Call of Duty: Warzone teszt

Ha visszatekintünk a másfél évvel ezelőtt bemutatott Call of Duty: Black Ops 4 különálló módjára, a sorozat történetének első battle royale-kitérőjére, a Blackoutra, akkor talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a széria első kísérlete nem igazán kötötte le a rajongókat. Pedig első próbálkozásra tisztességesen összerakott élményt kaptak a játékosok, de az időközben komoly kihívókkal erősödő battle royale-piacon ez kevésnek bizonyult; gyakorlatilag az Apex Legends volt az egyetlen, ami későbbi belépőként is képes volt megvetni a lábát a Fortnite és a PlayerUnknown's Battlegrounds uralta piacon.

Ehhez azonban nem csak szerencse, de némi innováció is elkélt. Az Apex Legends mert kísérletezni, ráadásul a megoldásai nem csak áramvonalasították a zsáner alapjait, de új szintre is emelték azt. És talán pont ez lehet majd a Call of Duty: Warzone hosszan tartó sikerének is a kulcsa. Az Infinity Ward és az Activision ugyanis nemcsak orvosolta a Blackout korábbi hibáit, de a Call of Duty-esszencia mellé behozott olyan újdonságokat is, amelyek pont annyira dobják fel az élményt, hogy a jelenleg 15 millió játékosnál járó ingyenes játékmód a következő hónapokban csak kisebb lemorzsolódást szenvedjen el a játékoslétszámban.

Mindezt azok után gondolom így, hogy nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, de amint sikerült összehozni Szlavval és Sirdanival az első közös játékot, pillanatok alatt kiderült, hogy nem a játék megoldásaival, hanem az ismeretlen játékosok hozzáállásával van a probléma. Már a repülőgépből történő kiugrásnál kiütköznek a mentalitásbeli különbségek. Kissé érthetetlen számomra, hogy a háromfős csapatokat felvonultató Warzone miért nem emelte át az Apex Legends Jumpmaster-megoldását, helyette megkapjuk a PUBG esetlen "mindenki maga döntheti el, hogy hova és mikor ugrik" koncepcióját. És bizony az esetek döntő többségében sikerült olyan társakat kifognom, akik valamiért úgy gondolták, magányos farkasként könnyebben boldogulnak majd - nem így lett. 

A Warzone azonban a halálunk utáni újraéledési lehetőségeket legalább újragondolta, és még az Apex Legends megoldásán is csavart egyet. Az első halálunkat követően ugyanis nem kell arra várnunk, hogy majd a társaink visszahoznak, ilyenkor egyenesen a Gulágba kerülünk, ahol a Call of Duty: Modern Warfare-ben bemutatott új játékmód, a Gunfight keretein belül vívhatjuk ki, hogy ismét csatlakozhassunk a többiekhez. Ráadásul ha csapatunk másik tagja is fűbe harapott, és ugyanabba a Gulágba került, ahova mi, akkor még segítséget is kapunk, ugyanis a pisztolyokkal és puskákkal vívott gladiátorharcot felülről követve instrukciókat adhat nekünk az ellenfelünk pozíciójáról. Ez egy egyszeri is megismételhetetlen újraéledési lehetőség, ráadásul bizonyos létszám alatt a Gulág bezárja kapuit.

De ilyenkor sem kell kétségbeesnünk, a Warzone-ban bemutatkozott egy másik újdonság, mégpedig a játékbeli pénz gyűjtögetése. Zöldhasút többek között lootolással vagy az úgynevezett Contracts-rendszernek köszönhetően, mellékfeladatok teljesítésével szerezhetünk. És ez miért fontos? Egyrészt azért, mert az úgynevezett Buy Stationöket meglátogatva lehetőségünk van súlyos dollárok ellenében visszahívnunk a játékba a Gulágban elvérzett társainkat. Másrészt pedig nagyon hasznos dolgokat szerezhetünk be, így ha nincs elég páncélunk, itt szert tehetünk rá. Ha tönkrement a gázmaszkunk, ami a folyamatosan közeledő mérgező gázfelhő ellen véd egy ideig, akkor azt is pótolhatjuk, de a borzasztóan OP-nek számító killstreakeket is tudunk itt vásárolni.

Természetesen lootok formájában minden pótolható és felszedhető, de célszerű ezeken az állomásokon élni a lehetőséggel, és megvenni azt, amire szüksége van a csapatnak. Már csak azért is, mert jelenleg nagyon bőkezűen szórja a dollárokat a játék, így akár Contracts-feladatok teljesítése nélkül is pillanatok alatt össze lehet dobni a 6000 dollárt, amivel hívhatunk egy Loadout-dobozt, amiből aztán már a játék első perceiben kivehetjük a korábban összeállított fegyverlistánkból a legszimpatikusabbat - Loadout-dobozok maguktól is érkeznek játék közben, de csak idővel. És ez az a pont, ahol kicsit megbicsaklik a játék néhány újdonságának koncepcionális fundamentuma. Többek között azért, mert így kicsit értelmetlenné válik a játékbeli lootolás. Elég, ha csak rámegyünk a pénz gyűjtögetésére, és higgyétek el, a 6000 dollárt tényleg pillanatok alatt össze lehet szedni. Ezzel felerősödik a Contracts-rendszer lényege, ami pont azt a célt szolgálja, hogy folyamatosan mozogjunk, közlekedjünk a pályán, hajszolva a dollárokat.

Ennek ágyaz meg az is, hogy a játékban a loot valami borzasztóan silány. Egészen pontosan a fegyverkínálatra gondolok. Lényegében két-három fegyvert dobnak a dobozok - persze akadnak kivételek -, ráadásul ezek a mordályok semmilyen kiegészítővel nem rendelkeznek, mi pedig nem pakolhatunk rájuk semmit. Valahol ez is azt a célt szolgálja, hogy állandóan mozgásban legyenek a játékosok, és ne egy területet védve várják a körök végét, de közben meg rémesen lehangoló, hogy semmi változatosságot nem kínálnak a loot boxok. Az viszont dicséretes, hogy a Fortnite-féle megoldást örökölte meg a Warzone, vagyis minden eldobott cucc jól látható, míg a fegyverek szintjei különböző színnel jelzik az erősségüket. Az is ügyes megoldás, hogy a fegyvereket leszámítva gyakorlatilag mindent automatikusan fel tudunk venni. Nincsen hátizsákunk, aminek a menedzselésével bajlódni kell, de még a páncélrendszer sem lett túlgondolva. Szerencsére nem a megszokott sémát követi a játék, kisimították az egyenlőtlenséget, és mindenki egységes páncélzattal vághat neki a küzdelmeknek. Csak arra kell ügyelnünk, hogy mindig tudjuk pótolni a sérült páncélt. Mindez tökéletesen beleillik abba, hogy a Warzone igyekszik nem kiesni a szerepéből, és próbálja megtartani a Call of Duty-sorozat pergős, akciódús esszenciáját.

Ez egyébként maradéktalanul teljesül is, ráadásul a Ground Warral ellentétben itt nem torkollanak totális, követhetetlen káoszba az összecsapások. Viszont a pingrendszert nem sikerült eltalálni, és bár örömteli, hogy kapunk ilyet, de az Apex Legends egyszerű és fluid megoldása helyett a Warzone inkább egy rémesen kínos és sokszor pontatlan és használhatatlan másolást tud csak felmutatni.

Az összképen azonban ez sem tud igazán rontani, mert a Call of Duty: Warzone az újdonságainak köszönhetően egy igazi hullámvasút-élményt kínál. Amikor már azt hiszed, hogy minden elveszett, akkor ott a lehetőség, hogy a csapat valamelyik tagja a Gulágból visszatérve pénzt harácsoljon és lehívja a társait, majd azon kapod magad, hogy a győzelemért harcolsz. Ilyen kiélezett köröket még az Apex Legends sem igazán tudott nyújtani, pedig abba már majdnem 400 órát pakoltam bele. Hogy ez a lendület meddig tart ki? Ez csak hetek és hónapok múlva derül ki. A Fortnite fejlesztési tempóját egyelőre senki sem tudta lekövetni, az Apex Legends is három-négy havonta kap új tartalmat. Valószínűleg a Warzone-ra is ez vár, ráadásul az évente érkező új epizódok tükrében kérdéses, milyen hosszútávú tervei vannak a játékkal a kiadónak, hiszen az bizonyos mértékig akár kannibalizálhatja is a jövőben megjelenő Call of Duty-játékok játékostáborát.

A Call of Duty: Warzone PC-re, PS4-re és Xbox One-ra érhető el önálló formában és a Call of Duty: Modern Warfare játékmódjaként. Mi PC-n teszteltük.

Kapcsolódó cikk

• 2020 legjobb játékai - szerintetek