Valamikor 2003-ban láttuk az első képeket a német srácok RTS-különlegességéről, mely a roppant sokat mondó ParaWorld nevet kapta. Szerintem nem mondok sokat azzal, hogy a földön keresgéltük az állunkat a döbbenettől.
A csodaszép grafikát sokan el sem hitték, sőt, még a később kiadott trailer-eket is rendernek titulálták egyes magazinok. Persze egy jó játékos sosem ítél előre, így nem maradt más, mint a várakozás év végéig, a hivatalos megjelenésig. Aztán a következő év végéig. Aztán továbbra is csak vártunk, vártunk, vártunk… de a játék nem akart megjelenni. Többen már a Stalker-effektus újabb példáját látták a programban, ám idén végre megtörtént a csoda, és az őszi játékdömpingben a ParaWorld is befutott!
Na ne parázz már!
Történetünk már akarattal sem lehetne sematikusabb. Hőseink szedett-vedett csapatát egy megalomán milliomos expedícióra küldi egy általuk nem ismert helyre. Hamar kiderül persze, hogy barátaink nem piknikezni jöttek, és hogy ezen alternatív világban minden egyes bokor mögül veszély leselkedik. Olyan hely ez, ahol még mindig dinoszauruszok járnak-kelnek, és ahol az élet folyamatos harc a három ellenséges törzs között… Úgy tűnik, Sir Arthur Conan Doyle klasszikus kalandregénye, Az elveszett világ, sosem megy ki a divatból. Gondolom, nem szorul komolyabb magyarázatra a játék és regény közti párhuzam. Ez persze nem lenne baj, sok egyszerű történet ejtett már rabul minket, ám itt már az elején le kell szögeznem, hogy a ParaWorldnél mindez nem jön össze. A pályáról pályára szőtt sztori nem elég, hogy dögunalmas, de az összes lehetséges klisét felhasználja, amitől még komolytalannak is hat. Ezen pedig még az sem segít, hogy egyik roppant szimpatikus hősünk magyar származású, és a Béla András Benedek névre hallgat…
Para péntek
A „dögunalmas" jelző egyébként az egész gémre jellemző. Komolyan, srácok, vagy velem van nagyon nagy baj, vagy a játékkal, de két-három óránál többet egész egyszerűen képtelen voltam egyhuzamban eltölteni mellette, mert félő volt, hogy pofával esem a billentyűzetre, félájultan! A helyzetet csak rontotta, hogy az első három pálya gyakorlatilag még mindig a tutorial részének fogható fel, és már marhára kezdtem unni drága mentorunk szájbarágó magyarázatait, borzasztó egyszerű dolgokról. Ehhez hozzátevődik még a szomorú tény, hogy sem az AI, sem a hangulat nem az igazi. Hiába harcolunk végig egy komolyabb pályát, ha nem érezzük azt a belső lüktetést, amit a nagyhírű stratégiáknál már megszoktunk és megszerettünk. Ez itt egyszerűen nincs meg.
Maga a játékmenet egyébként a klasszikus, építgetős RTS formát követi, megfejelve a Warcraft 3 óta alap követelménynek számító RPG elemekkel. Ha már itt tartunk, meg kell jegyeznem, mennyire hasonlít a játék a Blizzard klasszikusára. Az építkezési rendszer, a fejlődés, a tapasztalati pontok, vagy épp a pályán álló szörnyek és kincseik… mind-mind visszaköszön a SEK programjában. Jobbtól lopni persze nem szégyen, így tartja a mondás, de hiába. Itt ez valahogy nem tud beigazolódni a hangulat abszolút hiánya és a gagyi egyjátékos kampány miatt. Ha valami még megmenthetné a játékot a „klón" jelzőtől, az a dinoszauruszok szerepeltetése. Eddig valahogy ez a téma nem volt túl népszerű a játékvilágban, mindössze pár közepes minőségű akciójáték (Dino Crisis sorozat, Turok) és egy tycoon stuff (Jurassic Park: Operation Genesis) mert belenyúlni a szaftos tálba. Tény ugyan, hogy konzolokon eme művek elég jól tejeltek, a PC tulajdonosok nem kaptak rá a dologra, és a Turok első részét kivéve mindegyiket hagyták elsüllyedni a feledés mocsarában. Éppen ezért is volt olyan kuriózum a ParaWorld. Régóta hanyagolt témát fogott meg, népszerű játékstílusba ágyazta és nem utolsó sorban mindezt látványosan adta elő. A kérdés tehát az, hogy mindezen hibák fölé tudja-e emelni magát a dínók segítségével? Nos, szerintem nem.
Ne mondjátok, hogy rosszmájú vagyok, de a játék egész egyszerűen nem használja ki az ősgyíkokban rejlő lehetőségeket. Az addig rendben van, hogy a triceratopsz egységek valódi tanknak felelnek meg, és hogy a raptorok sebességét felhasználva kiváló felderítők lehetnek embereink, de itt nagyjából ki is merülnek az ötletek. Hiába az őshüllők nagy száma (tényleg sokfélét dolgoz fel a program), ha nincs bennük ötletesség, spiritusz. Egyedül talán a Dustriders törzs „halászépülete" tetszett, pompás volt látni az óriásteknősök lassú, megfontolt mozgását, összehangoltságát. Na ilyenből kellett volna sokkal-sokkal több!
Nincs több para.
Most, hogy már kisírdogáltam magam, azt hiszem, áttérnék azokra a dolgokra, amelyek kifejezetten tetszettek a játékban. Ilyen mindjárt elsőnek a skirmish mód! Tény ugyan, hogy az egészről a Warcraft 3 jutott eszembe, mégis elszórakoztatott a dolog. A multi pályák felépítése jó, de nem kiemelkedő. Mindenesetre elég arra, hogy egy-egy jól irányzott rush támadással megszívassuk a szomszéd szobában ülő barátainkat. A három eltérő nép ugyan szinte csak design-ban különbözik egymástól (mindegyiknél fellelhető a másik egysége, csak más néven és külalakban), ez van annyira szemetgyönyörködtető, hogy hajlamosak vagyunk elsuhanni felette. Sajnos még nem állt módomban a játékot multiplayer-ben kipróbálni, de már így, a skirmish-re alapozva is bizton állíthatom, hogy akinek a Warcraft 3 tetszett, ez is nagyon fog!
Utolsónak hagytam azt, amiről talán a legkevesebbet kéne beszélni, mégis mindenkinek ez ugrik be először a játék címéről. Hát persze, hogy a grafikáról beszélek! A kérdésre, hogy a program tényleg úgy néz-e ki, mint a képeken és videókon, pedig a válaszom egyértelmű igen. Sőt! Ki merem jelenteni, hogy mind design-ban, mind részletességben a ParaWorld a jelenlegi legszebb RTS a piacon. Egyedül talán az Age of Empires 3 áll még meg mellette. A karakterek (pláne a hősök) döbbenetesen részletesek, néhány TPS vagy FPS sem képes ilyen mértékű látványt produkálni. A víz már-már lefolyik a képernyőről, a különböző őslények pedig annyira de annyira jól néznek ki, hogy már csak emiatt is érdemes mindent kifejleszteni rajtuk. Hogy mindennek mi az ára? Nos, az én már közel két évvel ezelőtti színvonalú gépemen (3200+ Athlon egy 6600GT-vel és 640Mb rammal megtámogatva) a program röccenésmentesen futott. Egyedül talán térkép görgetése volt bosszantó kicsit, de az is csak a kevés memóriának tudható be.
No para!
Minden negatívum és unalom ellenére a ParaWorld szerintem nem rossz játék. Tény, hogy nem avattunk új királyt a stratégiák kategóriájában, de a SEK-es srácok munkája még így is megér egy misét. Tisztes iparosmunka, mely ugyan nem rengeti meg a világot, arra azonban érdemes, hogy kipróbáljuk. Már csak a dínók és a grafika miatt is. Jurassic Park és Az elveszett világ rajongóknak kötelező darab! Na meg a Béláknak is…
Na ne parázz már!
Történetünk már akarattal sem lehetne sematikusabb. Hőseink szedett-vedett csapatát egy megalomán milliomos expedícióra küldi egy általuk nem ismert helyre. Hamar kiderül persze, hogy barátaink nem piknikezni jöttek, és hogy ezen alternatív világban minden egyes bokor mögül veszély leselkedik. Olyan hely ez, ahol még mindig dinoszauruszok járnak-kelnek, és ahol az élet folyamatos harc a három ellenséges törzs között… Úgy tűnik, Sir Arthur Conan Doyle klasszikus kalandregénye, Az elveszett világ, sosem megy ki a divatból. Gondolom, nem szorul komolyabb magyarázatra a játék és regény közti párhuzam. Ez persze nem lenne baj, sok egyszerű történet ejtett már rabul minket, ám itt már az elején le kell szögeznem, hogy a ParaWorldnél mindez nem jön össze. A pályáról pályára szőtt sztori nem elég, hogy dögunalmas, de az összes lehetséges klisét felhasználja, amitől még komolytalannak is hat. Ezen pedig még az sem segít, hogy egyik roppant szimpatikus hősünk magyar származású, és a Béla András Benedek névre hallgat…
Para péntek
A „dögunalmas" jelző egyébként az egész gémre jellemző. Komolyan, srácok, vagy velem van nagyon nagy baj, vagy a játékkal, de két-három óránál többet egész egyszerűen képtelen voltam egyhuzamban eltölteni mellette, mert félő volt, hogy pofával esem a billentyűzetre, félájultan! A helyzetet csak rontotta, hogy az első három pálya gyakorlatilag még mindig a tutorial részének fogható fel, és már marhára kezdtem unni drága mentorunk szájbarágó magyarázatait, borzasztó egyszerű dolgokról. Ehhez hozzátevődik még a szomorú tény, hogy sem az AI, sem a hangulat nem az igazi. Hiába harcolunk végig egy komolyabb pályát, ha nem érezzük azt a belső lüktetést, amit a nagyhírű stratégiáknál már megszoktunk és megszerettünk. Ez itt egyszerűen nincs meg.
Maga a játékmenet egyébként a klasszikus, építgetős RTS formát követi, megfejelve a Warcraft 3 óta alap követelménynek számító RPG elemekkel. Ha már itt tartunk, meg kell jegyeznem, mennyire hasonlít a játék a Blizzard klasszikusára. Az építkezési rendszer, a fejlődés, a tapasztalati pontok, vagy épp a pályán álló szörnyek és kincseik… mind-mind visszaköszön a SEK programjában. Jobbtól lopni persze nem szégyen, így tartja a mondás, de hiába. Itt ez valahogy nem tud beigazolódni a hangulat abszolút hiánya és a gagyi egyjátékos kampány miatt. Ha valami még megmenthetné a játékot a „klón" jelzőtől, az a dinoszauruszok szerepeltetése. Eddig valahogy ez a téma nem volt túl népszerű a játékvilágban, mindössze pár közepes minőségű akciójáték (Dino Crisis sorozat, Turok) és egy tycoon stuff (Jurassic Park: Operation Genesis) mert belenyúlni a szaftos tálba. Tény ugyan, hogy konzolokon eme művek elég jól tejeltek, a PC tulajdonosok nem kaptak rá a dologra, és a Turok első részét kivéve mindegyiket hagyták elsüllyedni a feledés mocsarában. Éppen ezért is volt olyan kuriózum a ParaWorld. Régóta hanyagolt témát fogott meg, népszerű játékstílusba ágyazta és nem utolsó sorban mindezt látványosan adta elő. A kérdés tehát az, hogy mindezen hibák fölé tudja-e emelni magát a dínók segítségével? Nos, szerintem nem.
Ne mondjátok, hogy rosszmájú vagyok, de a játék egész egyszerűen nem használja ki az ősgyíkokban rejlő lehetőségeket. Az addig rendben van, hogy a triceratopsz egységek valódi tanknak felelnek meg, és hogy a raptorok sebességét felhasználva kiváló felderítők lehetnek embereink, de itt nagyjából ki is merülnek az ötletek. Hiába az őshüllők nagy száma (tényleg sokfélét dolgoz fel a program), ha nincs bennük ötletesség, spiritusz. Egyedül talán a Dustriders törzs „halászépülete" tetszett, pompás volt látni az óriásteknősök lassú, megfontolt mozgását, összehangoltságát. Na ilyenből kellett volna sokkal-sokkal több!
Nincs több para.
Most, hogy már kisírdogáltam magam, azt hiszem, áttérnék azokra a dolgokra, amelyek kifejezetten tetszettek a játékban. Ilyen mindjárt elsőnek a skirmish mód! Tény ugyan, hogy az egészről a Warcraft 3 jutott eszembe, mégis elszórakoztatott a dolog. A multi pályák felépítése jó, de nem kiemelkedő. Mindenesetre elég arra, hogy egy-egy jól irányzott rush támadással megszívassuk a szomszéd szobában ülő barátainkat. A három eltérő nép ugyan szinte csak design-ban különbözik egymástól (mindegyiknél fellelhető a másik egysége, csak más néven és külalakban), ez van annyira szemetgyönyörködtető, hogy hajlamosak vagyunk elsuhanni felette. Sajnos még nem állt módomban a játékot multiplayer-ben kipróbálni, de már így, a skirmish-re alapozva is bizton állíthatom, hogy akinek a Warcraft 3 tetszett, ez is nagyon fog!
Utolsónak hagytam azt, amiről talán a legkevesebbet kéne beszélni, mégis mindenkinek ez ugrik be először a játék címéről. Hát persze, hogy a grafikáról beszélek! A kérdésre, hogy a program tényleg úgy néz-e ki, mint a képeken és videókon, pedig a válaszom egyértelmű igen. Sőt! Ki merem jelenteni, hogy mind design-ban, mind részletességben a ParaWorld a jelenlegi legszebb RTS a piacon. Egyedül talán az Age of Empires 3 áll még meg mellette. A karakterek (pláne a hősök) döbbenetesen részletesek, néhány TPS vagy FPS sem képes ilyen mértékű látványt produkálni. A víz már-már lefolyik a képernyőről, a különböző őslények pedig annyira de annyira jól néznek ki, hogy már csak emiatt is érdemes mindent kifejleszteni rajtuk. Hogy mindennek mi az ára? Nos, az én már közel két évvel ezelőtti színvonalú gépemen (3200+ Athlon egy 6600GT-vel és 640Mb rammal megtámogatva) a program röccenésmentesen futott. Egyedül talán térkép görgetése volt bosszantó kicsit, de az is csak a kevés memóriának tudható be.
No para!
Minden negatívum és unalom ellenére a ParaWorld szerintem nem rossz játék. Tény, hogy nem avattunk új királyt a stratégiák kategóriájában, de a SEK-es srácok munkája még így is megér egy misét. Tisztes iparosmunka, mely ugyan nem rengeti meg a világot, arra azonban érdemes, hogy kipróbáljuk. Már csak a dínók és a grafika miatt is. Jurassic Park és Az elveszett világ rajongóknak kötelező darab! Na meg a Béláknak is…
Gratulálok....
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.