Mythwrecked: Ambrosia Island teszt

Nem is csoda, hogy ezek az isteni erővel megáldott(?) felnőtt testbe bújt, túlfűtött, sértődékeny kamaszok és történeteik annyi játékstúdiót megihlettek már. Legyen az open-world akció-rpg néhány orgyilkos nyomán, egy stílusos rogue-lite szexi istenekkel benépesítve, vagy éppen egy érzelemdús, interaktív musical. Egy angol-skót csapatot is lázba hozott mindez, így neki is álltak, hogy elkészítsék saját interpretációjukat És mint azt a Röki óta tudjuk, a Polygon Treehouse csapatánál jó kezekben is vannak a mitológiai alapok, hisz annak idején a skandináv kislány története jól sikerült. El is érkezett az alkalom, hogy Alex társaságában melegebb vizekre hajózzunk, és hajótörést szenvedjünk Ambrózia-szigeten a Mythwrecked: Ambrosia Islandben.

A játék cselekménye tehát egy hajótöréssel kezdődik. A rövid bevezető után azonnal el is kezdjük felfedezni az ismeretlen szigetet. Ez azonban nem mindvégig lesz kellemes. Maguk az apró helyszínek bőven ellátnak vizuális ingerekkel, és megtanulni az útvonalakat sem egy kihívás. Azonban a kameraszögek és a gyakori töltések hamar kedvét szeghetik a játékosnak. Többször is előfordul, hogy lépcsősorok között és szűk folyosókon kell eligazodnunk, ezt pedig a látószögünk nehezíti. Csupán pár pillanat rájönni első alkalommal, hogy rossz irányba megyünk, de nyilván sokadjára már zavaró tényezővé válik. Így tényleg memorizálni kell minden apró elágazást a terepen - vagy sűrűn nyitogatni a térképet. A sűrű fekete töltőképernyők pedig mára már igazán retró hatást keltenek, de nem a jó értelemben.

Néhány rejtélyes építmény után találkozunk Hermésszel, akinél megtanuljuk a játék alapvető mechanikáit és a cselekmény mozgatórugóját. Lényegében az amnéziás isteneknek fogunk segíteni visszanyerni az emlékezetüket úgy, hogy szívességeket teszünk nekik, valamint különböző tárgyakat keresünk meg egy radar segítségével. A program mind e közben egy kellemes cozy élményt kínál, legalábbis hangulat terén. A napszakok váltakoznak és velük együtt a zene. A pirkadat sárgás árnyalataitól és finoman ébresztő dallamaitól eljutunk a dél színekben pompázó világáig és lelkesítő, buzdító zenééig, majd egy álmosító estével és szép, nyugodt éjszakával zárjuk a napot. Nekünk nincs energia csíkunk, nem kell pihennünk, de érdemes az otthonunkat jelentő elhagyatott világítótornyot újra és újra meglátogatni, hisz rendszeresen találhatunk és vehetünk dekorációs tárgyakat a szigeten.

A tárgyak megtalálása egyértelmű, a vásárlást máris elmagyarázom. Minden istentől, miután elértük vele az első baráti szintet, cserélhetünk valami különlegességet ambrózia gyümölcsökért. Ezek a gyümölcsök lépten-nyomon megteremnek a szigeten, így a gyűjtögetésük nem lesz nehéz - sőt, talán kicsit unalmassá is válik. Vagy valami díszítő elemet kaphatunk a szigetre, vagy a világítótornyunkba, vagy esetleg kazettákat, amiket a számtalan, a szigeten elszórt magnókból meghallgathatunk. Ilyenkor Alex is leül egy kényelmes párnára és a kamera lassú finom mozgásokkal pásztázza a tájat, míg a zene szól. Szép pillanatok és tényleg a jó értelemben tipikus cozy játékélményt kapunk, de sajnos csak a felszínen.

Ugyanis arról van szó, hogy maga a gameplay rendkívül unalmasra és egyhangúra sikeredett. Addig rendben van, hogy a rejtélyek is megmaradnak egy barátságos hangnemben, és mindenki hamar szeretettel fordul Alexhez, de ha a játékosnak ehhez nem kell mást csinálnia, mint hogy a sziget egyik pontjából a másikba baktatni - ismétlem, sűrűn töltőképernyőkkel szabdalva -, majd ott megnyomni egy gombot, akkor hamar beleun az élménybe. Vitát válthat ki, hogy lényegében minden cozy játékban ez a feladatunk, hisz a könnyed figyelemelterelés ennél a zsánernél a lényeg. De se vizuálisan, se mechanikailag nem történik semmi akár csak kicsit is izgalmas dolog a játékban. Ráadásul hiába a napszakváltozás, hiába a rengeteg gyűjtögetni való, valójában semmit sem kell menedzselnünk. Minden sarkon akad egy heverő, ahol menthetünk vagy előre tekerhetjük az időt, inventorink végtelen, és van egy láthatatlan merevség a gyűjteni valók sorrendjében.

Tehát ezúttal nem sikerült a Polygon Treehouse-nak megteremtenie a Röki varázsát, nem tudtak ebből a mitológiából ismét valami remeket alkotni. A játék minden porcikájában érződni, hogy a cozy játékok lebegtek a fejlesztők előtt, de nem sikerült a stílus lényegét megteremteni, és egy végeláthatatlannak tűnő fetch quest maratont raktak elénk. Persze biztos vagyok benne, hogy van játékos, akinek ez remekül eltalálja az igényét, de a többség számára kétlem, hogy megadná azt a kikapcsolódást, amit remélnek tőle. Nem baj, majd a következő játékuk egy új mitológiával.

A Mythwrecked: Ambrosia Island megjelent PC-re, NIntendo Switchre, PlayStaion 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Sbox Series X/S-re. Mi PC-n teszteltük.