King's Bounty II teszt

Nem könnyű olyan játékot mondani, amire annyit kellett várni, mint a King’s Bounty számozott második részére, hiszen tavaly volt 30 éve annak, hogy megjelent az eredeti játék. A sorozat első felvonása pedig amellett, hogy műfajt teremtett, olyan alkotásokat inspirált, mint például a Might and Magic- vagy a Heroes of Might and Magic-játékok. Habár a három évtized alatt érkeztek alcímmel ellátott epizódok a King’s Bounty világából, egészen mostanáig kellett várnunk, hogy egy rendes folytatás keretei között ismét visszatérhessünk Nostria területeire.

A kiadott előzetesek nem igazán spoilerezték el a körökre osztott stratégiát RPG-elemekkel vegyítő játék sztoriját, aminek az egyik legfőbb oka az, hogy igazából nem szabad nagy durranást várnunk a King’s Bounty II történetétől. A Jólét Korának 320. évét írjuk éppen, amikor egy másik dimenzióból érkező rontás azzal fenyegeti a környéket, hogy hamarosan át kell gondolniuk a krónikásoknak ennek a korszaknak az elnevezését. Még szerencse, hogy az ősi próféciák a szürke fellegek mellett egy hős elérkezését is megjövendölték, amivel mindössze csak annyi a probléma, hogy ez az illető (vagyis a játékos) épp a börtönben csücsül.

A hűvös rácsok szorításából indulnak tehát a kalandjaink, bármelyik karakterre is bökünk rá az új játék elindítása után. Aivar a jelenleg zsoldosvezérként tevékenykedő expalotaőr a klasszikus harcos archetípus: őt választva biztosan nem kell félnünk, hogy seregünk megriad a közelharctól, hiszen inspiráló személyisége a morál mellett az egységei harci értékeire is jótékony hatással van. Katherine, a varázslónő a mágia segítségével egyenlíti ki a harcokban elszenvedett hátrányait, míg a parasztlányból paladinná avanzsált Elisa a kettő közötti arany középutat képviseli. Természetesen bármelyiküket is válasszuk, lehetőségünk lesz a saját ízlésünknek megfelelően tovább fejlesztenünk a képességeiket - vagy legalábbis többé-kevésbé.

Papíron ugyanis jól hangzik a csatamágus, de sajnos csak magunkkal szúrunk ki, hogy ha nem a karakterünk erősségeire gyúrunk rá a későbbiekben. Szintén érdemes odafigyelnünk a hősünk beállítottságára is, ami nagyban befolyásolja majd a csapatunk harci teljesítményét, ezért ajánlott lesz a küldetéseinket mindig a négy ideológia - rend, anarchia, ravaszság, erő - számunkra legszimpatikusabb eszköztárából megoldanunk. Habár ez jelentősen visszavesz a szerepjátékos szabadságérzetből, de legalább amennyiben az egységeink boldogok, akkor megvan rá az esély, hogy kétszer támadhassanak egy adott körben.

Jelen tesztalanyunknál egyébként azért is indokolt a kettes szám használata a címben, mivel a fejlesztők úgy döntöttek, hogy egyrészt visszatérnek a széria gyökereihez, másrészt csavarnak ezzel együtt a bevált formulán egy keveset. A King’s Bounty II ugyanis a körökre osztott harcokat és hadsereg-menedzsmentet igyekszik megbolondítani egy nagy adag RPG-elemmel, aminek következtében még a kamera is a karakterünk válla fölé vándorolt a madártávlatból. Szomorú viszont, hogy sajnos a két zsáner közti ingázásból végül csak a földre huppant a 1C Company legújabb üdvöskéje.

Az RPG-vonal például elég erősen a 2000-es évek középszerű alkotásainak a színvonalát idézi mind látványban, mind kivitelezésben, ami azért így 2021 vége felé nem egy jó ajánlólevél. Nagyon sok a “rohangálj ide, rohangálj oda” mellékküldetés, amin a biodíszletként beállított NPC-k sem sokat javítanak. A szereplők mondanivalója sem túl izgalmas, amin az unalmas írás és a jóindulattal is csak közepesnek titulálható szinkron egyáltalán nem segít. Különösen fájdalmas volt hallani, hogy még Geralt hangját kölcsönző Doug Cockle is milyen vérszegényen teljesít a megfelelő irányítás és környezet nélkül.

A látványt elnézve szintén nem fog beszippantani minket Nostria világa, hiszen bár hangulatos high-fantasy tájakat sikerült megalkotnia a készítőknek, sajnos közelebbről nézve a hetedik konzolgeneráció első éveinek a szerepjátékait idézi a King’s Bounty II, és akkor az animációkról még nem is beszéltünk. Ennek fényében viszont az a legfájóbb és egyben legindokolatlanabb, hogy PC-n így is borzalmasan ingadozik a képkockaszám - bármilyen beállítást is használ az ember. És ha már szóba került a számítógépes verzió, akkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy nagyon érződik az egész játékon, hogy a konzolos verziók kapták a hangsúlyt a fejlesztésnél, mivel mind a felhasználói felület, mind az irányítás elég fapadosra sikerült, ha esetleg nem kontrollert ragadva szeretnénk játszani a King's Bounty II-t.

A nyílt világúnak álcázott, de igazából útlezárásokkal és nehéz ellenfelekkel poroszosan behatárolt pályákon való szaladgálást olvasmányok, elképesztően primitív puzzle-feladványok és természetesen a korábban már említett körökre osztott harcok színesítik. Az utóbbiakat klasszikus hatszögekre bontott csatatereken vívhatjuk meg, ahol a terep adta nehézségek mellett az opponensünk csapatainak az összeállítása biztosítja majd a kihívást. Az összecsapások továbbra is a széria legszórakoztatóbb szegmensei, habár az utóbbi két Divnity: Original Sin-játékkal a háttérben szörnyen impulzusszegénynek hat a nézeteltérések lerendezése.

Persze azért figyelnünk kell a csapatunk összetételére, a visszatámadások számára és hősünkkel is beleszólhatunk varázslatok segítségével a harcokba, de így is kicsit sekélyesnek érződik a rendszer. Az egységek változatosságára azonban nem lehet panaszunk, hiszen a stílus által megkövetelt ember, törpe és tünde csapatok mellett lesznek itt hatalmas gólemek, élőhalottak és különböző elementálok is, akikkel nem csak megküzdhetünk, de magunk mellé is felbérelhetjük őket a csatákba. Ráadásul majdnem mindegyik egység rendelkezik egy különleges akcióval is, ami legalább még egy hajszálnyival tovább bővíti a bevethető taktikáink számát.

Az eddig leírtakból, gondolom, már világossá vált, hogy sajnos egy meglehetősen középszerű alkotás született a King’s Bounty II képében. Amennyiben viszont túl tudjátok tenni magatokat a hiányosságokon, akkor szórakoztató tud lenni az RPG-stratéga hibrid, de ne lepődjetek meg azon, hogy miért került nyomott áron a boltok polcaira a játék.

Időközben egyébként már rengeteg hasznos apró újdonságot eszközöltek a készítők a programon - ilyen a gyorsmentés/gyorsbetöltés lehetősége vagy a fürgébb haladás lábon és lovon is -, tehát van rá remény, hogy a jövőben egy jobb szerepjáték kerekedik a King’s Bounty II-ből. Az viszont egyértelmű, hogy a megjelenéskor határozottan jót tett volna a játéknak az Xbox Game Passben vagy egy hasonszőrű szolgáltatásban való indulás - így remélhetőleg megkésve ugyan, de hamarosan megtörténik ez a migráció is.

A King's Bounty II PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg. Mi a PC-s verziót teszteltük.

Kapcsolódó cikk

• King's Bounty II próbakör