Nem félted az életed? Szerinted is robotoknak való a 8-tól 4-ig tartó meló? Bírod, ha minden nap lábnap? Ha magadra ismertél, csatlakozz a kétkerekű utcai hősökhöz, akik az ízületeiket és ágyékukat nem kímélve csakis azért izzadnak, hogy még langyosan érjen ki hozzád a túlárazott hamburgermenü! És ha már úgy döntöttél, hogy fillérekért széthajtod magad, bármiféle biztosítás nélkül, mert ekkora szabad lélek vagy, miért ne tennéd mindezt egy kapitalista nagyvállalat színeiben, akik vannak olyan rendesek, hogy a bődületes profitjuk legvékonyabb szeletét meghagyják neked, drága és mindennél jobban megbecsült alkalmazottjuknak!
Hát ja, a biciklis futárok élete nem egy sétagalopp, ezt pedig jól tudja a Billy Goat Entertainment legújabb játéka, a Parcel Corps is. A végletekig gúnyos, de ugyanakkor erős önreflexióra is hajlamos kalandot sokan úgy jellemzik, mint a Jet Set Radio és a Crazy Taxi szerelemgyermekét, ezzel pedig valóban nem járunk messze az igazságtól... ha még Dave Mirra és Matt Hoffman is megjelennek a kínosan poliamorikussá váló fogantatás során. Vedd fel a csomagot és tekerj át vele a város másik pontjára, lehetőleg minél gyorsabban! Alapvetően erről, és nem sokkal többről szól a Parcel Corps, de miután az ír fejlesztőbrigád alaposan megáztatta a maró szatírában a játékot, a végeredmény valami egészen különleges lett.
Mert oké, a képregényekre emlékeztető cel-shaded grafikával és rikítóan harsány színekkel játszadozó bicós program remekül fest, de ha azt gondoljátok, hogy ez az első dolog, amivel arcon legyint bennünket a játék, akkor nagyot tévedtek! Előtte egy élőszereplős intrót kapunk világjárvánnyal, globális társadalmi problémákkal, ópiummal és egymást nyaló-faló nyugdíjasokkal. Ezek után érkeznek csak a biciklis futárok és az őket kizsákmányoló CEO-k, akik a minimális fizetés és maximális erőfeszítés halmazmetszetén megtalálták azokat a bölcsészeket és baristákat, akik szívesen válnának egy nagy és boldog család részévé, szigorúan cafeteria nélkül. Kötetlen munkavégzés, teljesítményalapú fizetés, kidörzsölt combok és mindennapos életveszély. Mi ez, ha nem a huszonegyedik század utópiája? Ilyen jó még a Star Trekben sem volt, ott még fizetést sem kaptak a vörösingesek!
Ha mindez számodra is jól hangzik (és miért ne hangzana jól?), akkor az első lépés az lesz, hogy meg kell tanulnod biciklizni. Lehetne ez akár előzetes követelmény is, de az igazság az, hogy a Parcel Corps cangái nem éppen úgy működnek, mint ahogy azt elsőre elképzelnéd. Az stimm, hogy a bal ravasz a fék. De a jobb ravasz is fék! Két fék van a biciklin, te balfék! X-szel ugratsz A helyett – ez PS-en a négyzet az X helyett –, a jobb analógkarral pedig nem a kamerát forgatod, hanem a mobiltelefonod menüjében bukdácsolsz, természetesen a forgalomban való bukdácsolás közben. Oh, hogy mi a helyzet a PC-vel? Ezt inkább meg se kérdezzétek, a fejlesztők is feladták félúton a billentyűzetes gombkiosztást, ők is azt ajánlják, hogy használjatok inkább kontrollert.
Azt gondolhattuk volna, hogy az ennyire funky irányítási sémákat már a PSX-éra környékén a múltban hagytuk, de a Parcel Corps van akkora hipster, hogy a fixijén billegve még ezt az oldschool élményt is visszahozza. Nem tudom, hogy mikor játszottam utoljára olyan játékkal, amihez kellett legalább egy óra, hogy komfortosan megszokjam az irányítását, de here we are. Amikor azonban klikkel az agyban dolog, akkor nagyon rendben van az egész, őrült mód lehet száguldani a járókelők és autók közt, nem kímélve a csúszásra előfestett korlátokat és a rögtönzött ugratókat sem. Az X Games szent szellemét is megszégyenítő trükkökkel szelhetjük keresztbe New Island nyolc városrészét, a játék azonban itt nem brutális high score-okról szól, hiába akar visszatérni a köztudatba Tony Hawk.
Ne felejtsük, hogy ez egy futárjáték, vagyis a cél lényegében mindig az, hogy így vagy úgy, de időben a célba érjen a felvett csomag. A vállalati behálózottság azonban nem építi fel önmagát, a Parcel Corps bölcs vezetői pedig még azt is ránk bízzák, hogy beszervezzük a helyi üzleteket a partnereik közé. A rátermettségünket bizonyítanunk kell a helyi fánkosnál, mielőtt a gondos kezeinkbe nyomná a cukormázas jóságokat, de az IKEA IDEA képviselője sem bízza rá bármi jött-mentre a minőségi hulladékból készült kávézóasztalokat. A különböző üzletek különböző kritériumokat állítanak elénk, és habár a legtöbb esetben sima szállítmányozásról van szó, néha kapunk egyedibb megbízásokat is. Leszámolhatunk például az orwelli rendőrállam megfigyelő drónjaival vagy teríthetjük a helyi D&D-klub szórólapjait, de egy idő után még időmérő versenyekre is jelentkezhetünk, akár valódi játékosok ellen is online!
Habár a játék mindvégig a biciklis futárkodásról szól, meglepően sok tartalom kerül a csomagba, ám ezeket nem lesz egyszerű feladat feloldani, egy idő után ugyanis elég meredeken kilő a nehézségi görbe. Arra pedig nem számíthatunk, hogy ilyen-olyan fejlesztések feloldásával megkímélhetjük a zsibbadó lábainkat, a játék ugyanis semmi karakterprogressziót nem tartalmaz. Még a kozmetikai testreszabás is elég vérszegényre sikerült - persze, ötletesen és változatosan néz ki a 9 választható karakter, de jó lett volna, ha legalább pár alternatív ruhadarabbal vagy színváltozattal megválogathatnánk a ruházatukat, ha már ugyanezt megtehetjük a biciklink vázával. A vasparipánkra egyébként feloldhatunk egy-két apró extrát, de egy ilyen markáns látvánnyal megáldott munkaszimulátornál nem ártott volna, ha jobban ráfekszenek erre az aspektusra.
De kezeljük a helyén a dolgot: a Parcel Corps jól néz ki, kisebb adagokban halál szórakoztató, viszont mindent összevetve közel sem tökéletes. Remélem átjött, hogy mennyire poénosak a karakterek és néha kifejezetten tökösek a játék szövegei, de túl sokszor akasztja meg a játékmenet flow-ját az öncélú szövegelés, amit ugyanúgy elő lehetne adni a mobiltelefonon is, tekerés közben - ha már úgyis állandóan mobiloznak a játék bicós futárai. Gond van azzal is, hogy a félresikerült megbízások gyors újraindítására nincs lehetőség, ami akkor kellemetlen a leginkább, amikor egy durva wall ride után beleragadunk az épületgeometriába vagy átesünk a pályatextúrán. Ja, van még mit csiszolni az anyagon, de ezek tényleg csak utómunkák. Az ötlet és annak megvalósítása nagyon a helyén van.
Így pedig remélem, hogy nem is olyan nehéz meggyőzni téged, leendő biciklis futárt arról, hogy jó ötlet odavetni a lelkedet a rózsaszín vagy világoskék cég nagyvállalati sakáljainak. Sípoló tüdővel, lüktető vádligörccsel és minden nap pár petákkal gazdagabb bankszámlával száguldhatsz a szembeforgalomban! Mobil a kézben, zene a fülben, amikor pedig a light kóla és a pizzaszelet mennyei fúzióba lép az utcapatkák százain szétrázott csomagtartódban, te is megtudod, hogy ez az igazi élet! Erről pedig akkor sem fogsz mást gondolni, ha Dávid-szoborba öntött gipszben fekszel majd az intenzíven. Vaaagy, ha nem akarod még a Farkasréti temető parcellái közé fektetni a korpuszodat, akkor tehetsz egy próbát helyette a Parcel Corpsszal is.
A Parcel Corps PC-n, Xbox Series X/S-en és PlayStation 5-ön jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.