A holland Gamious csapata sokáig „csak” apróbb, mobilokon is játszható programokat készített, főleg puzzle és platformer zsánerben. Aztán jött 2021 és megjelent első PC-s és konzolos próbálkozásuk, a Lake. Habár érezni lehetett, hogy ez a kedves kis walking simulator volt az első próbálkozásuk ilyen téren, mégis magán hordta azt a bizonyos indie bájt, amiért sokan - köztük én is - rajonganak. Tökéletlen, csiszolatlan, talán kissé amatőr itt-ott, de mindenképp szeretetteljes. És szerencsére úgy tűnik, hogy elég sikeres lett ahhoz, hogy egy DLC-t is kapjon a játék. Ez az előzménytörténet a Season’s Greetings.
A főszerepet ezúttal Thomas Weiss kapta, az alapjáték protagonistájának édesapja, az oregoni Providence Oaks postása. Az ő mindennapi feladatait kapjuk mi is kézhez, vagyis ezúttal is az idilli kis falu megbízható levélszállítóját fogjuk alakítani. Nappal leveleket kézbesítünk, csomagokat szállítunk ki, közben a helyiekkel, barátainkkal és ismerőseinkkel leállunk pár szót váltani. A meglehetősen romanticizáltan ábrázolt munka után pedig vagy a napközben megbeszélt találkozókra megyünk el, vagy otthonunkban töltünk el egy kellemes estét. Ennek a kiegészítőnek pedig az a csavarja, hogy mindezt 1985 végén, az ünnepek idején tesszük. Nem, sajnos nem kapunk betekintést a csomagszállítók hektikus mindennapjaiba a megnövekedett forgalom miatt, hiszen ezúttal is egy nyugodt, békés sétaszimulátort kapunk kézhez, amiben is a célunk az, hogy jól érezzük magunkat.
Erről pedig a játék hangulata fog első sorban gondoskodni. Providence Oaks-ot és környékét belepte a hó, a tó befagyott, a hatalmas tölgyek pedig kopaszon, fehér hósipkával kísérik utunkat csomagszállítás közben. Furgonunk kereke és talpunk alatt pedig ropog a hó - a hang, ami olyan ritka lett életünkben -, a házakat pedig karácsonyi fényen lepik el. A település alig pár gyalogosa mind ünnepi pulóverben járkál az utcán és még az úton átszaladó róka vöröse is szebb a fehér környezetben. Mindezt természetesen megfejeli a helyi rádió kibővített zenei anyaga. Felcsendül az összes zeneszám, amit az alapjáték során hallgattunk, de természetesen megjelennek a karácsonyi darabok is. Ezek elsőre persze kellemes meglepetések, de sajnos hamar ugyan arra a sorsa jutnak, mint elődjeik. Igaz egy nap nem halljuk kétszer ugyanazt a számot, de mivel ezúttal is két hetet játszunk végig, hamar fel fog tűnni az ismétlődés. Ezért is érdemes talán egy nekifutásból egy-két napot játszani a Season’s Greetings-szel, ami szűk fél-egy óra játékidőt jelent egyszerre.
Az ide tartozó tökéletlenségek pedig a technikai oldalon tűnnek fel. Sajnos Jack reggeli egy-két perces rádiós műsora, a postázás közbeni flavour-szövegek, és a furgon motorjának a hangja mind képes szaggatni játék közben. Nem gyakoriak ezek a jelenségek, de attól még kellemetlenek. Emellett a tó körüli vezetés közben feltűnően sok a pop-in és textúra betöltődés, ráadásul ha furgonunkkal kicsit jobban hajtunk, akkor a nagyobb sebességnél előfordul FPS drop is. Mindezt kárpótolandó, az autós forgalmat sikerült megjavítaniuk a fejlesztőknek, így a DLC óta már nem fognak álló sorok kialakulni az utakon csak azért, mert mi valaki elé kifordultunk a kereszteződésben, vagy le kellett állnunk az út szélére csomagot kivinni.
Emellett biztos vagyok benne, hogy sokan ráncolták a homlokukat mikor a tájat dicsértem, hiszen a bevágott állóképeken nem tűnik túl szépnek a program továbbra sem. Azt el kell ismernem, hogy a grafika terén nem igazán léphet versenybe a Lake, de játszás közben az oregoni hangulat a távoli hegyekkel, a magasztos tölgyekkel és a nyugodt játékmenetével képes mindenért kárpótolni. Hiszen a környezetben minden egységes, semmi sem lóg ki, így a maga világát ebben a stílusban „tökéletesen” tudta megteremteni.
Továbbra is a legnagyobb szívfájdalmam a játék írásának a minősége. Lényegében ugyan arról van szó, mint az alapjátékban. Valamennyire steril, mesterkélt párbeszédeket kapunk, ahol is mindenki először illedelmesen köszön, majd érdeklődik pár mondatot, és csak azután jön az érdemi tartalom. De ez az érdemi tartalom sincs olyan szépen megfogalmazva. Igazság szerint könnyű kis történet füzéreket kapunk, amiket habár jó átélni, néha erőltetettnek tűnik az írása. Olyan, mintha egy könnyű kis tévéfilm jeleneteit néznénk, ahol a cél a minél könnyebb befogadhatóság lett volna. Kár érte, hisz ezúttal is van egy központi gondolat, ami nagyon szép: az öregedésről, az emlékekről és az új kalandokról. És pont mint a Lake-ben, ezúttal is a játék legvégére sikerült megírni azt a párbeszédet, ami elérte azt a szintet, ami ha az alapvető lett volna, egy sokkal nagyszerűbb sétaszimulátort kaptunk volna. De így legalább a játék vége kellemes szájízt hagy maga után.
Tehát a Season’s Greetings minden tekintetben megismételte az alapjátékot. Minden pozitívumra jut valami negatívum: a hangulatra a hanghibák, az egységes grafikára az FPS droppok és pop-inek, a játék kedves fő témájára a gyenge írásminőség. Mégis, ha olyan játékos vagy, aki szereti a tökéletlen indie bájt, esetleg már játszottál az alapjátékkal és nem bántad meg, akkor ez a négy órás DLC ugyan azt az élményt fogja nyújtani. És ki tudja, hogy még két-három ilyen próbálkozás múlva milyen minőségű sétaszimulátorokat kapunk majd a fejlesztőcsapattól?
A Lake Season’s Greetings megjelent PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re. Mi PC-n teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.