Emlékszem még a Switch 2017-es rajtjakor a konzol nem volt igazán eleresztve system-seller címekkel, a kezdetek kezdetén a masina spéci tulajdonságait az egyik legérdekesebben az 1-2-Switch című alkotás tudta érdekesen bemutatni, csak hát igen… Amikor a dollármilliárdokat érő Nintendo legfőbb fejesei a Joy-Conokat rángatva kamera előtt fejnek virtuálisan tehenet, akkor ott érezni lehetett, hogy valami picit félrecsúszott. Most, hat évvel a Switch premierje után (és a pletykák szerint egy évvel a Switch 2 érkezése előtt) a japán cég megalkotta a tökéletes nyitócímet a WarioWare: Move It! személyében. A kérdés csupán az, hogy a Switch gimmickjein felül kínál-e mást is a játék, amiért megéri beruházni rá.
Lelövöm a poént: igen, abszolút! Wario legújabb kalandja ugyanis egy olyan őrült, abszurd, eszement, értelmetlen és humoros élmény lett, melyet egészen egyszerűen nem lehet nem szeretni. A teljesen random minijátékok, a furcsábbnál furcsább karakterek, a sajátságos átvezetők, és az agyament történet olyan egyveleggé állnak össze, mely magába szippant, és pár óra intenzív kapálózás erejéig nem is ereszt.
A történet amolyan Willy Wonka-módra kezdődik, csak Wario csoki helyett éppen 50 db fokhagymás hamburgert majszolgat, amikor észreveszi az aranyszelvényt, mellyel egy luxusnyaralást nyer egy távoli szigetre, ahová 20 barátját magával viheti. Ám ahogyan az lenni szokott, a szigeten beüt a krach: lesz itt téridő-ugrás, ősi bennszülött indiánok, és persze rengeteg jól elejtett idétlen egysoros.
A játék felállása nagyjából ugyanaz, mint az eredeti WarioWare, Inc.: Mega Microgames! esetében is volt. Ha valaki nem ismerné a szériát: a játék lényegében egyfajta minijáték-gyűjtemény, ahogyan haladunk előre a történetben, úgy jönnek egyre gyorsabb és gyorsabb 2-3 másodperces hosszúsággal rendelkező, reflex-szerű kihívások, melyek teljesítésében ezúttal a Joy-Conoké a főszerep. Az már az első pillanatban feltűnt, hogy szerencsére a franchise nem esett át semmilyen stílusidegen modernizáláson, mindenféle gagyi kortárs trendeket félresöpörve pontosan azt nyújtja, mint amit 20 évvel ezelőtt is várhattunk tőle.
A WarioWare: Move It! minden egyes minijáték előtt megmutatja, hogy milyen „alapállást” kell felvennünk az adott feladat teljesítéséhez. A „Masszázs” póznál például a kezünket előre nyújtva a Joy-Conokat lefelé fordítva kell tartanunk, a „Lovag” felállásnál úgy kell fognunk a kontrollereket, mint egy kard markolatát, a „Mérleg”-nél mintha a két kezünk a mérleg egy-egy oldala lenne, a „Dobás” esetében pedig a megfelelő időpontban kell elejtenünk a kontrollereket (persze előtte célszerű a csuklónkra kötni őket). A nagyjából 20 különböző póz összevissza váltakozik, úgyhogy aki nem lesz résen, az bizony el fog bukni párszor, de aggodalomra semmi ok, csak fel kell venni az egyik áldozati pózt, és máris folytatódik a kaland a legutóbbi checkpointtól.
Szerencsére a minijátékokból is akad bőséggel, több mint 200 feladatban próbálhatjuk ki magunkat. Egyes játékok némi gondolkodást igényelnek, mások ügyességet, ám a közös nevező minden esetben az lesz, hogy egy szempillantás alatt kell rájönnünk, hogy mi is pontosan a helyzet. Mert hogy a legkülönfélébb bizarr és kiszámíthatatlan feladat vár majd ránk: orrszőrt tépkedhetünk, Pokémonokat pumpálhatunk ki egy eldugult WC-ből, de a spéci (és mostanra mindenki által elfelejtett) Joy-Conba épített infra-kamerának hála még az ujjainkkal mutogathatunk is. Egy szó, mint száz: a változatosságra és a kreativitásra garantáltan senkinek sem lesz panasza.
Három kisebb-nagyobb kritika fogalmazható meg nem is annyira a játékkal, mintsem a koncepcióval szemben. Az első, és egyben legnagyobb, hogy a Joy-Con igencsak belimitálja a mozgásérzékelésre épülő irányítás pontosságát. Sokszor előfordulhat, hogy egy-egy mozdulatunkat nem úgy értelmezi a gép, mint ahogyan mi akarjuk, illetve az alapállásoknál is könnyű átverni a gépet, hiszen a két Joy-Con nem képes érzékelni az egymáshoz viszonyított helyzetüket a térben.
A másik jelentősebb probléma a szavatosság és az újrajátszhatóság… vagyis annak hiánya. A legtöbb minijátékban az a fő kihívás, hogy rájöjjünk pár szempillantás alatt, hogy pontosan mit is kell csinálni, úgyhogy amennyiben begyakoroljuk őket, úgy az élvezeti faktor is eléggé megcsappan. Illetve a játék humora és a teljes mértékben váratlanul felbukkanó extra-furcsa feladatok másodjára már közel sem lesznek olyan meghökkentőek. A helyzeten némileg segít a multiplayer, ami viszont rá is vezet minket az utolsó kivetnivalóig: a két fős multi kizárólag dokkolt módon érhető el, handheld módban a második játékos legfeljebb néző lehet.
Mindezek a problémák viszont közel sem olyan zavaróak a játék során, hogy leírjuk miattuk a játékot. A WarioWare: Move It! végtelen kreativitásával a közvetlen elődjét, a Get It Together!-t egyértelműen a földbe döngöli, és noha a sztori része alig pár órás, ha találunk hozzá néhány elkötelezett társat, akkor bizony már-már a Super Mario Party szintjét karcoló partijátékot kapunk. Persze a Super Mario Bros. Wonder, The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom és a hamarosan érkező Super Mario RPG árnyékából aligha tud majd kitörni a Wario, pedig megérdemelné, hiszen valóban egy abszolút szerethető alkotással lettünk gazdagabbak.
A WarioWare: Move It! kizárólag Nintendo Switchen érhető el.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.