Emlékszem, mikor még a nagybátyámat néztem, ahogy barátjával püfölik egymást az akkori sztár-verekedősjátékban, a Fight Nightban. Mindig is vonzottak a küzdősportok, így azokat vegyítve a videójátékok iránt érzett szerelmemmel, nem meglepő, hogy hamar odalettem a látottakért. Amint lehetőségem volt, be is szereztem az első EA Sports UFC-játékot és rongyosra vertük egymást barátaimmal a digitális oktagonban még PlayStation 4-en. Ugyan a UFC Undisputed-sorozat nagy szégyenemre kimaradt, de az EA nevével fémjelzett játékok fejlődési görbéjét kisebb-nagyobb figyelemmel végigkövettem. Nézzük meg, milyen újdonságot kínál a legújabb etap, egyáltalán megéri-e váltani?
A sorozat első darabja 2014-ben került piacra, és azóta hatalmas fejlődésen ment keresztül. Meglepő, de az első 4 játék még az Ignite Engine-en fut, mégis a második és harmadik rész között érezhető ugrásnak lehettünk szemtanúi minőségben. A 4. részt nem firtatnám, hiszen az egy rendkívül rosszul újracsomagolt változata elődjének, ami az EA-től már megszokott módon, csak a pénzünkre hajt. A második és harmadik rész közötti változás inkább a játékmenetről szólt, mintsem a grafikáról, nagyobb súlya volt ütéseinknek és rúgásainknak, a groundplay is jobban átgondolt lett és a játékmenet addigi darabossága megszűnni látszott, egy sokkal „fluidabb” élményben lehetett részünk. Szerencsére a UFC 5-tel is ez a helyzet.
Az ilyesfajta játékoknál nincs nagy mozgástér, hogy világmegváltó fejlesztéseket vezessenek be, ezt be kell látni. A történet faék egyszerűségű, a játékmenet nagyjából ugyanaz maradt és maradni is fog, a grafika pedig ugyan hagy néha kívánnivalót maga után (inkább a játék fizikája, de erről majd később), de alapvetően kielégíti a kor által elvárt tendenciákat. Viszont ahol lehetett, ott változtattak is. Az apróságok számítanak – és most nem Hasbulla jelenlétére gondolok, akit látván az MMA-közösség elmorzsolt egy könnycseppet, hogy azért figyelnek rájuk is –, mint az irányítás megbuherálása, a földharc átgondolása vagy olyan újdonságok behozatala, mint a sebrendszer. Elöljáróban annyit elmondanék, hogy a PR-szöveg, az „As real, as it gets” valamennyire megvalósul, de menjünk bele a részletekbe is!
A legnagyobb változás egyértelműen a Frostbite Engine-re való átállás. Elvitathatatlan a játéktól, hogy szebb, mint elődjei, de a leglátványosabb részlet mégsem a kinézet, hanem a játékmotorral bejött újítások. Kedvencem a sebrendszer, melynek lényege, hogy ha elég támadást irányítunk ellenfelünk egy bizonyos pontjára, akkor ott először feldagad a terület, majd szét is nyílik, ezzel egy olyan gyengepontot létrehozva, melyet kihasználva könnyűszerrel véget vethetünk a meccsnek. Ehhez kapcsolódóan újdonságnak számítanak az orvos által leállított meccsek is, hiszen, ha nem végezzük ki ellenfelünket azzal, hogy egy kérdőjel rúgást intézünk felszakadt szemöldökére, akkor az orvos besiet a ketrecbe és ha úgy ítéli meg, le is állítja a mérkőzést.
A sebzéseken túl maga a harc is megváltozott. Ahogy fentebb is írtam a folyékonyabb játékmenetről, most is kénytelen leszek, hiszen sokkal gyorsabbak és reszponzívabbak lettek a meccsek. A 4. részben szörnyen idegesítő mechanika volt, hogy amíg egy komolyabban átgondolt kombónak vagy kitéve (értsd: nem csak egyenesekkel ütik a fejedet, de néha-néha egy felütés, horog vagy Isten ments egy lengőrúgás is beköszön), addig nem tudsz mozdulni, viszont a UFC 5-ben egy jól időzített ellentámadás akár a meccs végét is jelentheti. Sokkal egyszerűbben lehet alkalmazkodni egy-egy szituációhoz, ezzel megszüntetve a harcosok darabos mozgását.
Maguk a támadások iszonytatóan nagy súlyt kaptak. Valószínűleg mindegyik játéknál már elhangzott szöveg, de az ütések és rúgások érezhetően át lettek dolgozva úgy, hogy azok a lehető legfájdalmasabban nézzenek ki – természetesen a jó értelemben. Amikor először leültem a játék elé (rajongásom ellenére nem vártam túl sokat tőle) meglepődve konstatáltam, hogy ha nem is teljesen, de valamennyire új érzés volt harcolni. A gyomrosok, a superman-ütések, a könyökösök mind-mind kaptak egy kis ráncfelvarrást nemcsak támadói oldalról, de elszenvedőként is teljesen más látványt, érzetet nyújtanak, főleg, ha elfelejtünk védekezni. Ilyenkor a kontroller is biztosít minket arról rezgésével, hogy bizony az a rúgás fejre ment, nem pedig testre.
Vesszőparipám, amit ugyan megértek, de szörnyen zavar, hogy az ilyesfajta játékokban nincs mindig toppon a fizika. Hihetetlenül illúzióromboló, hogy egy gyönyörű kombináció végeként az ellenfelünk kifekszik, de azt olyan rezgésekkel teszi, mint egy jó kocsonya. Szerencsére azért alig volt erre példa a játékkal töltött óráim során.
Játékmódok tekintetében nem panaszkodhatunk, jelen van az összes kötelező lehetőség. A sztorimód során kertibunyósból UFC bajnok válik belőlünk, sőt már akár online is naggyá válhatunk. A Fight Week névre keresztelt kihívások alkalmával lehetőségünk lesz az éppen aktuális titánok bőrébe bújni és digitálisan is lerendezni a meccseket, szóval készülhetünk az Oliveira vs. Makhachev 2-re.
Összességében meglátszik a UFC 5-ön, hogy nem egy futószalagon gyártott parasztvakítás, mint azt több sportjáték esetében is látni. Nagyszerűen lépett szintet a játék és mindenképpen megéri befizetni rá, ha rajongunk a sorozatért vagy a ketrecharcért.
Az EA Sports UFC 5 PlayStation 5-ön és Xbox Series X/S-en jelent meg, mi előbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.