... nekem ugyan nem volt hozzá szerencsém, de több cikk szerint óriási siker volt, a készítők pedig egyenesen a 2001-es év legnagyobb példányszámban eladott versenyjátékaként hivatkoznak az anyagra (azért arra kíváncsi lennék, hogy mennyit vertek rá például a Gran Turismo 3 eladásaira, hehe).
A THQ által forgalmazott folytatás most futott be PlayStation 2-re, érdekes módon a készítők ahelyett, hogy egy kettes sorszámot biggyesztettek volna a cím után, a kor divatja szerint inkább alcímmel jelezték, hogy a játék egy folytatás. Ez, mármint a SplashDown: Rides Gone Wild cím talán nem annyira szerencsés, hiszen ha valaki nem figyel az alcímre, azt is hihetné, hogy ez azonos az első résszel. Állítólag készül egy SplashDown 2 című anyag Xbox-ra is, de azt még nem lehet tudni, hogy mikor jelenik meg, és teljesen új játék lesz-e, vagy egy az egyben a SplashDown: Rides Gone Wild alternatív címen, esetleg - ami nem ritkaság manapság a nagy PlayStation 2 vs Xbox versenyben - a játék egy kevés plusszal megspékelt portját vehetik-e majd kézbe az Xbox tulajok.
De lássuk a SplashDown: Rides Gone Wild-ot részletesebben is. Az anyag egy vicces intróval indít, melyben egy tipikus buta szőke lány (Haily Hollister) és barátja, egy mai tinédzserideált megtestesítő, kigyúrt, festett hajú, kecskeszakállas srác (Andy Pierce) egy vízi vidámparkban csónakázik nagyon lassan a fix útvonalon, majd a lány elsüti a játék kulcskérdését, mi szerint "miért haladna az ember 5 mérföldes sebességgel, ha 90-nel is száguldhat". Itt rögtön fel is pörög a játékhoz illő extrémsportos zene - tudjátok, olyan Limp Bizkit szerűség -, végül pedig a remek színvilágú és nagyon ütős design-ú főmenüben kötünk ki. Az anyag mellesleg egy Jet Ski-s versenyjáték, nem szimulátor (bár a fizikája is eléggé korrekt), hanem inkább a Mario Kart iskolát képviseli, tehát amolyan bulijáték, igaz a versenytársak orra alá itt nem tudunk borsot törni, mint a legtöbb hasonló anyagban. Azonban amellett, hogy rónunk kell a köröket, előzgetnünk a többieket, és helyenként utat rövidítenünk titkos shortcut-okon keresztül, egyszerűbben kivitelezhető trükköket is be kell vetnünk a legtöbb extrémsportos játékhoz hasonlóan. E téren a játék igazán forradalmi, én legalábbis még nem találkoztam ilyen anyaggal, ami a Mario Kart játékstílust házasította volna a Tony Hawk jellegű játékokkal. Ráadásul a trükkök száma igen magas, a levegőben, ugratás közben (van sok ugrató a pályákon) különféle gombkombinációkkal tudjuk kivitelezni őket, ha minden igaz 75 féle trükköt, ezeket pedig hosszabb láncokban kombinálhatjuk is, így állítólag 360 különféle kombót lehet összehozni. A trükkök haszna az, hogy a bevetésükkor növelni tudjuk a végsebességünket korlátozott ideig (mert ha nem trükközünk, a performace meter-ünk is csökken, mint a Tony Hawk-ban), és mivel az ellenfelek is végig ezt csinálják, trükközés nélkül hibátlan vezetés mellett sem győzhetünk. Ugyanakkor a trükkök kivitelezése plusz időbe is telik, tehát meg kell találni a témában az arany középutat, ami nagyon nehéz. A trükközés mellett még van pár érdekesség, vannak például villogó, zászlós bóják, ezeket mindig a zászló oldalán kell megkerülnünk, ha nem így teszünk, még jobban csökken a performance meter-ünk, sőt rövid időre meg is állunk, ezek mellett vannak még kisebb bóják is, amik az út szélét jelölik, az út elhagyása még nagyobb időveszteség büntetéssel jár. Vannak még hullámok is, meg emelkedők, lejtők és sok egyéb dolog, ezeket is ki lehet használni, mellesleg az is mindig számít, hogy mennyire döntjük be a Jet Ski-t, vagy mennyire emeljük meg, akár a vízen, akár a levegőben. A nagyobb szembejövő hullámokon jó döntögetéssel lehet gyorsabban átjutni, a meredek csúszdákon pedig gyorsabban lejutunk, ha megdöntjük enyhén a gép orrát. Persze ugyanígy az is lényeges, hogy a levegőből milyen szögben érkezünk le ugratás után, a túl meredek szögnél borulunk, a kevésbé meredeknél sokat lassulunk (befúródunk a víz alá, aztán rossz szögben emelkedünk ki, majd ismét befúródunk és így tovább), tehát ügyelni kell rengeteg minden mellett a minél simább landolásokra is. Egyébként még arra is van lehetőségünk, hogy a Jet Ski orrának lenyomásával rövid időre a víz alá merüljünk, és így átússzunk néhány fal alatt, sőt ebből a "búvár módból" még lendületet is nyerhetünk helyből kivitelezett ugratáshoz. Ez a sok adalék kellően bonyolulttá, érdekessé és megunhatatlanná teszi a játékot, persze legfőképp a sok kombó, és az, hogy kombózni kell a gyorsuláshoz.
Szerencsére játékmódokban és egyéb extrákban sincs hiány. Játszhatunk karriermódban, ahol korlátozott élettel kell különféle ligákban sorban teljesítenünk a pályákat úgy, hogy az első két hely egyikén végezzünk, aztán gyakorolhatunk és játszhatunk egy pályás versenyeket is, továbbá versenyezhetünk egy haverunk ellen is, sőt részt is vehetünk egy hosszú és alapos tréningkurzuson, ahol rengeteg leckét vehetünk, és megtanulhatjuk az összes trükköt. Ezek mellett még játszhatunk időre, és van olyan játékmód is, ahol meghatározott idő alatt minél több trükkel minél több pontot kell összegyűjtenünk (amiben időt növelő és hasonló felvehető tárgyak is segítenek minket), ráadásul mindenhol választhatunk három nehézségi fokozat közül, az egy pályás versenyeknél a körök számát is beállíthatjuk, egyes helyeken pedig még az időjárást és a mesterséges intelligenciát is belőhetjük. A dinamikusan változó pályák mind látványra, mind játszhatóságra fantasztikusak, mindegyik valamilyen témára épülő vidámpark, van például egy olyan, ahol nagy hajóroncsok között (és egyen át) kell lavíroznunk, felettünk pedig dúl a légi háború, időnként lezuhannak géproncsok, és időnként teleportálunk is. Aztán van egy Jurassic Park szerű sziget kisebb és nagyobb pályára bemászkáló dinoszauruszokkal és egy tenger alá bemenő alagúttal, de van jeges pálya is, ahol egyes helyeken bobozhatunk is a jégen. Sajnos a vidámpark jellegű pályák közül eddig csak ezt a hármat láttam, de vannak továbbiak is, sőt van egy rakás egyszerűbb szabadtéri és zárt stadionba épített pálya is, ez utóbbiakra egyébként jellemző (bár a vidámparkosaknál is előfordul) a nagyobb függőleges kiterjedés, ugratókkal feljebb lehet jutni magasabban fekvő területekre is.
Természetesen a legtöbb pályát, ligát és egyebet (például bonusz videókat) úgy kell megszereznünk, sőt a karakterek egy részét is, azokból is van jó pár, mind-mind más gyorsulással, fordulással és egyéb jellemzővel, sőt minden karakterhez megnyitható több különféle járgány és rengeteg ruha is. Nagyon tetszett az az ötlet is, hogy ha valaki gyengén játszik, azaz nem tud elnyerni mindent, nagyon hosszú idő alatt a könnyebb pályákon is megkereshet annyi pénzt, amivel az egyik menüben megvásárolhat minden elnyerhető dolgot. Szintúgy jópofa ötlet, hogy saját playlist-et állíthatunk össze a játék zenéiből, a játék közben ugyanis csak a listára beválasztottak közül szólalnak meg véletlenszerűen a háttérzenék. Tetszett még, hogy a karakterek a jellemző szövegeik mellett még szituáció érzékeny beszólásokat is elsütnek, például ha az egyik karakter lehagy egy másikat, annak néha névvel is odamondogat. Tehát az anyagban rengeteg eredeti és jó ötlet van, igazság szerint elsőre nem túl lelkesen álltam neki, mert a Jet Ski téma nagyon nem hoz lázba, de a forradalmibb ötletek, a játékmenet és a fantasztikus pályák végül magukba szippantottak. Ugyanakkor, ahogy az értékelőből is látszik, van számos olyan dolog is, amit kiábrándítónak találtam. A karakterek szerintem nagyon bénák, a készítők hiába írtak hozzájuk még háttértörténetet is (ebből és a plusz ruhákból is látszik, hogy nagy hangsúlyt fektettek a szereplőkre, akiket elvileg a játékosnak meg kellene kedvelnie), valahogy mégis ronda, idétlen és totál jellegtelen mindegyik, legalábbis szerintem. Szintén negatívum, hogy nálam elég sokszor kifagyott a játék, de legjobban az zavart, hogy a leggyökerebb fokozaton is piszokul nehéz, még így sem bírtam a legelső és nyilván leggyengébb liga második pályáján bekerülni az első kettőbe, pedig legalább két órát próbálkoztam vele. A készítők túl keménye lőtték be a leggyengébb mesterséges intelligenciát, így kevés elérhető sikerélményt adtak a közepes szintű játékosoknak, ez az ok arra, hogy bár sok téren igazán király és nagyon innovatív az anyag, mégsem kapott túl fényes játszhatóság, hangulat és szavatosság értéket, csak alig átlag felettit. Tehát ha a SplashDown: Rides Gone Wild nem lenne ilyen nehéz, szívből ajánlanám mindenkinek, az alkalmi játékosoknak is, így azonban inkább csak a kitartóbb és versenyjátékokban edzettebb gémerek számára javaslom a játék megvásárlását.
Ford Fairlane
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.