The Spiderwick Chronicles

Egyszer minden sikeres könyvsorozat életében eljön az idő, mikor lecsap rá valami hollywoodi stúdió, készül belőle mozifilm, poháralátét, foszforeszkáló akciófigura, és többek közt persze videojáték. A Harry Potter, a Gyűrűk Ura, a Narnia Krónikái és még megannyi izgalmas regény után a Spiderwick Krónikákat is utolérte a végzete – lessük is meg, hogy milyen játékot sikerült belőle faragni.

A történet szerint Jared, Simon és Mallory Grace testvérhármas édesanyjukkal együtt New York-ból egy elhagyott New Englandi házba költözik, melyet déd-nagybátyjuk, Athur Spiderwick hagyott a családra. Ahogy minden valamirevaló fantasy történetben, természetesen itt is hatalmas titkot őriz a ház. Fura dolgok kezdenek történni a gyerekek körül, dolgok tűnnek el, rejtélyes balesetek történnek, így hát az ikrek és a nővér nyomozni kezd, hogy vajon mi okozza a furcsaságokat. Hamarosan kiderül, hogy a Spiderwick birtokon különös lények élnek, a láthatatlan világ pedig megannyi izgalmat és kalandot rejt számukra.


Az események persze itt még nem érnek véget, déd-nagybátyjuk ugyanis egy egész könyvet írt tele a birtok lényeiről, ez a „Manók Könyve, útmutató a bennünket körülvevő fantasztikus világról" címet viselő mű. A láthatatlan világ minden teremtményéről részletesen beszámolt az öreg Arthur, így hát nem is meglepő, hogy van egy gonosz, aki ezt meg akarja kaparintani. Ez a negatív hős jelen esetben Mulgarath, az ogre, aki kicsit sem békés céljainak beteljesítéséhez kíván a láthatatlan világ uralkodója lenni – ám ezt a gyerekek nem hagyják.


Nagyjából ennyit érdemes tudni a sztoriról, a többit megtudhatjátok, ha elolvassátok az ötrészes könyvsorozatot, vagy megnézitek a filmet, netán kipróbáljátok a játékot. A The Spiderwick Chronicles játékot mi Xbox 360 konzolon teszteltük, de ez igazából lényegtelen is, a különböző verziók között a grafikán kívül nem nagyon van különbség.


A játékban a film eseményeit élhetjük át újra, fokozatosan felfedezve és bejárva a Spiderwick birtokot. Eközben különböző koboldokkal és egyéb gonosz teremtményekkel kell harcolnunk, továbbá mindenféle fejtörőt kell kitalálnunk, hogy végül megküzdhessünk a gonosz Mulgarath ogréval, megmentve ily módon a láthatatlan világot. A játékmenet során felváltva irányítva a főszereplőket szabadon bóklászhatunk a birtokon, a különböző feladatok pedig quest formájában érkeznek hozzánk. Természetesen, mint minden gyerekeknek készült játékban, itt is könnyű dolgunk lesz, nincs igazán semmi olyan, ami komolyan megizzasztaná a gép előtt ülő gamert.


A questek közben lehet gyűjtögetni, sőt az udvaron repdeső tündéreknek is jó hasznát vehetjük. Elég csak megfogni egyet, gyorsan lefesteni (egy hihetetlen primitív satírozós módszerrel), és máris tudjuk használni a különleges képességüket. A leghasznosabb ilyen tündérek feltöltik az energiánkat, vagy távol tartják tőlünk egy darabig a ránk törő gonosz lényeket, de akad olyan is, melynek segítségével gyorsabban tudunk futni.


Meg kell hagyni, a birtok hatalmas lett, a játék nagy részét a futkosás teszi ki, de a kidolgozottság már nem ennyire szimpatikus. Szögletes dombok és lecsapott szélű kövek vannak mindenütt, a talajból 2D-s fűcsomók kandikálnak elő, a fák lombjai pedig évekkel elmaradtak a minőségibb játékokban látott megvalósítástól. Kicsit idegesítő, bár a teremtményeket láthatóvá tevő különleges lencsének is betudható, hogy a lények sokszor a semmiből bukkannak elő, hirtelen csak előttünk teremnek, mi pedig máris vehetjük elő a kardot, a baseball ütőt, vagy a csúzlit, hogy megmérkőzzünk velük.


Vannak jópofa részek a játékban, aki imádja a Spiderwick Krónikát, az örömét leli a kalandozásokban, a Thimbletack nevű manót irányítós rész például nagyon tetszett nekünk. Vele a ház falaiban kellett rohangálni, és bár az automatikus ugrás funkció kicsit rontott a hangulaton, nekünk bejött a kis fickó epizódja. Persze ezen kívül is van pár felejthetetlen jelenet, de azért egyik se annyira izgalmas, hogy igazán jóvá varázsolja magát a játékot.


Sajnos megint ott tartunk, hogy egy gyenge kivitelezésű reklámjátékot sóztak ránk, ami nem szól másról, mint a film népszerűsítéséről. Igénytelen és ötlettelen az egész, idejétmúlt megvalósításban, azt mondjuk, hogy az ilyeneket inkább ingyen kéne adniuk, nem még teljes árat is kérni érte. El lehet vele lenni egy pár óráig, de mindez édes kevés egy igazi jó játékélmény kialakításához. Sajnáljuk, mert jópofa tündérmese a Spiderwick Krónikák, de hát ez van, pénz beszél… a többit úgyis tudjátok.