Crash Team Racing: Nitro-Fueled teszt

Közel két évtizede már, hogy a Naughty Dog elhozta a PlayStation-rajongóknak a Mario Kart-féle életérzést. A hibázni nemigen tudó stúdió ugyanis 1999-ben remekül lovagolta meg a Mario Kart 64 keltette hisztériát: nem csak egyszerűen lemásolta a versenyjáték alapjait, még saját képére is festette a játékmenetet, így nem meglepő, hogy a 15 karakterrel és 18 helyszínnel megjelent Crash Team Racing a mai napig elképesztő rajongótáborral bír.

A Crash Bandicoot N. Sane Trilogy és a Spyro Reignited Trilogy pedig bizonyította, hogy még mindig van igény a nosztalgiára, főleg akkor, ha az megfelelő, modern köntösbe csomagolva érkezik, természetesen az eredeti, nyers élmény sérülése nélkül. A mostani revitalizálás pedig legalább annyira hibátlan visszatérés, mint a Spyro vagy Crash egyszemélyes múltidézése, a Beenox ugyanis a kisebb-nagyobb hibák ellenére ezúttal is megtartotta a forrásként szolgált Crash Team Racing (valamint a Nitro Kart és Tag-Team Racing) korábban már bizonyított alappilléreit. Ezeket pont annyira modernizálta, amennyire az szükséges volt és pont annyira igazította a mai igényekhez, hogy még bőven frissnek hasson. Ennek megfelelően kaptunk egy garázsnyi járgányt, rengeteg helyszínt és meglovagolható járművet, valamint játékmódok, személyreszabási lehetőségek és megpróbáltatások egész sorát.

Ami a Nitro-Fueled legnagyobb kihívása, az egyben a hiánytalanul átemelt öröksége is. Ahhoz ugyanis, hogy hatékonyak és sikeresek legyünk a Crash Team Racing modern változatában, elengedhetetlen, hogy ismerjük a győzelemhez szükséges trükköket, betéve tudjuk a pályák sajátosságait, rövidítéseit, illetve tökélyre fejlesszük a Power Slide használatát. A visszatérő egyjátékos, az egész körözgetésnek keretet adó Adventure mód ezúttal ugyan felkínál olyan lehetőséget, amiben nehézségi szinteket is választhatunk, de már a közepes szintnél komoly erőpróbát igényelnek a versenyek, a legnehezebb módban pedig tényleg csak a legtapasztaltabbaknak terem bármiféle babér. Gyakorlás nélkül ugyanis esélytelen, hogy legyőzzük az ellenfeleinket, márpedig a Power Slide, vagyis a turbó kifinomult alkalmazása türelmet, precizitást igényel. A nehézségi görbe sajnos nem lett a legjobban belőve, és helyezéseinken az sem segít, ha a Mario Kartból ismert power-upok bevetésétől reméljük majd a segítséget.

Ahogy a húsz évvel ezelőtti eredetiben, úgy a Crash Team Racing: Nitro-Fueledban is elenyésző a különböző szívatások végeredményre gyakorolt hatása. Egyszerűen azért, mert ebben a sorozatban minden az ügyességen és a sebesség, a lendület szinten tartásán múlik, valamint azért is, mert teljesen véletlenszerű, hogy milyen power-upokat szedünk fel. Így üldözőként eléggé nehéz dolgunk van, az összeszedett hátrányt nagyon nehéz ledolgozni, hiszen a már említett Power Slide kifinomult használata mellett nincs a játékos kezében megfelelő eszköz, még akkor sem, ha a felszedhető wumpa gyümölcsök mind a sebességet, mind a power-upok erejét növelik. Ez papíron nagyon jól hangzik, de mint említettem, érdemben nem tudunk az előttünk haladóknak keresztbe tenni vele, ha pedig mégis sikerül, akkor a legtöbb esetben megvan a módja, hogyan tudjuk kivédeni a power-upokat.

A sztorimód ennek ellenére kiváló szórakozással kecsegtet, a már említett nehézségből eredő kihívás mellett ugyanis tartalommal is alaposan meg lett pakolva az Adventure mód. Egyrészt lehetőségünk van választani a klasszikus és a Nitro-Fueled módok közül. Előbbi az eredeti játék megoldását követi, vagyis választott karakterünkkel kell legyűrni ellenfeleinket, a minibossokat és a világunk meghódítására pályázó Nitrous Oxide-ot, míg utóbbi lehetőségben szabadon váltogathatunk a feloldott hősök, járművek között, ráadásul ezeket teljesen személyre is szabhatjuk két verseny között. Legalábbis küllemre, amit a játék garázsában tehetünk meg, a versenyeken elért eredményeink után kapott játékbeli valuta ellenében.

Az Adventure mód ráadásul a történeten való végiggurulás mellett egyéb kihívásokkal is kecsegtet, így például lehetőségünk van a CTR-módban körözgetni, ahol a három betűt kell három kör alatt összegyűjtenünk. Emellett vannak időre teljesítendő feladatok, valamint a kristályok gyűjtögetése is jó móka, ahogy a Relic-opció is, ahol lehetőségünk van rövid időre megállítani azt az időt, amivel egyébként versenyt futunk. Ha ez nem lenne elég, akkor kapunk többjátékos módot, ami online formában egyelőre nagyon problémás volt, lokálisan viszont a legjobb móka, köszönhetően az osztott képernyőnek. Emellett ott a Capture the Flag, a Last Kart Standing és a Battle mód is. A játék pedig bőségesen megjutalmazza teljesítményünket, mert vagy karaktereket, matricákat, festéseket, esztétikai kiegészítőket oldhatunk fel, vagy aranytallérokat gyűjtögethetünk, amit aztán a már említett garázsban költhetünk el pofás cuccokra.

A játék technikai oldalára nemigen lehet panaszunk, a megfelelő platformokon a natív 1080p felbontás mellett stabil 30 fps-re számíthatunk, ami csak akkor okozhat problémát, ha szerinted nincs élet 60 fps nélkül. Emellett az animációk is fel lettek turbózva, a látvány pedig önmagáért beszél. A pályák hihetetlenül látványosak, színesek és változatosak, egyszerűen jó érzés elveszni bennük versenyzés közben. Ami viszont már problémásabb, az a töltési idő, ami botrányosan sokáig tart. Az Anthem szintjét éppen nem üti meg, de amikor egy verseny alig pár perc alatt lezavarható, akkor utána nagyon illúzióromboló, ha legalább ugyanannyi ideig a töltőképernyőt kell bámulnom.

Mindezek ellenére a Crash Team Racing: Nitro-Fueled egy elképesztően tartalmas és kihívásban gazdag szórakozást ígér. Ugyanolyan minőségben idézi fel gyerekkorunk legszebb momentumait, mint ahogy tette azt a Crash Bandicoot N. Sane Trilogy és a Spyro Reignited Trilogy is. Ha időközben családos ember lettél, akkor azért ne hagyd ki, mert a gyerekkel leülve baromi jól fogtok szórakozni, ha pedig csak szimplán imádod a retrót, akkor azért, mert ennél jobban elköltött pénzed nemigen lesz mostanában.

A Crash Team Racing: Nitro-Fueled Nintendo Switchre, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi utóbbin teszteltük.