A Lunarch Studios legújabb játékában ugyanis semmi sem olyan, mint ahogy azt korábban már megszoktuk. Az egyszemélyes gondolkodás a múlté, de szintén kukázásra került a lineáris feladványstruktúra, valamint a szigorú keretek közé szorított narratíva. Ennek hála a műfajban eddig sohasem látott, páratlan szabadságot kapunk és bár időnként azért bele-belefutunk kötelezően teljesítendő feladatokba, valójában azt csinálunk, amit csak akarunk és arra kalandozunk, amerre csak szeretnénk, ráadásul mindezt akár többedmagunkkal is tehetjük. Az efféle újdonságok könnyedén beszippanthatják a műfaj szerelmeseit és nincs mit szépíteni, ez velem is megtörtént, viszont ahogyan szépen-lassan elkezdtem felfedezni azt a temérdek tennivalót, amit a készítők erre a csodálatos, lebegő szigetekből álló világra megálmodtak, valami megváltozott. Ugyan én még mindig élveztem a különféle rejtvények hajkurászását, az első pár óra önfeledt szórakozása kezdett elillanni, ami leginkább a minimalista történetnek, valamint a felemás többjátékos módnak volt köszönhető.
Hiába indulunk ugyanis egyedül útnak az általunk megalkotott karakterrel, a játék nem tartalmaz offline lehetőséget, aminek következtében rá leszünk kényszerítve az online „örömökre”. Utóbbiból kijut majd bőven, mivel a szerverek jelenlegi állapota egészen csapnivaló. Hatalmas pingek és gyakori szétcsatlakozások igyekeznek megkeseríteni az életünket, sajnos sikerrel, az egész pedig ott válik igazán kellemetlenné, hogy ezért cserébe szinte semmit sem kapunk. Nincs mit szépíteni, a többjátékos szegmens egy vicc. Az egész annyiból áll csupán, hogy a pályán rajtunk kívül is lesznek játékosok, akikkel viszont semmilyen formában sem léphetünk interakcióba. Egyedüli lehetőségünk a kommunikációra a nézés és a mozgás, amit kizárólag a perspektívára épülő feladványok esetén tudunk kamatoztatni, hiszen ezáltal „megsúghatjuk” a többieknek a megoldáshoz szükséges tökéletes irányt és pozíciót. Mondjuk chat, vagy bármi nemű kommunikáció hiányában kifejezetten ritka, hogy valaki felfogja azt, amit mutatunk neki, hiszen ő csak annyit lát az egészből, hogy egy számára ismeretlen hülye körbe-körbe rohangál, miközben időnként teabagelve vergődik az avarosban. Annyi örömünk azért akad, hogy legalább blokkolni nem tudjuk egymást.
Kooperációs lehetőséget tehát egyáltalán ne várjunk, mivel az Island of Insight hiába kér folyamatos online kapcsolatot, ízig-vérig egyjátékos kaland, ahol a többi játékos sziluettjei inkább csak háttérelemként funkcionálnak. Ezt azonban egy pillanatig se sajnáljuk, mivel maga a játékmenet bőven kárpótol majd minket ezekért a bökkenőkért. A kezdeti lépések megtétele után ugyanis kinyílik előttünk a játéktér és onnantól kezdve pár kivételtől eltekintve azt csinálunk, amit csak szeretnénk. Összesen 24 féle rejtvényfajta vár ránk, melyek a lehető legváltozatosabb módokon dolgoztatják meg az agytekervényeinket. Lesznek 2D-s logikai rácsok, ahol kétféle szín helyes elrendezése a feladatunk, de találkozhatunk perspektívára épülő feladványokkal is, ahol, ahogy fentebb már írtam, a helyes pozíció megtalálására kell összpontosítanunk. Ezeken felül belefuthatunk még ügyességi részekbe, memóriánkat próbára tevő szegmensekbe, üvegfalú labirintusokba, valamint Tetris, illetve Candy Crush alapú formarendezésekbe is. Kissé furcsa módon a játék az itt-ott elrejtett, gyűjthető titkokat is beleszámolja a 24-es listába, ráadásul mindegyik fajtát külön-külön. Ez egyébként megmutatkozik a többi feladvány esetében is, például a lebegő kockáknál, amik a 2D-s logikai feladványokat rejtik, hiába egyezik meg az alap mindegyiknél, ha más a megoldókulcs, akkor az bizony már plusznak van számolva.
A fejlesztők által hangoztatott 24 teljesen különböző feladvány tehát eléggé kérdéses, azonban ez a tovább haladásunk, valamint a fejlődésünk szempontjából teljesen irreleváns. Bár korábban többször említettem, hogy a játék által nyújtott szabadság elképesztő és semmire sem vagyunk rákényszerítve, ugyanakkor, ha minden egyes kis csetreszt szeretnénk megszerezni, amivel a karakterünket pimpelhetjük tovább, akkor bizony az összes rejtvényfajtára rá kell majd feküdnünk (ezek a farmolás miatt sosem fogynak el, idővel újratermelődnek). Ennek oka, hogy mindegyik kapott egy teljesen különálló mastery rendszert, ahol mindig az adott típushoz kapjuk a tapasztalati pontot. Minden egyes kategórián belül számos feloldható ruhadarabot és egyéb használati tárgyat találhatunk, de ami még fontosabb, hogy ezek kellenek karakterünk fejlődéséhez is. 10 mastery szintenként erősödünk, aminek hála a meglehetősen terebélyes képességfán újabb lehetőségeket oldunk ki, amiket aztán a rejtvények megoldásáért, illetve a küldetésekért kapott pénzből megvásárolhatunk magunknak. Ezek egyébként elég hasznosak, hogy mást ne említsek, innen szerezhetjük meg a duplaugrást, a magasba való kitörést, de a később megkapott repülésünket is itt tudjuk hatékonyabbá varázsolni.
Karakterünk tehát meglehetősen mozgékony, amit ki is kell majd használnunk, egyrészt a platformer részekkel megspékelt rejtvények esetében (nincs fall damage), másrészt a pályarészek felfedezése közben. Hatalmas területeket járhatunk be, amihez kifejezetten jól fog jönni például a repülés, amit használva játszi könnyedséggel juthatunk el a térkép egyik pontjából a másikba. Ez különösen igaz lesz később, mikor a fejlődésünknek hála már több régiót is feloldottunk (jelenleg 5 darab van a játékban) és a kezdetiekhez képest sokkal nagyobb távolságokat kell leküzdenünk a következő célunkhoz. Ilyenkor nyílik majd leginkább lehetőségünk arra is, hogy gyönyörködjünk a változatos és többnyire csodaszép világban. Ugyan a karakterek kinézete nem a legszebb (emiatt én főleg belsőnézetből játszottam, de van külső is), a tájak, ahol megfordulunk egészen lenyűgözőek. Misztikus erdők, ősi romok és emberek alkotta, egykoron virágzó csodák tarkítják utunkat és miközben csak ámulunk és bámulunk, a háttérben megbújva gyönyörű dallamok kényeztetik hallójáratainkat. Az Islands of Insight zenéje valósággal elvarázsolt, ráadásul nem hittem volna, hogy létezik ilyen, de mindeközben gondolkodásra is sarkallt, aminek hála még a komolyabb kihívással kecsegtető feladványok esetében sem nyúltam segítséghez.
Az Islands of Insight egy kifejezetten ötletes és merész kalandjáték lett, aminek egyetlen hibája, hogy a fejlesztői kicsit talán túl messzire mentek. A korlátlan szabadság miatt a történet szinte teljesen szétesik, de ez még csak a kisebbik gond, a nagyobb baj a többjátékos szegmens teljességgel inkompetens megvalósítása, ami jelenlegi állapotában könnyedén elveheti a kedvet a folytatástól. Nem szabad azonban feladni, ugyanis a mérhetetlen ping, valamint a rengeteg szerverhiba mögött egy kifejezetten élvezetes játék képe rajzolódik ki, ráadásul ezeket a gondokat később elég könnyen javíthatják a fejlesztők. Ennek ellenére a műfaj szerelmeseinek már most is bőven ajánlható, főleg, mivel manapság elég ritka az effajta szórakozás, de a hibátlanul belőtt nehézségi szint okán akár kezdők is belevághatnak ebbe a pihentető agymunkába, hangozzon ez bármennyire is abszurdnak.
Az Islands of Insight február 13-án vált elérhetővé, kizárólag PC-n.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.