FAR: Changing Tides teszt

A FAR: Changing Tides első ránézésre egy gyanús játéknak tűnhet, hiszen nagyon erősen emlékeztet az alkotók előző - és egyben első - játékára, a FAR: Lone Sails-re. Legalábbis bennem ez a gondolat vetődött föl - látatlanban, elég igazságtalanul. Pont ezért sokáig viaskodtam a kérdéssel, hogyan álljak neki a tesztnek: elég lesz önmagában néznem az új programot, vagy érdemesebb lenne friss tapasztalatokkal összevetni a kettőt? Végül az utóbbi mellett döntöttem, de az igazat megvallva még mindig nem tudom, jól választottam-e.

Szótlan hősünkkel ugyanaz lesz a feladatunk, mint korábban. El kell jutnunk ebben a stílusos háromdimenziós környezetben a pálya bal sarkából a jobb sarkába, egy kétdimenziós útvonalon haladva, az akadályokat elhárítva. A világ felépítése ismét telitalálat. A hatalmas, durva modellekből, minimális textúrákkal felépített monstrumok mellett igazán eltörpülve jelentéktelennek érezzük magunkat. Közben az a kevés tárgy és berendezett helyiség, amikre mintha kézzel rajzoltak vagy kiszínezték volna, ellensúlyozzák ezt az apró reménysugarat, nyugalmat csempészve magányos kalandunkba. A zene is újfent brillírozik, a felcsendülő dallamok a többszörösére fokozzák az élő szó nélkül átélt pillanatokat.

A fő különbség, hogy ezúttal nem egy végtelen sivatagon kelünk át, hanem egy egész civilizációt elsöprő árvízen igyekszünk túljutni. Ebből adódóan új járművet kapunk, egy vitorlás-tengeralattjáró hibridet, tehát mozgásunk kapott egy vertikális irányt. „Lélekvesztőnk” határozott előrelépés a Lone Sails háromkerekűjéhez képest. Méretében nagyobb, kezelésében összetettebb, de még mindig piszok szórakoztató, ahogy a különböző kapcsolók között rohangálva próbáljuk mozgásban tartani. Az egyszerű ki/be gombok mellett már vannak tologatható karok, például a vitorlát is azzal kell pozicionálnunk, így az egész utazás sokkal izgalmasabb és több aktivitást igényel a részünkről. Sajnos azonban ez azzal járt, hogy a hajó belső tere szűkebb lett, néhány interaktív pont túl közel került egymáshoz, könnyű félrenyomni. Ráadásul vészhelyzet esetén nagyobb távolságot kell időben lefutnunk. Emiatt többször megeshet, hogy úgy érezzük, egy igazságtalan sérülést szenvedtünk el.

De szerencsére új hősünk egy fokkal ügyesebb lett az elődjéhez képest. Kapott egy búvárruhát, így ő már képes a hátára kapni egy üzemanyag palackot (illetve bármit, amit elégethet), miközben az interaktív eszközöket kezeli vagy éppen egy másik használható hulladékot tol maga előtt. Illetve a vízből gyűjtött anyagok egy része is fellebeg a felszínre ha elengedjük őket, vagyis az üzemanyag halmozás sokkal gyorsabb lett. De sajnos itt se tökéletes minden. Akad egy-két létra, amire nehezebben tudunk felkapaszkodni, egy-két tereptárgy amit macerásabb átugrani, és hajónk alsó zsilipje is körülményesen nyílik. Rendszeresen elakadtam benne, de ami a legbosszantóbb volt - nem is tudtam megfejteni, miért -, hogy néha az ellenkező irányba nyílt ki, mint szokott. Ez pedig annyira frusztráló volt, hogy néha egyszerűen csak hátrahagytam pár nem „életmentő” üzemanyag egységet.

A játékmenet fő aspektusa továbbra is az elénk gördített akadályok leküzdése lesz. Ezek általában valami hatalmas, ósdi építmények, amiket működésbe kell hoznunk ahhoz, hogy átjuthassunk rajtuk vagy alattuk. Megint csak a Lone Sailshez szeretném hasonlítani ezeket. Egyfelől továbbra is fontos szerepet játszanak a néma narratíva felépítésében, és megint sikerült remek ritmusban adagolni az új funkciókat betanító feladatokat. Viszont sokkal nagyobbak és összetettebbek lettek. Persze továbbra is egyszerűek, és néhány próbálkozásból megérthetőek, a kielégítő sikereket pedig gyakran új, látványos kameraszögekből nézhetjük végig. Ez utóbbit főleg a feladványok mérete miatt kellett meglépni, hiszen néha egy teljes képernyőnyi távolságba kerülünk az eseményektől.

De emiatt a nagy távolságok miatt néhány „puzzle” tovább tart az ideálisnál, emellett egyes épületek eléggé dezorientálóak - főleg a víz alatt -, és a legváratlanabb pillanatokban képes minket bosszantani a már említett pontatlan mozgás. Az előzmény gördülékenysége, „flow”- élménye ezúttal erősen megtört. Az új mechanika, a tologatható kapcsolók sem lettek maradéktalanul tökéletesek. Szórakoztatóan törné meg a rutint, ha néha a pontosságunkra is oda kéne figyelni, de a valóságban szinte mindig ütközésig kell tolni a karokat. Így ez aligha nyújt több élményt, mint egy egyszerű gomb megnyomása. És ez sajnos igaz hajónk pozicionálására is: nem szükséges időben megállni, következmények nélkül nekiütközhetünk bárminek, úgy is nagy eséllyel a lehető legközelebb kell megállnunk az adott akadályhoz. Azért akad jó példa is: a vitorlák folyamatos állítgatása, hogy rendesen belekapjon a szél, még inkább feldobja a nyugodt hajózás élményét.

A legfájdalmasabb és legszükségtelenebb változtatás a játékidőt érintette. Míg a Lone Sails egy kellemes három óra alatt, akár egyben is végigvihető és élvezhető, addig a Changing Tides egy szűk öt órát kér a időnkből. Ez az idő a hibák nélkül talán nem is tűnne soknak, de az utolsó egy órára az Okomotive kreatívjai átestek a ló túloldalára. Az utazásnak két ponton is vége lehetett volna, mire elértem a valódi befejezést. Grandiózus esemény, erőteljes dallamok, hátradőlök a székemben, majd hajózunk tovább. Így hiába lett végtelenül megható a befejezés, oda már érzelmileg túlságosan kifáradva érkeztem ahhoz, hogy őszintén értékelni tudjam. És kétlem, hogy ezzel egyedül én lennék így.

A FAR: Changing Tides legnagyobb hibája, hogy ugyan nem számozott, de folytatás. Ha elsőként ez jelent volna meg, könnyen mondanám rá azt, hogy egy ígéretes első játék a hibái ellenére is. Azonban a Lone Sails-zel már megtapasztaltuk, milyen lehet egy ilyen kalandot sokkal lendületesebben átélni. Hiába lett a második rész nagyobb, szebb, jobb, emiatt pont azokban az apró részletekben történt visszalépés, amelyek minden játékban olyan sokat számítanak. Bízok abban, hogy ennek ellenére a játékosok élvezni fogják annyira a Changing Tides-t, hogy a svájciak bátran belefognak egy harmadik részbe - érezni, hogy trilógiában gondolkodtak. Én mindenképpen kíváncsi lennék rá.

A FAR: Changing Tides PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, Nintendo Switch-re. Mi PC-n teszteltük.