December első napjaiban végre PC-re is megérkezett az Xbox 360 platformon már március óta hódító Top Spin 2. A konzolról való átírással az Aspyr Media-t bízta meg a 2K Games, akik szokásukhoz hűen ismét trehány munkát végeztek. Most beolvasunk keményen!
A sportjátékok szerelmesei minden bizonnyal hallottak már a Top Spin-ről. A Virtua Tennis egyetlen konkurense idén gyönyörű nextgen grafikával tért vissza, mely jó szokását PC-n is megtartotta. A konzolos verzió összes pozitívumát megtartotta a játék, de mielőtt belemennénk abba, hogy mit szúrtak el az Aspyr munkásai, mélyedjünk el egy kicsit a játék ficsőrjeiben.
A játékban 12 férfi és 12 női karakter érhető el, a lista pedig olyan neves sztárokat vonultat fel, mint Roger Federer, Lleyton Hewitt, Andy Roddick, Lindsay Davenport, Maria Sharapova, vagy Elena Damentieva. Őket irányítva játszhatunk single vagy double meccset (2 vagy 4 játékossal), de indulhatunk bajnokságon, játszhatunk internetes ellenfél ellen, sőt vezetésükkel akár a karrier módba is belekóstolhatunk. A kontrollerrel is rendelkező játékosok egy barátjuk ellen megmérkőzhetnek még a Time Bomb, a Wall Breaker és a Splash Court fantázianeveket viselő party gamekben is. Összesen 19 pálya áll rendelkezésünkre, melyek többsége nappali és éjszakai kiadásban is megtalálható. A játéknak köszönhetően világ legjobb és legnevesebb Grand Slam, Masters, Major Pro, Minor Pro és Playground pályáin tehetjük próbára magunkat, Párizstól Új-Delhin és Tokión át Melbourne-ig.
A Top Spin 2 fantasztikus élményt nyújt a sportág szerelmeseinek. A játékosok nagyon profik, és egy kis gyakorlás után olyan látványos mozgásokat és trükköket csalhatunk elő belőlük, mint amiket a TV-ben is látunk. A három nehézségi szint remekül helyt áll, azokat tényleg a kezdő, haladó és profi gamerekhez szabták.
A grafikát csak dicsérni tudjuk, 100%-os nextgen élményt nyújt sima PC-n is. A pálya gyönyörű szép, a szemkápráztató napsütés effektek pedig valós idejű árnyékokat és csillogásokat varázsolnak a képernyőre. A karakterek animációja olyan profi lett, mintha tényleg igazi emberek teniszeznének a pályán, a kinézetükre pedig nehéz megfelelő jelzőt találni. A monitorhoz közel hajolva még a sportolók arcát borító apró ráncokat és szeplőket, a karjukon lévő szőrszálakat, sőt ruhájuk gyűrődéseit is láthatjuk. Itt illik jól beolvasni az Aspyr-nek, ugyanis a 16:9-es felbontást teljesen kivették a játékból, és hagyományos 4:3-ra cserélték. Widescreen panelt használva így széthúzott képet látunk, amit nagyban ront még az a megmagyarázhatatlan tény is, hogy sehol nincsenek éles vonalak. A tényleg lenyűgözően gyönyörű látványt beárnyékolják ezek a maszatok, amik mindenre rátelepednek, és bevonják az egész pályát. Hatalmas szarvashiba ez a készítőktől, nem is értjük, hogy engedhette a 2K Sports így elrontani a játék páratlan vizualitását.
A platformváltás minden játékra rányomja a bélyegét, elég ha csak a Driv3r-re vagy a Pro Evolution Soccer-re gondolunk. Szerencsére ezúttal a grafika mellett csak egy igazán nagy gondot okozott az átírás, az pedig nem mást, mint a játék lelkét, az irányítást szúrja el. Míg konzolon magát a karaktert mozgathattuk, most csak az irányt lőhetjük be neki. A sportolónk az óriás egérmutatót követi, ami igen szokatlan egy ilyen játékban. Ahova várjuk a labdát, oda húzzuk az egeret, az emberünk pedig abba az irányba fog mozogni. Még sosem láttunk ilyen megoldást, ezért is nehéz egy csöppet a játék fortélyainak elsajátítása.
Nagyjából ez a két bekezdés az, ami a játék negatívumát kitárgyalja, ezen túl ismét csak dicsérni tudjuk a készítőket. A zene kellemes, pergős soft-rock, a hangok pedig teljesen élethűek. Ha elütjük a labdát, akkor előjön az ütővel történő kölcsönhatás okozta tompa hang, ha futunk, akkor hallani a trappolást, ha jók vagyunk, akkor pedig a közönség tapsol és ünnepel minket. Ha fáradt, és erőlködik a játékos, akkor minden ütésnél felsikkant, ami a női sportolók esetében igen vicces, főleg ha a Ken Park című film egyik ominózus, maszturbálós-meccsnézős jelenetére gondolunk. Apró, szinte észre se vehető hiba a hangoknál, hogy a közönség akkor is tapsol, amikor üres a stadion.
A fantasztikus hangulatról gondoskodik még az is, hogy egy-egy pont megszerzése vagy elvesztése után különböző reakciókat csalhatunk elő a játékosokból. Ha mi rontunk, akkor egy-két gomb lenyomásának hatására a fickó eldobja az ütőjét, vagy hangosan mérgelődik, esetenként a kameramant is fellöki. Ha örül, akkor ünnepelteti magát, cowboyosat játszik, ugrál és verbálisan tudtára hozza mindenkinek, hogy ő a világ legtehetségesebb sportolója. Apró kellemes ficsőr ez, mely nélkül egy kicsit egysíkú lenne a monoton játék.
Summa summarum, a Top Spin 2 egy profi teniszjáték, csak ne rontották volna el a portoláskor becsúszott grafikai és irányítási hibákkal. A konkurens Virtua Tennis 3-ból kiadott képek és videók láttán az állunk esett le, de amíg meg nem érkezik az, és nem tudjuk összehasonlítani a jelenlegi tenisz-királlyal, addig diplomatikusan megtagadjuk a két játék közti bármely formában történő véleménynyilvánítást.
A játékban 12 férfi és 12 női karakter érhető el, a lista pedig olyan neves sztárokat vonultat fel, mint Roger Federer, Lleyton Hewitt, Andy Roddick, Lindsay Davenport, Maria Sharapova, vagy Elena Damentieva. Őket irányítva játszhatunk single vagy double meccset (2 vagy 4 játékossal), de indulhatunk bajnokságon, játszhatunk internetes ellenfél ellen, sőt vezetésükkel akár a karrier módba is belekóstolhatunk. A kontrollerrel is rendelkező játékosok egy barátjuk ellen megmérkőzhetnek még a Time Bomb, a Wall Breaker és a Splash Court fantázianeveket viselő party gamekben is. Összesen 19 pálya áll rendelkezésünkre, melyek többsége nappali és éjszakai kiadásban is megtalálható. A játéknak köszönhetően világ legjobb és legnevesebb Grand Slam, Masters, Major Pro, Minor Pro és Playground pályáin tehetjük próbára magunkat, Párizstól Új-Delhin és Tokión át Melbourne-ig.
A Top Spin 2 fantasztikus élményt nyújt a sportág szerelmeseinek. A játékosok nagyon profik, és egy kis gyakorlás után olyan látványos mozgásokat és trükköket csalhatunk elő belőlük, mint amiket a TV-ben is látunk. A három nehézségi szint remekül helyt áll, azokat tényleg a kezdő, haladó és profi gamerekhez szabták.
A grafikát csak dicsérni tudjuk, 100%-os nextgen élményt nyújt sima PC-n is. A pálya gyönyörű szép, a szemkápráztató napsütés effektek pedig valós idejű árnyékokat és csillogásokat varázsolnak a képernyőre. A karakterek animációja olyan profi lett, mintha tényleg igazi emberek teniszeznének a pályán, a kinézetükre pedig nehéz megfelelő jelzőt találni. A monitorhoz közel hajolva még a sportolók arcát borító apró ráncokat és szeplőket, a karjukon lévő szőrszálakat, sőt ruhájuk gyűrődéseit is láthatjuk. Itt illik jól beolvasni az Aspyr-nek, ugyanis a 16:9-es felbontást teljesen kivették a játékból, és hagyományos 4:3-ra cserélték. Widescreen panelt használva így széthúzott képet látunk, amit nagyban ront még az a megmagyarázhatatlan tény is, hogy sehol nincsenek éles vonalak. A tényleg lenyűgözően gyönyörű látványt beárnyékolják ezek a maszatok, amik mindenre rátelepednek, és bevonják az egész pályát. Hatalmas szarvashiba ez a készítőktől, nem is értjük, hogy engedhette a 2K Sports így elrontani a játék páratlan vizualitását.
A platformváltás minden játékra rányomja a bélyegét, elég ha csak a Driv3r-re vagy a Pro Evolution Soccer-re gondolunk. Szerencsére ezúttal a grafika mellett csak egy igazán nagy gondot okozott az átírás, az pedig nem mást, mint a játék lelkét, az irányítást szúrja el. Míg konzolon magát a karaktert mozgathattuk, most csak az irányt lőhetjük be neki. A sportolónk az óriás egérmutatót követi, ami igen szokatlan egy ilyen játékban. Ahova várjuk a labdát, oda húzzuk az egeret, az emberünk pedig abba az irányba fog mozogni. Még sosem láttunk ilyen megoldást, ezért is nehéz egy csöppet a játék fortélyainak elsajátítása.
Nagyjából ez a két bekezdés az, ami a játék negatívumát kitárgyalja, ezen túl ismét csak dicsérni tudjuk a készítőket. A zene kellemes, pergős soft-rock, a hangok pedig teljesen élethűek. Ha elütjük a labdát, akkor előjön az ütővel történő kölcsönhatás okozta tompa hang, ha futunk, akkor hallani a trappolást, ha jók vagyunk, akkor pedig a közönség tapsol és ünnepel minket. Ha fáradt, és erőlködik a játékos, akkor minden ütésnél felsikkant, ami a női sportolók esetében igen vicces, főleg ha a Ken Park című film egyik ominózus, maszturbálós-meccsnézős jelenetére gondolunk. Apró, szinte észre se vehető hiba a hangoknál, hogy a közönség akkor is tapsol, amikor üres a stadion.
A fantasztikus hangulatról gondoskodik még az is, hogy egy-egy pont megszerzése vagy elvesztése után különböző reakciókat csalhatunk elő a játékosokból. Ha mi rontunk, akkor egy-két gomb lenyomásának hatására a fickó eldobja az ütőjét, vagy hangosan mérgelődik, esetenként a kameramant is fellöki. Ha örül, akkor ünnepelteti magát, cowboyosat játszik, ugrál és verbálisan tudtára hozza mindenkinek, hogy ő a világ legtehetségesebb sportolója. Apró kellemes ficsőr ez, mely nélkül egy kicsit egysíkú lenne a monoton játék.
Summa summarum, a Top Spin 2 egy profi teniszjáték, csak ne rontották volna el a portoláskor becsúszott grafikai és irányítási hibákkal. A konkurens Virtua Tennis 3-ból kiadott képek és videók láttán az állunk esett le, de amíg meg nem érkezik az, és nem tudjuk összehasonlítani a jelenlegi tenisz-királlyal, addig diplomatikusan megtagadjuk a két játék közti bármely formában történő véleménynyilvánítást.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.