Juiced

A kiadás körüli hercehurca tényleg nem tett jót a program szavatosságának. A Juiced-hoz fűződő jogok elsőnek az Acclaim kezében voltak, de konzolos verzió megjelenése után és az elsőnek kitűzött PC-s megjelenési dátum előtt a kiadó csődbe jutott, így aztán a cím egy jódarabig talonban heverészett, mígnem a THQ vásárolta fel a játék jogait. Akkoriban látott napvilágot az első demo, melyből kiderült, hogy bizony van még mit dolgozni rajta. Az őszi megjelenési időt sajnos nem tudták tartani, ám álmunkban sem hittük, hogy a fejlesztés még további nyolc hónapot igénybe fog venni. Ezidőtájt sem volt okunk panaszra, hiszen több, a témába vágó program jelent meg, mi több királyt is koronáztuk az NFSUG2 személyében, de az elnyúló munka után joggal reménykedtünk abban, hogy a Juiced képes lesz megszorongatni az EA játékát, vagy az összetettségénél és realisztikusságánál fogva számomra etalon, magyar fejlesztésű és méltánytalanul elfeledett Street Legal Racing – Redline-t. Nos nem sikerült, bár jó úton járt.

A játék alapkoncepciója egyáltalán nem tér el a vetélytársakétól: most is egy feltörekvő senkit alakítunk, aki lepukkant járgánya tuningolásával és az egymás után elérhető versenyek megnyerésével kíván a legjobbak közé furakodni, majd végül az abszolút győztessé válni. A játékórák jórészt azzal fognak telni, hogy egyre fentebb kerülünk a ranglétrán és megpróbáljuk kivívni a többi versenyző arc tiszteletét – mindegyikük fizimiskáját meg fogjuk ismerni egy-egy videocska keretében. Kezdetben természetesen csak egy alapjárgányunk van, amit a kezdeti szűkös összegből próbálunk a lehető legjobban felspécizni. A megmérettetések egymás után követik egymást, azaz majdnem minden napra jut egy verseny, ezekről a naptárunkból kaphatunk felvilágosítást. A kampány elején választhatunk magunknak egy mobiltelefont is (érdekes, hogy a szolgáltató, csak a vodafone lehet – no comment), amivel értelemszerűen versenytársainkra tudunk rácsörögni, akikkel privát fogadásokat is köthetünk, ha elég tekintélyt vívtunk ki a korábbi összecsapásokon. Persze erre még lehetőségünk lesz közvetlenül a versenyek előtt is, tehát bármelyik résztvevő ellenféllel fogadhatunk, így a verseny alapdíjazásán kívül még azt a plusz pénzt is bezsebelhetjük, ha elsőként érünk célba. Számomra érthetetlen, hogy egy-egy fogadás megkötése miért kerül respect-levonásba. A ranglétrán feljebb lépkedve nyílnak meg előttünk a további lehetőségek, úgymint az új megvásárolható járművek és a tuningkellékek. Respect–mutatónk a versenyek alatt nyújtott teljesítményünknek megfelelően nőni, illetve csökkenni fog. Egy mutatós manőver után kivívjuk ellenfeleink tiszteletét, ugyanakkor, ha visszaesünk valamelyik előkelő pozícióból, már rögtön nem fognak annyira nagyra tartani minket.

A versenytípusok mind-mind ismerősek lehetnek azok számára, akik valaha is játszottak ilyen típusú játékkal. Sajnos új játékmódokat nem mertek bevállalni a készítők, így nyitott kérdés, hogy a már unalomig ismert lehetőségek képesek-e lázba hozni még valakit. A szokásos körversenyek most is helyet kaptak, hasonlóan a szakaszversenyekhez, ahol A pontból kell eljutnunk B pontba. A Juiced Sprint módja az Underground-okban található Drag-ra hajaz, tehát sima gyorsulásra tessék gondolni. Erről a módról illik megjegyeznem, hogy némileg több lehetőséggel kecsegtet, mint az Underground-ok, mivel itt nem csupán „síneken" száguldunk, azaz nem a program által letárolt nyomvonalakon, hanem szabadon cirkálhatunk a teljes aszfalton, legalábbis látszólag. Az utolsó játékmódban különböző ügyességi feladatokat kell megoldanunk adott idő alatt, azaz adott pontszámot kell elérnünk a farolásokkal, 360 fokos fordulókkal stb. A legrosszabb az egészben, hogy a versenyek közben (amik mellesleg éjszaka és nappal is zajlanak) nincs módunk kanyarlevágásra, útlerövidítésekre, mindig korlátok közzé leszünk szorítva, ami alaposan lerontja az összképet. Hogy tovább ragozzam a dolgokat, hozzáteszem, a várost még a versenyek között sem fedezhetjük fel kedvünk szerint, Explorer módra ne számítsatok.

Szerencsére a licenszelt járművek és alkatrészek száma meglehetősen tetszetős. A járgányokat a program különféle osztályokba sorolja be kategóriák szerint. Például az első csoportba tartozik a Peugeot 206, míg az utolsóba a Nissan Skyline. Összesen 49 guruló alkalmatosság kapott helyet a játékban, a már szinte elengedhetetlen Mitsubishi Lancer Evo VIII, Subaru Impreza, Toyota Supra álomautók mellett, olyan kiskategóriás járműveket is találunk, mit a Fiat Punto, vagy a Renault Clio. A legszebb az egészben, hogy törnek is, noha ne Richard Burns Rally szintű amortizálásra gondoljatok, de legalább a sérülések kihatnak a menettulajdonságokra is. Ha szeretnénk az egyre durvuló nehézségű versenyeken babérokat aratni, akkor bizony vásárolnunk kell különböző tuning alkatrészeket, kezdve a teljesítményt befolyásoló fejlesztésekkel, majd az optikai extrákkal. Több neves gyártó valóságban is megtalálható termékei közül válogathatunk. Sajnos alapból ezek nem mind elérhetők, tehát hiába van pénzünk egy fejlesztésre, nem tudjuk megvásárolni, mivel még nincs „unlockolva".  A lehetőségek terén nincs szégyenkezni valója a programnak, most is több millió variáció létezik egy tuning-csoda megépítéséhez. Találunk jópár beállítási csuszkát is, amivel adott versenytípusoknak megfelelően finomhangolhatjuk verdáinkat.

A karrier módon kívül találunk még egy Arcade módot is a pofás – de egeret nem igénylő - főmenüben, amibe belépve különféle verseny-szituációkat hozhatunk létre. Kiválaszthatjuk a vezetni kívánt autót, amit ha nincs kedvünk egyedi módon feltuningolni, akkor a program megteszi helyettünk, a kinézetet véletlenszerűen generálva, majd bökhetünk is a kívánt versenytípusra és pályára, továbbá beállíthatjuk, hogy milyen napszakban és időjárás közepette ülünk volánhoz. Az Arcade mulatsághoz akkor van értelme hozzányúlni, ha már elegendő autót és pályát abszolváltunk a kampány során. Van még nekünk egy Multiplayer menüpontunk is barátainkkal való kergetőzésre, a szokásos lehetőségekkel, neten esetleg lanon, ha megelégeltük volna a játék egyébként felemás mesterséges intelligenciáját.

Az eddig leírtakból még talán egy jó játék benyomását is kelthetné a Juiced, sajnos ez végképp nincs így. Az irányítás bizonyosan sok játékos kedvét fogja elvenni már a játék elején, én is csak hosszú idő után tudtam valamelyest ráérezni, de megszokni soha!  Elsődleges szabály, hogy ne nagyon erőltessük az ellenkormányzást, mert hipp-hopp keresztbe állunk. A betanulási időszak alatt szinte vért fogunk izzadni egy-két kanyar hibátlan bevételéért, éppen ezért tanácsos először mellőzni a kampány menüpontot, amíg viszonylag elfogathatóan tudjuk terelgetni a négykerekűeket. Egy gamepad igénybevételével valamelyest javul a helyzet, de még korántsem az igazi. Mivel 2005-öt írunk, így abszolúte nem megbocsátható, hogy a közönség csupán elmosódott papírmasé, illő lett volna – már csak a konkurencia végett is – előállni valamilyen alapszintű 3D-s megjelenítéssel. Egyébként a grafika viszonylag elfogadható, a baj leginkább azzal van, hogy a fejlesztők nem igazán értenek az effektek adagolásához, mert így eléggé művi az egész. A motion blur túlzott erőltetése pont visszafelé sült el, a „kevesebb több lett volna" elv itt is érvényesül. A zenék és a motorhangok összességében tűrhetőek, viszont gyakran ismétlődnek. Továbbá nem tetszett a körítések hiánya. Pl. versenyindítás előtt nem riszálnak a kocsik előtt formás nénik, csupán unalmas visszaszámolást kapunk, kár. A gépigény nem vág mellbe senkit, bár az ajánlott konfigot kéretik nagyon komolyan venni.

Érezhetően koppintásszagú az egész játék, semmi újdonságot nem nyújt a kategória szerelmeseinek, kis kreativitással némi egyediséget is kihozhattak volna belőle a fejlesztők. Az amúgy élvezhető játékmenetet sajnos tönkrevágja a borzalmas irányítás és a sok hiányosság. Talán jobb lett volna még az NFSUG2 előtt kijönni a programmal – ahogyan az korábban be volt tervezve, mert most még a harmatos SRS is felülkerekedik rajta. Nem mondom, hogy a Juiced egy betöltést nem érne meg, de erősen kétlem, hogy valaki olyan türelmes legyen, hogy hosszú napokig rá legyen kattanva. Középszerű, felejtős alkotás, kizárólag a téma iránt elfogultaknak.