Harry Potter és a Főnix Rendje

Másfél éve írtunk utoljára Harry Potter-játékról Nektek, s már az akkori bevezetőnkben is az egyes részek hullámvasútszerű minőségváltozásáról számolhattunk be. Az első rész, a Bölcsek Köve a maga módján remek produktumnak számított, a Titkok Kamrája sem volt sokkal rosszabb, bár tény, hogy a mágikus varázslókártyák utáni kutakodás terén a fejlesztők kissé átestek a ló túloldalára, s a több száz kártya megtalálása meglehetősen unalmas móka volt a játék vége felé. Az Azkabani Fogoly személyében a legjobban sikerült Harry Potter-játékadaptációra leltünk, majd jött 2005 decemberében a Tűz Serlege és tönkrevágta az összességében egyre javuló játékélményt. Unalmas volt idegtépő játékmenettel, a grafikai beállítások hiányával, irányíthatatlanságot és más megannyi negatívumot róttunk fel a játék tesztjében. Hál' Istennek a minden létező platformra megjelent Harry Potter és a Főnix Rendje jó adagot merít az előző részek legjobb tulajdonságaiból, s a jelentős újítások, átgondolások és továbbfejlesztések révén egy remek játékot kapunk kézhez.

A tizenöt éves Harry, Hermione és Ron ötödévesek lettek a varázslás különféle fortélyait okító Roxfortban, ahol idén is számos nehézséggel kell számolniuk, többek között az RBF-vizsgákkal (Rendes Bűbájos Fokozat) és Voldemort nagyúr visszatérésével: utóbbinak köszönhetően születik újjá a Főnix Rendje, ahol Dumbledore vezetésével megy a szervezkedés a sötét hatalmak ellen. A varázslóiskolába azonban új Sötét Varázslatok Kivédése tanár érkezik a Mágiaügyi Minisztériumból: Umbridge tanárnőt egy emberként utálja mindenki a Mardekárosokat kivéve, amiért megtagadja a sötét mágia elleni varázslást és a gyakorlást. Harry-éknek ilyen kemény időkben lépniük kell: megalapítják a DS-t, Dumbledore Seregét, majd közel harmincan – teljesen egyedül - készülnek fel a Sötét Nagyúrral esedékes végső összecsapásra.

Némi előjáték után itt vehetjük mi kézbe a dolgokat a játékban. Össze kell szednünk a DS huszonnyolc tagját Hermionéval és Ronnal a hátunk mögött. Ekkor máris megnyilvánul a Főnix Rendjének első remek pozitívuma: a szabadság! Visszatér a harmadik részből ismert szabad felfedezés lehetősége még kötetlenebb formában. A játék nem mondja meg, hogy merre menjünk, mi döntjük el. Előttünk az egész kastély a bámulatos lépcsőházzal, a bagolyházzal, a Griffendél klubhelyiségével, az ebédlővel és Hagrid kunyhójával. A felhozatal természetesen sokkal bőségesebb, felsorolni nem szeretnénk az elérhető helyszíneket, fedezzétek fel magatok! Természetesen a szabadság fogalma nem csupán a barangolást jelenti, szóba elegyedhetünk más iskolatársainkkal, varázsolhatunk össze-vissza kedvünk szerint, a főfeladványok mellé pedig remek melléküldetéseket oldhatunk meg.

A hangulat tehát páratlan: ugyan lesznek gyengébb pillanatai a játéknak, mikor például már semmi kedvünk nincs begyűjteni az x-edik harcostársat a DS-be, azonban ilyenkor vehetjük elő az egyszerűbb és néha izgalmasabb mellékfeladatokat. A tanárok által ránk bízott mini-questek teljesítése mellett remek időtöltés a titkos átjárókat rejtő portrék jelszavának megkeresése, a Roxfort kitakarítása rengeteg különböző módon, az iskola oldalának megmászása, a varázslósakk vagy éppen a házi szellemek megtalálása. Hihetetlen jó mulatság, higgyétek el! Eltévedni, elakadni pedig sosem fogunk, hiszen nálunk lesz a Tekergők Térképe, melyen minden helyszín és feladatot adó egyén megtalálható: ha valakit vagy valamit kijelölünk a térképen, akkor kis lábnyomok fognak célhoz vezetni a lehető legrövidebb úton. Tanácstalanságunkban fordulhatunk Ronhoz és Hermionéhez is, akik bár nem mindig tudnak normális választ adni kérdéseinkre, igyekeznek minket segíteni. Ennek kapcsán megemlítjük, hogy két barátunkat nem irányíthatjuk ezúttal, azonban Harry mellett egyszer-egyszer lehetőségünk lesz Sirius-t, Dumbledore-t és a Weasley-ikreket irányítani. A negyedik részből ismert kooperáció visszatér: néhány tárgyat csak akkor tudunk felemelni, megmozdítani, ha társaink is besegítenek a varázslásban.

Apropó varázslás! Az új részben ismét új technikával próbálkoztak az EA-s srácok, s eddig úgy tűnik ez a legjobb és legérdekesebb. Mostantól ugyanis nem csupán egy-egy gombot kell nyomogatni, ha valamilyen rontást vagy más varázslatot akarunk dobni egy ellenfelünkre vagy egy tárgyra, hanem magát az idéző mozdulatot is le kell utánoznunk: természetesen általában ez nem jelent bonyolult mozdulatokat, mégis kifoghat rajtunk egy-egy meleg helyzetben. Ugyanis míg X360-on és más analóg joypaddel irányított konzolon ez remekül kivitelezhető, addig PC-n, egérrel kínszenvedést jelent! A legjobb hangulatosabb persze a Wii-verzió, ahol a gép távirányítója gyakorlatilag varázspálcaként funkcionál, mi pedig hadonászhatunk, ahogy tetszik. Ki-ki sajnálatára a negyedik rész sok varázslata hiányzik a jelenlegi repertoárból, azonban a felhozatal még így is remek. Lesznek tárgyakra használható varázslatok: Wingardium Leviosa, Accio, Depulso, Insendia és a többi finomság. Továbbá lesznek rontások és védekezésre használható varázslatok: Expelliarmus, Rictusemptra, Protego vagy Petrificus Totalus.

A játék egy hosszú listán összegzi, hogy hány százalékát teljesítettük, milyen mellékfeladatokat hajtottunk végre, hány elérhető szereplővel találkoztunk és így tovább: minden apróságról találhatunk információt. A mellékfeladatok és más háttérbe szoruló mini játékok teljesítése után különféle Discovery pontokat kapunk, melyek által Harry varázslatai egyre erősebbek lesznek, továbbá ezek függvényében kapunk statisztikát arról, hogy egyes helyszínek „mennyire lettek felfedezve": értelemszerűen, ha minden Discovery pontot begyűjtöttünk, az adott terem vagy folyosó teljesen ismert lesz számunkra. A teljesített feladatokért pedig a Jutalmak Termében feloldható extrákat találunk: interjúkat a filmek szereplőivel és sok más érdekességet – bár ez egy film alapján készült játék esetében elvárt általában.

Tekintettel arra, hogy a játék PS3-ra és X360-ra is megjelent, kíváncsian vártuk, hogyan sikerül a grafika. Örömmel jelenthetjük, hogy a Harry Potter és a Főnix Rendje szép lett. Persze senki se számítson állkapocs tépő látványra (ennek okán nem igényel erős vasat a számítógépes verzió sem), de a korábbi részekhez képest határozott fejlődés figyelhető meg. Nincsen semmi extra részletesen kidolgozva, csak pont amennyire kell: a Roxfort, a karakterek mind-mind pofásra sikerültek. Az árnyékok, a fények a helyükön vannak. Döbbenetesen jók a játékban az animációk és a fizika. Érdemes figyelni, amint Harry a lépcsőkön szaladgál vagy azt, ahogy varázsol! A fizika remek teljesítménye a reptetésnél érhető tetten: minél inkább rángatunk a levegőben egy tárgyat, az egyre jobban fog pörögni, ha pedig neki ütközik valaminek, valósághűen pattan onnan vissza. Már az előző részben is a Havok fizikai motor dübörgött a játék alatt, most pedig úgy tűnik, sikerült ezt remek eredménnyel tovább fejleszteni.

Az irányításról már részben esett szó a varázslatok kapcsán, ahol picit panaszkodtunk is rá: pedig a kezelés negatívumai itt még nem értek véget. Rendkívül idegesítő, hogy Harry alapjáraton gyalogol, ugyanis mindezt olyan sebességgel teszi, hogy nagymamáink járókerettel megelőzik. Így ha elfogadható tempót akarunk az iskola bejárása közben (mellékesen jegyezzük meg, hogy elég sokszor fogunk feljárkálni a hetedik emeletre, majd le a földszintre), akkor folyamatosan nyomva kell tartani a futás gombját, aminek köszönhetően meglehetősen el fog fáradni az egyik ujjunk. Eléggé nehéz néha navigálni a folyosón járkáló diákok között, akik nem akarnak arrébb állni, mikor feléjük közelítünk még akkor sem, ha nekik megyünk: a csoportosulások gyakorlatilag sokszor elzárják az utat, mi pedig beragadunk. Visszaköszön az előző rész nagy negatívuma, a nagyon rossz sztorivezetés. A történet hatalmas részeket ugrik át, az átvezető filmek pedig nem magyarázzák meg a kimaradt részeket. Ez részben érthető, hiszen a készítőknek nem szabad lelőnie a filmből fontosabb jeleneteket, viszont így a könyv után több évvel és a mozi megtekintése előtt nehéz volt összerakni a fejünkben a történetet. Végül nagyon sajnáltuk, hogy a kviddics ismét kimaradt a játékból: ez kissé személyes véleményen alapul persze, de eddig még nem találkoztunk Harry Potter-rajongóval, aki ne imádta volna varázslók sportját.

Elmondhatjuk tehát, hogy nem csak a történetbeli Harry komolyodott meg, hanem a játékadaptáció is. Az ötödik részhez érve sikerült kinőni a csokibékás-drazsés korszakból, nem kell varázslókártyákat gyűjtögetnünk – ezúttal a felfedezésen és az akción lesz a hangsúly. Persze apróbb hibák vannak, a feladatok néhol szájbarágósak és gyerekesek, a hangulat mégis a helyén van. Erről egyfelől a nagyszerű játékmenet, másfelől pedig a magyar szinkron tehet. Igen, ugyanis az eredeti soundtrack mellé az EA-nek sikerült beújítania a magyar szinkronhanggal is, melyet az eredeti színészekkel vettek fel – természetesen az angol szinkron Radcliffe-féle társasággal készült. Nagyon szórakoztató a Harry Potter és a Főnix Rendje minden tekintetben, így érdemes mindenkinek kipróbálnia. Csodát persze senki se várjon, sőt biztosak lesznek olyanok is, akiknek nem tetszik majd az új alkotás. Azok viszont, akik a korábbi részeket szerették, ezt imádni fogják!