A Nacon égisze alatt ismét egy szimulátor jelent meg, azonban rendhagyó darabról van szó. Igazából vitába is szálltam volna a megjelöléssel, mivel szimulátor létére marhára leegyszerűsítettek benne jó pár dolgot, de több mint fél tucat órányi locsolás, komposztálás, rózsametszés és csokorkötés után eszméltem rá, hogy a hiba az én készülékemben van: a Garden Life ugyanis nem egy kertészszimulátor, hanem egy „nyugi-szimulátor”, annak pedig tökéletes.
Kapásból két játékmód közül választhatunk, és bár csábítónak hat a megkötésektől mentes szabad játék, nem árt először a sztori móddal megbarátkozni. A történet szerint idegenként érkezünk meg a városkába a helyi közösségi kert gondozásának átvétele miatt, mivel az előző kertész, Robin, elhunyt. Ahogy kezdünk berendezkedni a sufniba és belakjuk a rendelkezésre álló kertet, úgy tanuljuk meg a virágkertészet csínját-bínját is, no meg futunk össze a különböző NPC-kel, akik mind ismerték Robint. Ha pedig nem lenne elég a már-már viccesen sokszínű és multikulti közösség, Robin szelleme is megjelenik, hogy segítsen minket tanácsaival.
Célunk alapvetően a közösségi kert szó szerinti és átvitt értelemben vett felvirágoztatása lesz, ám ez csak egy keret, valójában több kisebb célt kapunk. Pár játékbeli nap elteltével már a kert felújításán dolgozunk, megrendeléseket teljesítünk, vagy épp a faluban lévő pavilon befejezésén ügyködünk. Mivel a kezdeti virágmagok pénzbe kerülnek, pénzt pedig a virágok és a csokrok eladásáért, illetve az NPC-k megrendeléseinek teljesítésért kapunk, ezért szinte kizárt, hogy a korlátozott hellyel és erőforrásokkal egyszerre több célra is koncentrálni tudjunk.
A játék egy igen rövid, nagyjából 10 perces, de mégis tartalmas loopal operál. Minden reggel a kert előtti buszmegállóban kezdünk, ahonnan egyből bele is vethetjük magunkat a teendőkbe, vagy beugorhatunk a városba központjába. Legfontosabb feladatunk a növények gondozása, locsolása és permetezése a kártevők ellen. Egyes fajokat formára is metszhetjük, azonban ha ezzel akarjuk eltölteni az időt, akkor szinte biztos, hogy az egyéb feladatok látják majd kárát a dolognak. Hisz az öntözésen és a permetezésen kívül be kell gyűjtenünk a virágok magjait is, amelyek a további növények ültetéséhez szükségesek, le kell vágnunk a kinyílt virágokat az egyes megrendelésekhez és a csokrok kötéséhez, és még gyomtalanítanunk is kell, na meg a halott növényeket kiásni. A zöld hulladékot komposztálhatjuk, az így kapott folyékony tápoldat segítségével gyorsabb növekedésre bírhatjuk drágáinkat.
Előfordul, hogy egy adott színű növény olyan magot hoz, amiből egy másik színű példány hajt majd ki, ezzel színesedik a palettánk. A különböző kéziszerszámok mellett lehetőségünk lesz öntözőrendszert is telepíteni, felújíthatjuk a kert közepén végigfutó patak feletti hidacskát, a kerítést, sőt még az üvegházat is. Egy-két főküldetés után saját standot is nyithatunk a faluban, ahol az előző nap elhelyezett csokrokat, vágott virágokat, sőt vetőmagokat is becsületkasszás megoldással értékesíthetjük. Ki is dekorálhatjuk a keretet mindenféle békával és törpével, virágcseréppel és a futónövényeknek való elválasztókkal, építhetünk rovarcsapdát és padot, viráglétrát és girlandot, egyszóval a lehetőségek adottak hozzá, hogy teljesen a saját szánk íze szerint alakíthassuk ki az álomkertünket.
A nap elteltével ideje hazamenni, a növényeink sem fejlődnek tovább másnap reggelig, de mi még ettől következmények nélkül ügyködhetünk (elvégre ez egy „cozy” játék, nem egy Plants VS. Zombies). A kertet bármikor újratervezhetjük a megfelelő kéziszerszámmal, amelyik növényre pedig már nincs szükségünk, azt likvidálhatjuk is, hisz elég sokáig korlátozott hely áll majd a rendelkezésünkre.
Alapvetően igen szórakoztató a következmények nélküli kertészkedés, hisz nem tudjuk sem túlöntözni, sem túltrágyázni, sem pedig túlmetszeni a növényeket, pedig ha valaki egyszer is próbált már ilyesmit, az tudja, hogy mennyire kényes téma például a metszés. Viszont szükségem volt jó pár órára, hogy rájöjjek a Garden Life lényegére: a kikapcsolódásra. Mivel a napok rövidek, így simán játszható kis dózisokban, persze, csak ha meg tudjuk állni a Heroes játékokra jellemző késztetést („csak még egy kört”). Az andalító zene és a vérnyomáscsökkentő környezeti hangok kifejezetten marasztaló hatással bírnak, amikor pedig megháromszorozzuk végre a kertünk méretét, akkor teljesen új koncepciók mentén tervezhetjük majd újra azt, így még nehezebb lesz letenni a játékot.
A grafikát még nem említettem, pedig bőven megérdemel pár szót az, ahogy a játék a realizmus és az impresszionizmus között lavíroz. Amikor rápillantunk egy-egy virágra vagy tereptárgyra, elsőre simán azt hihetjük, hogy egy akvarellt nézünk, aztán egy-két másodperc elteltével látni, hogy a hortenziákat tökéletes pontossággal rajzolták meg a készítők. Arra számítottam, hogy ez a fajta kettősség zavarni fog, viszont meglepő módon igen gyorsan megszokta a szemem. A látványvilág gyenge pontja az eső, ami egy picit a GTA Trilogy-t idézi...
Azonban van egy eleme a játéknak, ami ha kicsit is foglalkoztat minket az előrehaladás, rendkívül zavaró. Minden virágfajtából kizárólag egy szín vásárolható meg a helyi gazdaboltban, a többi színt maguk a növények fogják majd biztosítani a fent leírtak szerint. Az egyetlen probléma ezzel, hogy ez teljes mértékben lutri. Még a megjelenés előtt volt alkalmam játszani a Garden Life-al, és ekkor a játék elején napokig, sőt hetekig állt vagy fél tucat rendelésem, mivel nem volt piros tulipánom, csak narancssárga, ugyanis a boltban csak ezt kaptam. Ha fejre álltam sem hozott egyik növényem sem piros magot, narancssárga tulipánmaggal meg tele volt már a padlás. Meglehet, hogy egy másik fajta növény lila vagy bordó virágú példánya mellé kellett volna ültetnem a tulipánokat, hogy a színek keveredjenek, de az ilyen tudománytalan megoldás fel sem merült bennem, a játék pedig nem vette a fáradtságot, hogy elmagyarázza, pontosan mit is kell tennem ahhoz, hogy új színvariánsokat kapjak. Ezt a megjelenéskor sikeresen javították, viszont ez nem jelenti azt, hogy az új magok színének esetlegessége megoldódott volna. Robin kézikönyve sem volt nagy segítség, mivel viszonyítás nélküli ikonokkal igyekezett elmagyarázni, hogy mire van szüksége egy adott növénynek, a szöveges részben csak a virág történetéről és szimbolikájáról olvashatunk. Persze ez inkább akkor lenne súlyos probléma, ha egy komoly kertészszimulátorról lenne szó, jelen esetben viszont megbocsátható.
A Garden Life: A Cozy Simulator akkor élvezhető igazán, ha önfeledt kikapcsolódást és már-már zen szórakozást keresünk. A játékmeneti hurok meglepően szórakoztató és bár egyszerűnek tűnik, ez ne tévesszen meg senkit sem. Ha egy kis kellemes bekuckózásra vágyunk egy virágos kert sarkába, akkor remek választás lehet ez a fajta kertészkedés.
A Garden Life: A Cozy Simulator 2024. február 22-én jelent meg PC-re, Nintendo Switch-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re. Mi PC-n próbáltuk ki.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.