A Mario Party címek már több mint negyed évszázada, egészen pontosan 1998 óta ülnek a partyjátékok trónusán, és szinte minden egyes epizód esetében ugyanaz szokott lenni a kritikusok véleménye is: az eddigi legjobb rész a szériának, rengeteg szórakoztató új minijátékok, izgalmas újítások; a teszt végére pedig odanyomnak egy 8-9 pontos plecsnit. És nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy a Super Mario Party Jamboree esetében is most hasonló a helyzet. Legalábbis nagyjából. A legfontosabb különbség, hogy amikor az idei tesztekben azt írják, hogy sok újdonsággal találkozhatunk, akkor tényleg nem egy-két apró változtatást és finomhangolást kell elképzelni, hanem annyi egymás hegye-hátára felhalmozott tartalmat, amit kész csoda, hogy egyetlen switches kazetta elbír.
Az első indítás után rögtön a Kamekkel találkozunk, aki bizony egyáltalán nem kímél minket, és a nyakunkba zúdít egy gyorstalpalót arról, hogy mi is vár majd minket a játékban. Hogy őszinte legyek, az egész címnek ez része lett nagyjából a leggyengébb, annyi újdonságot darálnak végig, hogy ember legyen a talpán, aki képes az egészet megjegyezni. Utána szerencsére hamar visszazökkenünk a szokásos alapfelálláshoz, kiválaszthatjuk kedvencüket a 22 legendás karakter közül, és már indulhatunk is felfedezni a Jamboree világát.
Noha ezúttal is a minijátékok és a társas-szerű Mario Party Mode adják a játék gerincét, jókorát téved az, aki azt hinné, hogy ennyivel le is tudták a Nintendo fejlesztői az idei mókát. De ne szaladjunk ennyire előre, ha már szóba jött a Party Mode, akkor kezdjük is a sort rögtön vele! Két izgalmas újítással dobták fel a játékmódot, hogy még az eddiginél is nagyobb káoszon keresztül kelljen keresztülvágtatnia annak, aki a csillagok végső összeszámolásakor az élen akar végezni - és ez egyébként remek hír azoknak, akiknek elege van, hogy az egyik ismerősük folyton rongyosra alázza őket Mario Party-ban, végre eljött a revans ideje!
Megérkeztek ugyanis a Jamboree Buddy-k, akik egy kompetitív minijáték után döntik el, hogy ki mellé szegődjenek, és onnantól mint amolyan másodlagos karakterként teszik könnyebbé a mázlista játékos életét és segít nagyjából mindenben, legyen szó akár a dobókocka megbuherálásáról, több pontról, vagy egyszerre két csillag vásárlásáról. Az egyetlen hátránya, hogy amilyen könnyen jött, olyan könnyen elcsaklizható a segítőnk a többiek számára is. Ha pedig ez nem lenne elég, a pályák terén is kitettek magukért a fejlesztők, a felhozatal rendkívül sokszínű és változatos, ráadásul folyamatos átalakulásukkal szintén egy új csavart hoznak a játékmenetbe. A Mega Wiggler’s Tree Party pályán az óriás hernyó mozgása változtatja meg a pályát, Gomba Lagoonban pedig az ár-apály váltakozása tör majd némi borsot az orrunk alá. De emellett ellátogathatunk még rengeteg helyszínre, például egy F1-es versenypályára és egy plázába is.
Teljes új játékmódként bukkant fel a Paratroopa repülőiskola, ahol a Joy-Conok mozgásérzékelős képességeit kihasználva szárnyakat növesztünk és irány a fellegek! Kedvenc karakterünkkel madár módjára csapkodva tudunk repülni és vitorlázni, a világ felfedezése közben pedig rengeteg kisebb-nagyobb kihívást teljesíthetünk: nehezen elérhető pontokra kell óvatosan leszállnunk, össze kell terelnünk pár madarat, de olyan is akad, hogy egy szárnyas társunkkal közösen kell reptetnünk egy kosarat, benne a Toaddal.
Hasonlóan váratlan újdonságok a tematikus minijáték-gyűjtemények is. Itt két különböző címmel találkozhatunk, melyek mindegyik magába foglal vagy 30 pályát, szóval nagyon távolról nézve és enyhén hunyorítva már-már kész csoda, hogy a Nintendonál nem standalone játékként kezelte őket… Toad gyárában többnyire különböző platformereket vagy pályaelemeket mozgatva kell célba juttatnunk egy labdát, és noha az első pályák triviálisak, a végére már igencsak odafigyelve kell összedolgoznunk a barátainkkal. A másik verziót Ryhthm Kitchen címre keresztelték, ahol konyhai műveleteket kell elvégeznünk úgy, mintha csak valamilyen ritmusjátékba csöppentünk volna. Lesz itt krumpliszeletelés ütemre, ritmusra fűszerezés, keverés-kavarás, sütés-főzés.
A legnagyobb, és egyben a franchise történetében talán leginkább hiánypótló újítás a Koopathlon játékmód, amivel gyakorlatilag egy méltó kihívót állítottak a Fall Guys-szerű címeknek. A 4 vagy 8 fős játékmódok helyett itt ugyanis végre 20 netes játékossal ugorhatunk fejest a meccsekbe, ahol megadott számú kört kell megtennünk egy társasszerű táblán. Annál többet léphetünk előre a karakterünkkel, minél jobban sikerül teljesítenünk az adott minijátékot, minél több pontot érünk el, vagy minél tovább élünk túl egy-egy kihívást. Ó, és minijátékokból aztán tényleg sosem fogy ki a Jamboree! Az eddig említett tartalmakon felül több mint 110 minijátékkal találkozhatunk össze, lesz itt flipper, búvárkodós kincsvadászat, evezés, sütitészta-szaggatás, zsonglőrködés a strandlabdákon, szögek beverése időre, szkander óriás robotkarokkal, és még napestig sorolhatnánk.
A minijátékok túlnyomó többsége remekül sikerült, viszont sajnos becsúszott azért pár low-effortos variáns is. Legalábbis amikor az egyik minijátékban egymás után spéci szabadulószobákat kell megfejtened, a következőben meg egyetlen gombot püfölve az nyer, aki a legtöbb kőtömböt rakta le… az furcsán hat. Technikai szempontból viszont végre dicséret illeti a Nintendo fejlesztőit, a játék egy-egy minijáték kivételével fixen 60fps-sel szalad, miközben a látvány is abszolút passzol a játék stílusához, nincs olyan részlete ahol azt éreznénk, hogy a hardveres limitáció miatt túlságosan vissza kellett fogni a részletességet.
Szóval mindent összegezve, több mint parádésra sikerült ez a Jamboree! Tényleg annyi tartalmat zsúfoltak bele a fejlesztők, hogy még csak számba venni is nehéz mindegyiket, a némi történettel felboostolt, single player tematikájú Party Planner Trek, vagy a kooperatív Bowser Kaboom Squadról még nem is írtam, mint ahogyan a központi hub feldíszítését segítő fejlődési rendszerről, és az egyedi matricás képeslapgyártási lehetőségekről sem. Az idei epizód legnagyobb erőssége, hogy a stabil alapok mellé olyan újításokat építettek be, melyeknek hála most már tényleg mindenki megtalálja benne azt a fajta szórakozást, amit kereshet, legyen szó akár a legfiatalabbakról, hardcore gamerekről, alkalmi játékosokról, idősebbekről, single vagy multi orientált érdeklődőkről, kooperatív vagy kompetitív kihívásokról. Ezzel a Jamboreeval egyszerűen tényleg senki se lőhet mellé!
A Super Mario Party Jamboree kizárólag Nintendo Switchen érhető el.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.