Ayana tehát nem tipikus, régimódi hercegnő, sokkal inkább egy harcias amazon, aki erő béli hiányosságait leginkább sötétséggel igyekszik palástolni, ráadásul nem is akárhogyan. Ebben az akció-kaland játékban ugyanis nemcsak kihasználhatjuk az árnyékok nyújtotta kellemes előnyöket, hanem szó szerint egyé is kell válnunk velük, ezáltal adva teljesen új értelmezést a „beleolvadt a környezetébe” kifejezésnek. Törékeny mivoltunkból fakadóan más lehetőségünk nincs is a túlélésre, hiszen nyílt konfrontációban esélyünk sincs a különféle strázsáló robotok ellen, így aztán rá leszünk kényszerítve a lopakodásra, amiben hatalmas segítséget jelent hősnőnk egyedi képessége, a Shadow Merge.
Ez lehetővé teszi, hogy belemásszunk az árnyékokba, ezáltal teljesen láthatatlanná válva a körülöttünk lévők számára. Természetesen ennek vannak korlátjai, amikről nem szabad megfeledkeznünk, mert ha ész nélkül alkalmazzuk, akkor könnyedén a „legutóbbi mentés visszatöltése” feliratnál találhatjuk magunkat. Az egyik ilyen, a képesség időtartamát jelző stamina csík, ami a használat alatt vészesen fogy, a másik pedig, hogy bár a sötét helyeken védve vagyunk, amint fényárban úszó felülethez érünk, rögtön kivet magából az árnyékvilág. Emiatt aztán érdemes megfontoltan, kisebb lépésekben haladni, ugyanakkor időnként muszáj lesz kockáztatnunk, ugyanis a játék szinte sportot űz abból, hogy folyamatosan olyan helyekre navigál be minket, ahol ritkás, vagy éppen mozgó árnyakon keresztül lavírozva juthatunk csak tovább.
Szerencsére a remek pályatervezésnek hála mindig találunk majd olyan utat, ami számunkra jobban fekszik a többinél, sőt, ezeket az opciókat a készítők a könnyebb tájékozódás végett meg is jelölték nekünk (ezúttal lilával, nem a divatos sárgával), így aztán elég csak körbe nézni és máris tudni fogjuk, hogy merre kellene tovább haladnunk. Ráadásul a Shadow Merget használva a magasságkülönbség sem jelent akadályt, mivel akár függőleges felületeken is felúszhatunk vele, persze csak akkor, ha az adott terület teljes sötétségbe borul. Idővel egyébként fejleszthetjük is a pályákon elszórt skillpontok begyűjtésével, kiegészítve pár igencsak hasznos módosítóval, amiket mind a helyszínek felfedezése, mind pedig az ellenfelek likvidálása esetében kamatoztathatunk majd. Viszont nemcsak így erősödhetünk a kalandunk alatt, hiszen itt-ott eldugva találhatunk különféle alapanyagokat is, amiket aztán összegyűjtve és egy munkaasztalnál használva készíthetünk magunknak szkennert, távcsövet, vagy éppen aknákat.
Ezekkel felszerelkezve jócskán megkönnyíthetjük a saját dolgunkat, hiszen teszem azt a szkennerrel felfedhetjük a közelben lévő ellenfeleket (tovább fejlesztve akár a gyűjthető extrákat is megmutatja), a távcsővel bejelölhetjük őket a könnyebb nyomon követes okán, az aknával pedig csapdákat állíthatunk nekik. Persze a hátbatámadás csak egy lehetőség, a játék fejezeteit ugyanis pacifista módon is teljesíthetjük, ami alapján később változik a megítélésünk, de ez leginkább csak abban merül ki, hogy a játék végén milyen befejezést kapunk. Ugyanakkor meglehetősen furcsa megoldás, hogy bár az Ereban: Shadow Legacy központi eleme a lopakodás, a hullákat és géproncsokat csak hátra hagyni tudjuk, elcipelni nem, ami legfőképpen azért problémás, mert az életben maradt társaik nemcsak észlelik őket, hanem bizonyos helyzetekben fel is tudják támasztani az elhullottakat, ami kifejezetten kellemetlen pillanatokat eredményezhet.
Mondjuk ez utóbbi úgy általában igaz a mesterséges intelligenciára, ami elképesztően inkonzisztens és sosem lehetünk biztosak abban, hogy miként fog ránk, illetve a cselekedeteinkre reagálni. Valamikor a vaksötétben kiszúrnak minket, máskor akkor sem vesznek észre, ha a szemük láttára szaladgálunk fel-alá. Amire azonban rögtön ugranak, azok a hangok, így aztán a magasból való zuhanás lesz az egyik legnagyobb ellenségünk, amit sajnos elég sokszor fogunk produkálni a Shadow Merge körülményes irányítása miatt. Árnyéktestben ugyanis csak a nyílt felületeken érezhetjük magunkat teljesen biztonságban, amint az utunkba kerül egy tárgy, vagy kiszögellés, Ayana rögtön beakad, aminek rendszerint az lesz az eredménye, hogy a képességet deaktiválva arrébb dob minket a játék. Természetesen ez jókora hangeffekttel társul, ami folyományaként szinte garantált a lebukás, ez pedig kifejezetten frusztráló, főleg, ha teszem azt a Ghost besorolásra hajtunk, mivel ilyenkor hiába töltjük vissza az utolsó checkpointot, a rendszer nem felejti el a korábbi riadókat.
A játékmenet tehát igencsak felemás képet fest és sajnos ugyanez mondható el a megvalósításról is. Ugyan a látvány egész stílusos, azért jól áll neki a sötétség, közelebbről nézve ugyanis már korántsem olyan rózsás a helyzet, rengeteg az elnagyolt elem és a textúrák sem túl élesek. A karakterek kidolgozottsága ugyanakkor egész korrekt, az pedig különösen tetszett, hogy robotikus ellenfelekkel és mindenféle maszkkal „spórolták meg” a szájszinkron okozta többletköltséget. Az már viszont kevésbé, hogy DLSS ide, vagy oda, az ajánlott konfigurációnál jóval erősebb gépen is folyton beakadt, bár azt azért gyorsan szeretném hozzátenni, hogy én jóval a hivatalos megjelenés előtt kaptam kézhez a játékot. Simán előfordulhat tehát, hogy mire befut a virtuális boltok polcaira, addigra javul valamicskét a helyzet és már nem fogja megfektetni az RTX 3060 TI, vagy erősebb kártyákat.
Az Ereban: Shadow Legacy azonban még így sem lenne egy igazán kiemelkedő élmény, ami főleg a játékmenetben fellelhető kisebb-nagyobb kellemetlenségeknek köszönhető. Az inkonzisztens mesterséges intelligencia, valamint a Shadow Mergeből fakadó kezelhetőségi anomáliák egész egyszerűen megölik a lopakodás élményét, ami azért különösen fájó, mert elsőre ez az árnyékszörfös dolog kifejezetten jópofának tűnt. Kár érte, ugyanakkor a nyomott árcédula okán az osonás szerelmesei később, pár foltot követően akár tehetnek is vele egy próbát, de jobb, ha felkészülnek arra, hogy önfeledt szórakozás helyett valószínűleg csak egy korábbi toposz fog újra bebizonyosodni, miszerint egy remek ötlet még korántsem biztos, hogy elég az üdvösséghez.
Az Ereban: Shadow Legacy április 10-től érhető el Xbox One-on, Xbox Series X-en, valamint PC-n. Mi utóbbin teszteltük egy i7-10700, 32 GB RAM és egy RTX 3060 TI társaságában.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.