F1 22 teszt

Akárcsak a valóságban a pilótáknak, úgy az F1 22-ben nekünk is teljesen újra kell tanulnunk mindent, hiszen a megváltozott autók, valamint szabályok miatt a korábban beidegződött reflexeink semmit sem érnek majd. A fejlesztők alapjaiban változtatták meg a játék gerincéül szolgáló fizikát és irányítást, amivel okozhatnak ugyan pár kellemetlen órát a korábbi részek veteránjainak, viszont ha belejövünk, és kiismerjük az újonnan bevezetett határokat, akkor minden korábbinál közelebb kerülünk a valódi Forma 1-es élményhez.

Szintúgy ezt a célt szolgálja a megannyi hivatalos F1-es és F2-es licenc (utóbbi esetében egyelőre csak a tavalyi), valamint a teljes hivatalos versenynaptár megléte, ahol természetesen helyett kapott az idéntől bekerülő Miami Nagydíj is. Ezeket az aszfaltcsíkokat pedig számos játékmódban fedezhetjük fel, kezdve a sima versenyektől, a karrieren át (egyedül, vagy akár egy barátunkkal együtt), egészen a My Teamig, ahol ismét egy teljesen újonnan érkezett istálló felfuttatása lesz a végső célunk. Sajnos a tavalyi epizódban helyet kapott, sztorialapú Breaking Pointról idén le kell mondanunk, cserébe a lehetőségeink kibővültek kissé, ami leginkább a kezdetekkor felajánlott testreszabhatósági elemekben érhető tetten.

Már a korábbi részekben is játszi könnyedséggel állíthattunk mindent a saját szánk íze szerint, viszont idén még több és szélesebb skálán keresztül nyúlhatunk bele a virtuális versenyeink és bajnokságunk lefolyásába. Kedvünkre szerkeszthetjük a versenynaptárat, rövidíthetjük a hétvégéket, de akár az összes futam elé állíthatunk be sprintfutamokat is, ha éppen úgy akarjuk. Csak rajtunk áll, hogy mennyire szeretnénk az élethűségre törekedni, ami a teljesen manuális felvezető körben és boxkiállásokban csúcsosodik ki. Azért nem kell forradalmi dolgokra gondolni, csupán két, elég egyszerű minijátékot kapunk, viszont utóbbi esetében akár fokozhatjuk is az élményt a kerékcsere alatti hibák bekapcsolásával, ami mondjuk csak addig poénos, amíg nem a mi versenyünket teszi tönkre.

Míg ez teljesen opcionális, addig a manuális boxbehajtás elsajátítása már inkább ajánlott, főleg, a játék jelenlegi verziójában, ugyanis a gépi rendszer egyes pályákon simán nekicsapja az autónkat bejárat melletti korlátnak, így nullázva az adott hétvégénket. Pontosan emiatt azt tanácsolom, hogy amíg ezek a hibák fennállnak, inkább hagyjátok bekapcsolva a visszatekerés lehetőségét, mert rengeteg ősz hajszáltól kímélitek meg magatokat. Mondjuk, legalább már a gépi versenytársak miatt nem kell aggódnunk annyira, többnyire meghagyják a helyet, és csak ritkán húzzák ránk a kormányt, cserébe előszeretettel öklelnek fel hátulról, szóval csak óvatosan, ha nagyobb bolyban akcióznánk. Ez leginkább komolyabb nehézségi szinteken figyelhető meg, ugyanis amennyiben lejjebb állítjuk az ellenfelek nehézségét, valamennyivel az agresszivitásuk is csökken.

A különféle segítségek használatát amúgy is ajánlom, leginkább a bevezetőben ecsetelt, jócskán megváltoztatott fizika, valamint irányítás miatt. Sokkal nagyobb szerephez jut a gumik felmelegítése és kopása, így a szolidabb sofőrök könnyedén előnyhöz juthatnak a vadabb társaikhoz képest. Ezzel ellentétben a kerékvetőket már bátran lehet támadni, egyedül a hurkás fajtájuktól érdemes távol maradni, mert bár ezek nem feltétlen tépik ki kezünkből a kormányt, jókora időveszteség árán tudunk csak keresztül vergődni rajtuk, ami hosszabb távon a padlólemeznek sem tesz jót. Itt térnék ki a megújított törésrendszerre, ami még mindig nem az igazi, de legalább van, szóval csak óvatosan, főleg, mert elég pár kisebb koccanás, és máris vezethetetlen lesz a versenygépünk.

Ezen persze tudunk segíteni, legalábbis karrier-, valamint My Team módban, hiszen a fejlesztési pontok bezsákolásával javíthatunk valamicskét a komponensek ellenállóságán és minőségén egyaránt. Szerencsére a Codemasters hallgatott a fanyalgókra, és a már unalomig ismert szabadedzés programokat kicsit megkeverte, de ne legyenek illúzióink, pár futam után ezeket is ásítva teljesítjük majd. Ezt leszámítva azonban vajmi kevés változtatást kaptunk a tavalyi epizódhoz képest, lesz pár új lehetőségünk, valamint jóval nagyobb beleszólást kapunk a társunkkal kapcsolatos ügyletekbe, de nagyjából ennyi. Ahogy korábban már említettem, ezúttal a sztoriról is le kell mondanunk, viszont az így keletkezett űrt próbálták valahogy kitölteni a fejlesztők, de őszintén szólva, bár ne tették volna.

Mindent összevetve két teljesen új, eddig még soha sem látott módot kaptunk, amik azonban annyira távol állnak a Forma 1-től, amennyire csak lehet. Az egyik ezek közül a Supercars névre hallgat, amiben a játékban található pályákon kell átlagsebességes, driftes vagy épp gyorsasági kihívásokat teljesítenünk, egy-egy szuperautó volánja mögött. Így van, jól olvastátok, egy hivatalos, licencekkel rendelkező Forma 1-es játék egyik új lehetősége az, hogy utcai sportkocsikkal csapathatjuk, amiket aztán kiállíthatunk, vagy online is megtúráztathatunk. Persze ötletnek talán még elmegy, és a kocsik kívül-belül remekül ki vannak dolgozva, de ez olyan szinten kilóg az összképből, hogy azt rossz nézni, ráadásul az egész egy wishes Gran Turismo hatását kelti. Míg a Forma 1-es kocsiknál a fizika és az irányítás teszi a dolgát, addig ezeknél a járműveknél sokszor olyan dolgokat művel, amitől még maga Sir Isaac Newton is inkább megenné a fejére esett almákat.

A másik újdonság pedig a nagy dérrel-dúrral bereklámozott F1 Life, ami tulajdonképpen csak egy központi hubnak hazudott lakás, amit kedvünk szerint berendezhetünk. A menüként szolgáló háttér több ponton is változtatható, de ennek aztán tényleg semmi értelme nincsen, úgy pedig még fájdalmasabb az egész, hogy valószínűleg telis-tele lesz később érkező mikrotranzakciós lehetőségekkel. Persze ki vagyok én, innen Magyarországról, hogy eldöntsem, mire is vágyna az egyszeri Forma 1-et szerető játékos: egy, a tavalyihoz hasonló, sztori központú karrierre, vagy inkább egy vadonatúj párducmintás szófára a dohányzóasztal mellé. Főleg annak fényében fájdalmas ez az egész igazán, hogy mindezek mellett akadnak gondok bőven a játékkal, ráadásul olyanok, amiket kis plusz munkával ki lehetett volna javítani, ehelyett inkább a fentebb említett „újdonságokba” pumpálták a plusz munkát.

Először is, a játék elképesztően instabil, gyakran kifagy, sőt, sokszor megállás nélkül ledobál az asztalra, amit csak egy teljes számítógép-újraindítás old meg jobb esetben, vagy talán még az sem. A legszomorúbb, hogy ezek a legváratlanabb pillanatokban jönnek elő, és az sem számít, hogy előtte többórányit vezettünk, egyszer csak elsötétül minden, mi meg küldözgethetjük a hibaüzeneteket a központnak. Szintén problémás még a beígért cross-play teljes hiánya, ráadásul ez nemcsak platformok között nem működik, de még PC-n belül, a különféle boltokon keresztül sem. Jelenleg ugyanis az origines játékosok nem tudnak a steamesekkel együtt játszani, ami azért igazán röhejes, mivel utóbbi esetében az előbbi is automatikusan elindul, ha rábökünk a játékra. A fejlesztők egyébként elmondták, hogy dolgoznak a javításon, és hamarosan mindenki mindenkivel együtt körözgethet, de erre legjobb esetben is hónapokat (!) kell még várnunk.

Legalább addig beállnak az online minősítések, mivel jelenleg inkább hasonlítanak roncsderbikhez a többjátékos futamok, mintsem valódi versenyzéshez. Ezen persze az sem segít, hogy a szerverek nem mentesek a lagoktól, amik következtében könnyedén előfordulhat egy-egy nagyobb balesetcunami, amiből aztán percekig nem keveredünk ki. Pontosan emiatt lenne jó, ha privátban, barátokkal együtt körözgethetnénk, gyakorolhatnánk, de ugye a fentebb említett cross-play gondok miatt erre csak akkor van esélyünk, ha mindenki ugyanazon a platformon és ugyanabban a boltban vásárolta meg a játékot, vagy marad a split-screen. Annyi örömünk lehet közben, hogy a folyamatos lagok mellett legalább fps dropoktól nem kell félnünk, mivel a játék egész jól optimalizált, sőt, futamok közben még akár szépnek is mondható - és még VR-támogatást is kapott.

Az EGO motor ugyan már nem egy mai darab, de ennek ellenére a toldozott-foltozott 4-es verziója egész jól teljesít, az autók kidolgozása részletes és élethű, mind belül, mind pedig kívül. Versenyek közben hihetetlenül jól mutat az egész, a visszajátszás pedig csak rátesz még egy lapáttal, viszont a köztes időközökben beugró átvezetők valami botrányosan rondák. Ez leginkább a különféle karaktereknek köszönhető, a mozgásuk darabos, az arcmimikájuk pedig erőltetett és művi. Sajnos ez nemcsak a nevesincs szurkolókra és mérnökökre igaz, hanem a pilótákra is, Carlos Sainz győzelmi mosolygásával például gyerekeket lehetne riogatni, de nem járt jobban Verstappen, Leclerc, vagy épp Vettel sem. Pontosan ezek miatt a végén már inkább elnyomtam mindet, nehogy egy óvatlan pillanatban a családból rátekintsen valaki a monitoromra, és leálljon a fejlődésben.

Ugyan a tesztem végére kissé keserű maradhatott az a bizonyos szájíz, de azt mindenképp le kell szögeznem, hogy az F1 22 egy jó játék, előrébb lépett valamicskét a korábbiakhoz képest, ami leginkább az újragondolt fizikának és irányításnak köszönhető, de jelenlegi állapotában sokszor csak egy félkész produktum hatását kelti. A marketinganyagokban belengetett újdonságok zöme csak felesleges parasztvakítás, a komolyabb horderejű változtatások egy része, mint például a cross-play, pedig egyszerűen nem működik. Pontosan ezek miatt azt tanácsolom, hogy ha megvan a tavalyi epizód, és annyira nem mozgatnak az online ligák, akkor nyugodtan várhatsz a vásárlással egészen addig, míg ki nem javítják a felmerülő hibák tetemes hányadát, hátha arra már az árcédula is apadni fog kissé. Ha viszont ez megtörténik és elmaradnak a kifagyások, megfogyatkoznak a lagok és bugok, valamint bekerül a cross-play lehetősége, akkor nyugodtan hozzáadhattok pár pontot a végső értékelésemhez, mert mindent egybevetve ez az eddigi legjobb és legteljesebb Forma 1-es élmény, ami valaha megjelent - csak működne már végre.

Az F1 22  PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, valamint PC-re jelent meg. Mi utóbbin teszteltük egy i5-4590, 16 GB RAM és egy GTX 1660 társaságában.