnyedned hozzá. Tekintve, hogy egy-egy pályán pár perc alatt végig lehet szaladni, pont a hordozhatóság miatt érdemli meg a Deluxe-plecsnit, nem pedig a szűkmarkú bónusz tartalom miatt.
A New Super Mario Bros. U Deluxe kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.