Nintendo World Championships: NES Edition

Nem kell speedrunnernek, vagy a műfaj iránt komoly elkötődést mutató rajongónak lenni ahhoz, hogy az ember akár 20-30 perces elemzéseket is érdeklődve nézzen meg egy új, meghatározó jelentőségű felfedezés, vagy hasonló kaliberű eredmény hallatán. Mert ugyan sokak számára idegen vagy taszító lehet az, ahogy egyesek már-már végtelen fókusszal töviről hegyire kiismernek egy-egy játékot, esetlegesen eljutva annak totális kiforgatásáig, de a végeredmény egyszerre tud szórakoztató, bámulatbeejtő, és elképesztően vicces is lenni. A Baldur's Gate 3 megjelenésekor a villámgyors végigjátszást absztrakt művészetté fejlesztő, nyusziugrásra és egy karakter eldobozolására kihegyező Mae frenetikus performansza, a Portal-fegyver működését a pályák geometriájának teljes ismeretével és néhány glitch-csel kombináló, 7 percnél is rövidebb Portal végigjátszás,  egy 10 éves problémát gépi tanulással, egy finomhangolt algoritmussal és aztán elképesztően sok gyakorlással megoldó Super Mario 64 speedrun trükk létrehozása csak pár kevéske példa abból, amivel a kompetícióra kihegyezett közösség tevékenysége szélesebb körhöz is eljutott. A speedrunolás azonban évtizedekkel előzte meg a modern internetet, és bár messze nem ez volt az első, mégis leginkább ehhez köthető annak születése: arról az elsőként 1990-ben megrendezésre került Nintendo Nintendo World Championship-ről van szó, amely kezdetben az Egyesült Államokban egy szervezett verseny keretén belül igyekezett népszerűsíteni a modern játékipar létrejöttében úttörő szerepet játszó NES-platformot, három népszerű játékból (a Super Mario Bros., a Rad Racer és a Tetris) készítve olyan minijátékokat, ahol adott időn belül kellett a lehető legnagyobb pontszámot bezsebelni egy kieséses rendszerű bajnokság során. Legnagyobb hagyatéka a formátumán túl a versengéshez használt játékkártya, melynek egy-egy megmaradt példánya néha aranyárban kel el az aukciós portálokon, a bajnokság élménye most azonban ennél lényegesen olcsóbban is beszerezhető.

Legalábbis a Nintendo World Championships: NES Edition ezt ígéri, "elhozva a bajnokság élményét az otthonokba" - az ígéret hangzatos, a valóság azonban már más, ezen kiadás ugyanis nem csak szellemiségében, de tartalmában is teljesen eltér az ikonikus versenytől, és alapvetően más jellegű élményt kínál. Legfőbb eleme egy egyszemélyes kihívásmód, melynek során 13 klasszikus NES-játékból megálmodott kihívásokat kell teljesíteni a lehető legrövidebb idő alatt. A repertoár sajnos nem a legváltozatosabb, a Mario-játékok extrém túlsúlyban vannak, a köztük levő hézagot többek között a Kid Icarus, a Balloon Fight, az Excitebike, az Ice Climber, a Kirby's Adventures, a The Legend of Zelda, a Metroid és az Adventure of Link igyekszik kitölteni.

A kisebb játékokhoz a többihez képest kevesebb kihívás tartozik ugyan, azok formátumba azonban azonos: mindegyiket egyenként kell megnyitni a játékbeli érmék segítségével, a magasabb nehézségi szintűekért pedig egyre többet kell fizetni, ami nem csak arra sarkall, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el (így lehet a legtöbb érmét bezsebelni), de arra is, hogy egyéb játékmódokban kelljen farmolni a hiányzó pénzt. Ezen kihívások hossza kezdetben csupán csak pár másodperces, a legmagasabb nehézségű, valamint az adott játékot "lezáró" legnagyobb kihívás azonban bőven lehet már egy perces vagy annál hosszabb is.

Minden egyes kihíváshoz egy videó tartozik, amely megmutatja azok legoptimálisabb megoldását, így mindig egyértelmű, hogy pontosan mi a cél, és miként lehetne azt a legjobban megcsinálni, de a kivitelezés már teljes egészében a játékosra hárul. Az elért eredményt - azaz a teljesítési időt - egy amerikai értékelő skálára helyezi, amely D mínusztól egészen S-ig terjed. A korábbi idők, rekordok megdöntését elsősorban a képernyő kialakítása segíti: az aktuális run a kijelző bal oldalán, egy kis ablakban követhető, mellette pedig a legjobb személyes rekord végigjátszása fut, így menet közben is lehet látni, ha egy-egy ponton sikerül javítani, vagy épp rontani a várható eredményen, amely kiváló motivációs és egyben frusztráció forrás is.

A játékok mennyisége, a kihívások típusa okán a NWC ezen része relatíve gyorsan, maximum pár alkalom után teljesíthető, és sajnos ezen túl semmi egyebet nem kínál - legfőképp testreszabási lehetőséget nem, ahol esetlegesen nem csak minden a legjobb időről szólna, hanem olyan alternatív lehetőségeket is kínálna, mint az adott kihívás sérülés nélkül való teljesítése, esetleg az ellenfelek teljes kikerülése, vagy egy tárgy, mozdulat tiltásának lehetősége. Ez nem csak a különböző speedrun kategóriákkal nincs összhangban, de közvetlen elődjével, a Wii U-exkluzív NES Remix-szériával sem, amely a WarioWare-hez hasonló mód kínált klasszikus NES-játékokból rövid, de annál szórakoztatóbb kihívásokat, melyek új keretek közé szorították a szerepeltetett címek egy-egy szeletét.

A fő tartalmat így nem is feltétlenül ez a hagyományos egyszemélyes mód adja, hanem az erre épített asszimetrikus multiplayer, amely ezen kihívásokat foglalja több új keretbe. A legnagyobb hangsúly egyértelműen a World Championships módon van: ez öt kihívást tartogat, ahol a lehető legjobb időt elérő játékos a győztes. Az aktuális felhozatal minden héten változik, a legjobb run pedig szabadon megtekinthető, de ez egy teljesen passzív ponthajkurászás. Ennél egy fokkal izgalmasabb és valamennyire interaktívabb a Survival mód, amely kicsit a Nintendo Online "99" játékait idézi, csak itt nem 98, csupán 7 másik riválist kell legyűrni. Ezen battle royale során több, egymást követő kihívásban kell helytállni, és a legrosszabbul teljesítők automatikusan kiesnek, szűkítve a játékosok körét. Ezen versenyek - melyek két nehézségi szintre oszlanak - nem valós időben zajlanak, a többi résztvevő csak a rögzített eredményével van jelen, a kiválasztás pedig már-már teljesen véletlenszerű, így ha valaki profik közé keveredik, nem feltétlen törhet a babérokra, de mivel szinte azonnal bele lehet ugrani a következő próbába, ez egyáltalán nem frusztráló.

Ugyanez pedig a Party módról is elmondható, ahol a Survival mód lokális, valós idejű változata érhető el, akár nyolc résztvevővel együtt, amely okán a NWC instant az egyik legjobb lokális multiplayer játékként emlegethető a platformon. Az egyes kihívásokat itt csomagokban lehet elérni, melyek nem csak nehézségi szintek szerint vannak megkülönböztetve, de tematika alapján is: van, amelyik a gyors előrehaladásról szól, más a precíziót igyekszik kihangsúlyozni, de a versenyzés is több kategóriában feltűnik. Ezek várható hosszúsága előre jelzett, menet közben pedig az esetlegesen tapasztalatlan játékosokat olyan funkciók segítik, mint az automatikus visszatekerés, amely egy rosszul sikerült mozdulat - például egy szakadékba való bezuhanás - után adnak egy újabb esélyt, némi időveszteség árán.

És bár a Nintendo World Championships: NES Edition a legkevésbé sem éri el eredetileg hangoztatott célját, a legendás bajnokság formátumának, hangulatának visszahozatalát, főleg, mert közben olyan kapitális hibákat vélt, mint az ott szereplő játékok teljes hiánya (főleg a Tetrisé), arról nem is beszélve, hogy a kusztomizációs lehetőségek nélkülözésével és a szűk játékkínálatával hosszútávú élményt is csak a heti bajnokságokkal tud nyújtani, mégis nagyon addiktív tud lenni a legjobb pillanataiban, folyamatos újrapróbálkozásra sarkallva. Egész biztos, hogy egy jövőbeni sorozatnak ágyaz meg, amely idővel más platformok speedrun-kompatibilis játékait is fel fogja karolni, az átütő sikerhez ezért annál jóval több tartalomra lesz szüksége.

A Nintendo World Championships: NES Edition július 18-án jelent meg, kizárólag Nintendo Switchre. A játékot a Nintendo régiós forgalmazója, a ConQuest entertainment biztosította - köszönjük! Dobozos kiadás régiónkban nem készült belőle, de a Nintendo eShopban megvásárolható.