Heading Out teszt

Vajon valóban ez a helyes megoldás? Újrakezdeni mindent a korábbi életed béklyói nélkül, hátha ezúttal jobb lesz? De mi van akkor, ha mindaz a rossz, ami betemet csak miattad létezik? El tudsz-e menekülni az elől, ami bármerre is mész követni fog téged és el nem ereszt életed végéig? Ugyanezekkel a kérdéssekkel szembesül a Heading Out névtelen főhőse, aki nem sokat hezitál, bepattan a kocsijába és tövig nyomja a gázt. Vissza sem néz, de miért is tenné, hiszen a visszapillantó képe hamuszürke a felvert portól, így aztán ha akarná se látná azt az életet, amit megpróbál elfelejteni. A gomolygó füst mögött azonban sötét, vörösen izzó masszaként gyülemlik fel a félelem, aminek egyetlen célja, hogy válogatás nélkül bekebelezzen mindent, ami él és mozog, beleértve minket is. Ez tehát a végső nagy talány: vajon képesek leszünk arra, hogy kordában tartsuk ezt a borzalmat, vagy hagyjuk, hogy az idők végezetéig újra és újra visszarántson a pokolba?

Elképesztően érdekes alaphelyzet, ami valószínűleg már sokatokkal megtörtént és akárhogyan is döntöttetek abban a pillanatban, mindkét irány védhető. Pontosan emiatt könnyű magunkat beleélni az Interstate Jackalope becenévvel illetett főhős tetteibe, amit csak tovább erősít, hogy kalandjaink kezdetén mi magunk leszünk azok, akik eldöntik, hogy mi elől is menekülünk. Szerelmi csalódás, családi tragédia, vagy akár különféle alvilági játékok, csak rajtunk áll, hogy a felkínált temérdek lehetőségből melyikkel „szimpatizálunk” igazán, ráadásul ez nem csupán holmi kirakatválasztás, mivel a játék folyamatosan reflektálni fog rájuk. Ez utóbbi mondjuk minden cselekvésünkre és komolyabb döntésünkre igaz, amiket aztán onnantól kezdve bármikor visszahallhatunk a rádióból két város között utazva. Lesz majd olyan bemondó, aki egyetért a módszereinkkel, mások viszont kertelés nélkül elítélnek minket, mert teszem azt versenyeztünk a dugóban, lezúztunk pár rendőrt, vagy épp összevertünk egy hajléktalan, korábbi náci tisztet.

Ezek a döntési helyzetek adják a Heading Out fő mozgatórugóját, hiszen bár távolabbról nézve egy szimpla, de stílusos autókázásnak tűnik az egész és nyilván, ez is egy része a meglehetősen összetett játékmenetnek, valójában azonban jóval több lapul a motorháztető alatt, mint azt elsőre gondolnánk. Ennek egyik fajsúlyos pontja maga a történet, ami a fentebb már emlegetett megoldásnak hála folyamatosan íródik az utazásunk alatt, ami miatt akár könnyedén széteshetne a narratíva, de korántsem ez a helyzet. Hatalmas bravúr a készítőktől, hogy az izgalmas, ugyanakkor sötét tónusú felütés és a reménnyel teli, katartikus befejezés között bárhogyan is döntünk a felmerülő temérdek szituációban, a végpontok jelentősége sosem csorbul, emiatt aztán újra és újra átélhetőek maradnak. Lesz is erre bőven alkalmunk, mivel a Heading Out egy rougelite játék, ami elsőre biztosan taszító lehet egyesek számára, de higgyetek nekem, hatalmas hiba lenne csupán ez alapján eltemetni a garázs legmélyére, főleg, mert sokkal megengedőbben nyúl a műfaj nyújtotta eszközökhöz, mint a zsáner többi képviselője.

Itt vannak rögtön az újrakezdések, amik a fejezetek közben kötelezően, azok alatt opcionálisan történhetnek meg. Előbbiek egyáltalán nem zavaróak, mivel fontos elemei a történetnek és idővel remek magyarázatot kapunk a miértjükre, utóbbiak pedig könnyedén elkerülhetőek a nehézségi szint lejjebb állításával, valamint a célállomásig vezető útszakasz körültekintő megtervezésével. Ez utóbbi fogja kitenni a játékidőnk nagy részét, miközben keresztül-kasul átszeljük az Amerikai Egyesült Államok úthálózatát. Az ország térképe hatalmas és bár a kezdő-, illetve végpontunk mindig fix, többféle irányba is elindulhatunk, amiben egyedül csak a folyamatosan közeledő és egyre inkább terjedő félelmünk korlátoz valamicskét. Ez azonban nem az egyetlen hátráltató tényező, hiszen mindemellett még figyelnünk kell az éberségünkre, a pénzünkre, az autónk állapotára, a hírhedtségünkre és hírnevünkre is. Nyilván, az első három az igazán életbevágó, hiszen fáradtan könnyedén karambolozhatunk, üres zsebbel nem tudunk tankolni a városokban, míg egy totálkáros verda automatikusan visszarepít minket az adott fejezet legelejére.

Ezért is fontos jó alaposan átrágni a térképet, mert bár minden városban van mentés, nem mindenhol tudunk pénzért és időért cserébe pihenni, vagy autót szereltetni, ráadásul az itt-ott fellelhető boltok kínálata is teljesen véletlenszerű. Az, hogy az adott helyszíneken mi található a térkép már előre jelzi, ezáltal könnyebben tudunk tervezni, viszont az előttünk elterülő útszakasz viszontagságaira semmi sem tud igazán felkészíteni minket, még úgy sem, hogy nagyobb kategóriákra bontva láthatjuk, mi vár majd ránk, ha elindulunk. Döntési helyzet, rádióadás, mellékes feladat, esetleg egy verseny? Minden új kezdetnél más és más, ráadásul folyamatosan bővülni fog a felhozatal, ahogy haladunk előre a fejezetek során, így míg kezdetben csak 3-4 variációt váltogat a rendszer, addig az utolsóban már 8-10 közül mazsolázhat. Legtöbbször egyébként valamilyen választás közé sodor minket a játék, ahol többféle lehetőség közül bökhetünk rá a nekünk leginkább tetszőre. Ezek mindegyike valamilyen negatív, vagy pozitív hatást vált ki, de érdemes megjegyezni, hogy a hírnevünk és hírhedtségünk növelésével, illetve csökkentésével további opciókat oldhatunk fel. 

Ezeken felül még számtalan különféle esemény aktiválódhat, amiket kihasználva folyamatosan növelhetjük a nyersanyagainkat, időlegesen lefagyaszthatjuk az utánunk kajtató félelmünket, esetleg csökkenthetjük az államonként külön kezelt körözési szintünket. A rend éber őreinek kordában tartása különösen fontos, mert árgus szemekkel figyelik minden mozdulatunkat és abból kifolyólag, hogy a térképnézeten mi magunk adagoljuk a gázt, ezért elég egyetlen pici gázfröccs és a túlbuzgó zsernyákok máris a nyomunkban loholnak majd. Sajnos, bizonyos helyzetekben ugyanakkor muszáj lesz nyomni, ami a csövön kifér, mert az időre teljesíthető mellékfeladatok, valamint a folyamatosan közeledő félelmünk arra ösztönöz, hogy mindenre és mindenkire fittyet hányva őrült tempóban száguldjunk keresztül Amerikán. Persze, ezt csak akkor tudjuk háborítatlanul megtenni, ha szerencsénk van és elkerüljük a zsarukat, illetve, ha van elég pénzünk, mivel ilyenkor a benzint is jobban zabálja a járgányunk, mint alapból tenné.

Akárhogyan is trükközünk, idővel elkerülhetetlenül aktiválódni fognak olyan események, amik kirántanak minket a térképnézet komfortjából és belepasszíroznak a volán mögé, hogy a tervezőasztal után az úttalan utakon is bizonyíthassuk rátermettségünket. Ezek az autós szegmensek kétségtelenül a játék legstílusosabb részei, amiknek minden egyes képkockájából csak úgy árad a klasszikus amerikai road moviekat és képregényeket megidéző hangulat. Elsőként persze valószínűleg a látványvilág lesz az, ami elkapja az embert, ami nem is csoda, lévén ez a kevés pirossal, sárgával és kékkel bekevert fekete-fehér Amerika egészen pazarul néz ki, a valódi csoda azonban akkor kezdődik el, amikor tövig nyomjuk a gázpedált. A motor felbőg, a környezet elmosódik, a rádióból üvöltő melankolikus, rock és elektronikus dalok pedig pillanatok alatt elfeledtetik velünk a sebességhatár betartását. Íme még egy remek példa arra, hogy a játékokban hallható rádióadók köröket vernek a valódi társaikra, ráadásul ez itt most szó szerint értendő. Legyen szó akár szimpla pénzes versenyekről, extra buffokért zajló rendőrök elöli menekülésről, esetleg feltorlódó dugókon való időspórolós keresztülszáguldásokról, az élmény minden esetben tökéletes, ezért aztán egyetlen ilyen alkalmat sem hagytam ki a próbálkozásaim alatt, még akkor sem, amikor a játék erre lehetőséget adott volna.

Az éppen aktuális államnak megfelelő környezet, az autók közötti szlalomozás, a rádiós beszélgetések és persze nem utolsó sorban a fentebb már emlegetett gyönyörű látványvilág, valamint a tökéletes dallista újra és újra visszarángatott a volán mögé, még annak ellenére is, hogy maga a vezetési modell azért olykor-olykor okozott pár kellemetlen pillanatot. Legtöbbször az ütközések és az ugratások kezelésével akadtak problémáim, számtalanszor előfordult olyan, hogy nem úgy pattantam le a kocsikról és a különféle akadályokról, mint ahogyan azt elsőre vártam volna, sőt, egy alkalommal még a pályáról is sikerült ily módon kirepülnöm, amit végül az autóm újrarakásával tudtam csak megoldani. Elsőre egyébként magát az irányítást is szokni kell, hiszen bár a részletesen kidolgozott belső nézettel rendelkező négy feloldható járgány egyike sem kapott kiírt statisztikákat, mindegyiket máshogy kell terelgetni, ami azért okozhat fejfájást, főleg az első útszakaszok alkalmával. Apró tanács, hogy a játék jóval kezelhetőbb billentyűzettel és egérrel, mint kontrollerel, ami nemcsak a menükben való böngészésnél, hanem valamilyen furcsa oknál fogva a sztrádákon száguldva is megmutatkozik.

Míg az Xbox vezérlőmmel valódi fájdalom volt driftelni, addig a WASD-s kiosztással szinte gyerekjáték, ráadásul ennek hála a kis cincogómat is könnyebb volt munkára fogni a különböző választási opcióknál, ahol a kontroller ugyancsak elvérzett. A képregényeket megidéző döntési helyzeteknél ugyanis az analóg karok gyakran felmondták a szolgálatot és ha már kettőnél több lehetőség volt a képernyőn, egész egyszerűen nem volt hajlandó kijelölni a többit, csak azt a párat, ami neki a legszimpatikusabb. Értem én, hogy ő legszívesebben éheztetné és magukra hagyná az árva gyerekeket, de végső soron én játszom vele, nem pedig ő velem, szóval hadd döntsem el én, hogy jófiú leszek-e velük, vagy inkább megfogadom Anakin Skywalker gyereknevelési tanácsait. Sajnos több alkalommal is nyílik majd ezeken morfondírozni, ugyanis bár a játék telis-tele van efféle minisztorikkal, ezek gyakran ismétlődnek, ami több fejezettel később még annyira nem is zavaró, de városok között már annál inkább. Velem többször előfordult, hogy egy rövidke utazásom alkalmával kétszer is belefutottam ugyanabba a döntési helyzetbe, ami kissé illúzióromboló, de szerencsére a mindig tökéletes, érces hangú narrátor mentett valamicskét a dolgon.

Effajta ismétlődések egyébként a környezetben is megfigyelhetőek. Ugyan a játékban számos helyen megfordulunk majd, rengetegszer fogunk lekerülni olyan pályaszakaszokra, ahol korábban már jártunk. Természetesen akadnak markánsabb különbségek, mint például városi utcák, sivatagos kanyonok, esetleg kacskaringós szerpentinek, sőt, gyakran még a nappal és az éjszaka is váltakozik, de sajnos hamar fel fog tűnni, hogy ugyanolyan épületek, hegyek, valamint levágások mellett száguldunk el. Nyilván, egy körverseny nélküli, az adott dal végéig tartó szakaszokra bontott játékmenet esetében ilyen kis csapattól még ez is megsüvegelendő, főleg, mert a fentebb már emlegetett változók mellett további véletlenszerű eseményekkel is igyekeztek feldobni a kocsikázást. Útépítés miatti elterelés, közlekedés okozta dugók, rendőri aktivitás és még néhány hasonló elem, amik mind-mind színesítik az utazásunkat és akkor sem hagyják, hogy belekényelmesedjünk az ülésbe, ha éppen ismerős szakaszokon haladunk keresztül. Ez nem is baj, hiszen elég egyetlen apróbb figyelmetlenség és máris cafatokra szaggattuk hőn szeretett kocsinkat, ami automatikusan az adott fejezet teljes újrakezdését eredményezi.

A tét tehát óriási, de ha névtelen hősünkhöz hasonlóan mi is merünk kockázatot vállalni, akkor egy olyan röpke 6-8 órás felejthetetlen élményben lesz részünk, amit követően legszívesebben rögtön visszahuppannánk a volán mögé és a legszebb az egészben, hogy ezt akár meg is tehetjük. A folyamatosan változó eseményeknek, felkínált lehetőségeknek és megannyi egyéb tényezőnek hála ugyanis sosem lesz két ugyanolyan végigjátszásunk, emiatt pedig még azzal együtt is érdemes többször nekifutni a félelmünk elleni hajszának, hogy végsősoron már tudni fogjuk mire megy ki a játék. Mert a lényeg nem feltétlen maga a cél, hanem sokkal inkább azon döntéseink sorozata, amik hidat képezve eljuttatnak minket a kezdeti megfutamodásunktól addig, hogy végre szembe merjünk szállni az általunk ismert legnagyobb fenyegetéssel, vagyis saját magunkkal. Ezek miatt a vaskos gondolatok miatt pedig a Heading Out nem csupán egy kiváló játék, hanem sokkal több annál, egy olyan lelki tortúra tökéletes bemutatása, amitől mindenki retteg, de előbb-utóbb része lesz benne és korántsem mindegy, hogy mikor hozza meg a helyes döntést: az út elején, vagy akkor, amikor már túl ment minden határon.

A Heading Out május 7-én válik elérhetővé, kizárólag PC-re.