Harry Potter és a Félvér Herceg

Harrynek (Daniel Radcliffe) és a Főnix rendjének sikerült megakadályoznia, hogy Voldemort és a Halálfalók hozzájussanak a Jóslathoz. De súlyos árat kellett érte fizetniük: Sirius halott, és Harry újra elvesztett egy szerettét.

Nyomorult sorsa egyre rosszabbra és rosszabbra fordul, ha hűséges barátai Ron (Rupert Grint) és Hermione (Emma Watson) nem lennének mindenben mellette, akkor valóban semmi értelme nem lenne már annak, hogy tovább éljen. Voldemort visszatért, most már mindenki tisztában van vele, és akik megélték azokat a szörnyű időket, amikor még hatalmon volt, pontosan tudják, hogy mi vár rájuk. Vészjóslóan nagy a csönd, sötét felhők gyülekeznek az égen és még minden idők legnagyobb varázslója, Dumbledore (Michael Gambon) arcán is megjelenik a kétségbeesés első rezdülése. Alighogy elkezdődik az iskola, találkozik Harryvel, akinek rögtön feltűnik, hogy csúnyán megsérült a jobb keze, persze azt nem mondja el hogyan történt, csak annyit, hogy nehéz idők jönnek és Harryn múlik az egész varázsló -és a mugli-világ sorsa…


Nagyon úgy tűnik, hogy David Yates-nek sikerült megtörnie a hányattatott és a teljesítés szempontjából szinte lehetetlennek tűnő Harry Potter megfilmesítésének sorsát. 2001-ben Chris Columbus belevágott és elkészítette az első részt, persze mindenki tudta, hogy a gyorsan növő gyerekszínészek miatt minden évben kénytelenek lesznek egy újabb epizóddal előrukkolni. Chris a második után feladta a harcot, mert rájött, hogy a feladat lehetetlen. Erre jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a filmeket másfél évente adnák ki, és mindegyik részt egy másik rendező munkásságának köszönhetnénk. A 2004-es Azkabani Fogoly ékes példája volt annak, hogy a rendezőváltás vérfrissítéses ötlete igencsak jót tesz a sorozatnak. Véleményem szerint Alfonso Cuarónnak sikerült idáig a legjobban visszaadnia azt a varázslatos hangulatot, amit csak a könyvekből ismerhettünk meg. A 2005-ös Tűz Serlege egy igazán látványos és szórakoztató film volt, de akik olvasták a zseniális könyvet, pontosan tudták, hogy fájdalmasan sok mindent kihagytak belőle. Eredetileg az volt a terv, hogy innentől fogva már minden Harry Potter kétrészes lesz, de sajnos ezt nem sikerült megvalósítani. Eme fájdalmas rövidítésnek esett áldozatául a Főnix Rendje is, mely meglepően jóra sikeredett, de mégse volt olyan fantasztikus, mint a könyv. Viszont David Yates annyira beleszeretett – nem is csoda – ebbe a történetbe, hogy elvállalta a Félvér Herceget is - sőt mi több - az utolsó résznek a forgatását is, ami végre valahára már valóban két részben fog a mozikba kerülni.


Mivel hatalmas rajongója vagyok mind a könyveknek, mind pedig a filmeknek, úgy döntöttem, hogy idén megadni a kellő tiszteletet a legújabb eresztésnek. Megpróbáltam jegyet foglalni az Imaxben, de naiv fejemmel még csak eszembe se jutott, hogy csak egy héttel később fogok szabad helyet találni. Szóval kínosan lassan múló napokat kellett megélnem, mire eljutottam végre a mozivászon elé. Éhségemet azonban csillapítani sikerült azzal, hogy kétszer is megnéztem egymás után az első öt részt. Aki valaha beült már egy 3D-s filmre és úgy gondolja, hogy tudja, mit rejt magában ez a technológia, azoknak tisztelettel üzenem, hogy idáig még semmit sem láttak. A film első 15 perce olyan vizuális élményekben és szavakkal leírhatatlan látványvilágban fog részesíteni minket, amihez foghatóval sose gondoltam volna, hogy ebben az életben még találkozni fogok. Egyszerűen maga a varázslat, maga a csoda… de sajnos csak az első 15 percben, ugyanis ezután a film átvált 2D-re és soha többé nem tér vissza a harmadik dimenzió. Mondanom sem kell, hogy tökéletesen tönkretették a mozis élményemet, mivel folyamatosan arra vártam, hogy mikor lesz már végre megint valami 3D-s jelenet. Nagyot kellett csalódnom a Cinema Cityben, mert egyértelmű, hogy nem vették meg a teljes kópiát, csupán annak első 15 percét…


Akik olvasták a könyvet tudják, hogy a Félvér Herceg rendkívül komor és sötét hangulatú írás, sokan vannak - velem együtt - akik részben csalódtak a korábban isteni magasságokba emelt J.K.Rowling tehetségében. Persze az utolsó részben minden fájdalmas kérdésünkre választ fogunk kapni, de akkor már semmi sem töltheti be azt a végtelen mélységű űrt, amit ez a könyv a szívünkbe mart. Sokan vannak, akik ezt a filmet tartják a Harry Potter Birodalom Visszavágjának, de tekintettel arra, hogy ez a Star Wars eposz legjobban sikerült része, nagy bátorság, vagy sokkal inkább botorság ilyet kijelenteni. Ugyanis a Félvér Herceg az a rész, ami a legjobban elrugaszkodott az eredeti történettől, sok olyan dolgot fogunk látni, ami egyáltalán nem volt benne a könyvben és az igazi rajongóknak ez nagyon nem fog tetszeni. Igaz a rendező kellőképpen előkészíti azokat a borzalmakat, amiknek a végén majd szemtanúi lehetünk, de olyan dramaturgiailag fontos momentumokat hagyott ki belőle, ami megkérdőjelezi a karakterekről kialakított betonszilárdnak hitt véleményünket.


A beolajazott gépezetként működő színészi gárda természetesen hozza a formáját, mindenki tökéletesen játssza az elvárt szerepet. A nemrég még pici, apró gyerekekből felnőttek lettek és egyáltalán nem zavaró, hogy valójában 3-4 évvel idősebbek az eredeti karaktereknél, hiszen olyan mély és súlyos problémákkal állnak szemben, amivel sok felnőtt sem lenne képes megbirkózni. A Lumpsluck professzort alakító Jim Broadbent egyszerűen ikonikusan zseniális, ahogyan az arcán jelenlévő örök kérdőjel viccesebbnél viccesebb helyzeteket szül. Dumbledore végre valahára megtanulta hogyan kell a színész óriás, Richard Harris által megformált karaktert újraéleszteni. A mozi szinte minden szempontból profira sikeredett, ha eltekintünk a nem létező jelenetektől és attól, hogy ez a rész bizony könyvben sem lett a legjobb.


Sajnos viszont, ez a rengeteg újragondolt ötlet és jelenet sem menti meg a Félvér Herceget attól, hogy az idáig készült leggyengébb rész legyen. Ezen a részleges csalódáson az se segít, hogy a magyar Imax átveri a vendégeit. Megtekintése minden rajongónak kötelező, első résznek semmiképpen sem ajánlom, de ha rám hallgatsz, akkor valamelyik digitális előadást nézed meg, hogy legalább a látvánnyal tökéletesen elégedett legyél…