Fagyás

Vér, félelem, kiszolgáltatottság, egymást maró barátok. A Frozen egy tipikus amerikai tinihorror, melyben szemtanúi lehetünk annak, hogy mennyire el tudnak romlani a dolgok, még egy egyszerűnek induló sítúrán is. Hiszen ki gondolná, hogy bármi bajunk eshet egy turistaparadicsomban, egy olyan helyen, amit ezrek látogatnak minden nap, és ahol több tucat pályaőr gondoskodik a biztonságról. Karbantartott útvonalak, kijelölt felelősök, és szabályok mindenre, amit csak el tudunk képzelni. A gonosz azonban soha nem alszik, elég egy hanyag döntés, és megtörténik a baj, az ember pedig csak akkor szembesül saját maga törékenységével, amikor szembe kell néznie a végtelen faggyal.


A történet három barátról szól. Dan és Joe gyermekkoruk óta elválaszthatatlanok, minden együtt csinálnak, míg Dan barátnője, Parker egy éve csatlakozott hozzájuk, Joe kicsit féltékeny is rá, hogy elveszi tőle legjobb cimboráját. A három főiskolás hétvégi sítúrára készül, csúsznak egy párat, aztán irány haza, a pálya és a szálloda amúgy is csak péntektől vasárnapig van nyitva, na meg aztán várja is őket a munka, meg a tanulás. Igazi vagány fiatalok, síbérletet sem vesznek, inkább lefizetik a felvonó kezelőjét, hogy engedje fel őket, két lesiklás között pedig eltolnak egy cigit, vagy egymást kezdik heccelni.


Elérkezik a vasárnap este, lassan kiürül a pálya, nekik viszont még nincsen honvágyuk, ezért a zárás előtti utolsó percben is beülnek a felvonóba. A fém lift komótosan halad a hegycsúcs felé, azonban lent apróbb keveredés történik, a gépkezelőt leváltják, a zárást végző csereember pedig azt hiszi, hogy már mindenki lejött, és egyszerűen lekapcsolja az áramot. A felvonó megáll, a fények kialszanak, a három fiatalra pedig hosszú, és fagyos órák várnak. Először azt hiszik, hogy áramszünet van, aztán hiába várakoznak, a felvonó csak nem indul be újra, és a mentőcsapat sincsen sehol, végül kénytelenek belátni, hogy fent ragadtak, nem tud róluk senki, péntekig egy árva ember nem fog törődni a pályával.


Sötét van és hideg, telefon híján segítséget hívni nem tudnak, a felvonó pedig több emelet magasan van, azonban nem maradhatnak örökre ott, cselekedni kell. S ekkor elszabadul a pokol. Az egyikük kiugrik, de teljesen összetöri magát, a többiek pedig tétlenül nézik végig a szenvedését, közben pedig teljesen áthűlnek, megjelennek rajtuk az első fagyásnyomok, s a terveik, melyeket a menekülésre ötlenek ki, rendre csődöt mondanak.


A tragédia lassan komédiába csap át, s ez okozza a film vesztét is. A balszerencse nem tágít a fiatalok mellől, az egyik ledobja a sálját a lent lévőnek, de az fennakad egy fán, aztán este arra jár egy pályaellenőr, aki persze mindenhová néz, csak őket nem veszi észre, majd az egyik még elveszti a kesztyűjét is, és lefagy a keze, szóval, ami elromolhat, az ebben a filmben el is romlik. Lassan megutálják egymást, ujjal mutogatnak, keresve maguk között a felelőst, az idő pedig csak telik, és nincsenek közelebb a megmeneküléshez. A film azonban nem képes mindezt drámaian tálalni, a karakterek semmitmondóak, egyiket sem érezzük magunkhoz közel, az eseményeket látva pedig csak arra tudunk gondolni, mi mindent nem csináltak még, mi mennyire tökösebbek lennénk most, és egyébként is, hogyan maradhattak fent úgy, hogy ez senkinek sem tűnt fel.


Gondolkozzunk. Több napra érkeztek, tehát kellett lennie egy autónak valahol, a szállodaszobában pedig ott vannak a ruhák és a táskáik, amit a takarító észrevett volna, valamint a számlákat sem rendezték, így azért nem zár be egy síközpont. A felvonóra vonatkozó szabályokat nem ismerjük, de ellenőrzés nélkül biztosan nem lehet csak úgy otthagyni az egészet, de még ha meg is történt volna mindez, akkor is lehetett volna annyi eszük, hogy visznek magukkal egy mobilt, vagy legalább az egyértelmű sikerrel kecsegtető, legegyszerűbb menekülési kísérletet nem a végére hagyják. Arról nem beszélve, hogy hiába tör ki a hóvihar, egyik sem veszi fel a kapucniját, de még a kabát zipzárját sem húzzak fel rendesen, kivan a mellkasuk és az egész nyakuk, a fika ráfagy a szájuk szélére, de nem tesznek ellene semmit, csak bénáznak.


A Fagyás nem valami jó film. Horrornak rendkívül gyenge, tinifilmhez képest a szereplők ránézésre már javában benne vannak a harmincban, a rendezése pocsék, és valahogy nem érezzük azt, hogy az egész helyzet igazán veszélyes lenne. A szereplők nem élik bele magukat kellőképpen a szerepbe, az arcuk kifejezéstelen, a szövegük sablonos, a hegyet pedig alig pár kép mutatja, az egész olyan, mintha egy stúdióban vették volna fel a filmet, egy, legfeljebb két kamerával. S tele van hibákkal is. Az éttermi beszélgetésnél az egyik szögből Parker végig Joe válla mögött áll, a másik kamera szerint viszont egymás mellett vannak, aztán a felvonónál is vannak ilyen bakik, a lány csupasz arccal támaszkodik neki a fémnek, izgulunk, hogy ne fagyjon oda a pofikája, majd jön a vágás, és már egy hatalmas hajtincs védi ettől. Persze vannak benne izgalmas részek, a vadállatok feltűnése például nagyon rémisztő, és maga az egész, kiszolgáltatott, reménytelen helyzet is bele tud markolni az ember lelkébe, de az összhatás nem elég erős ahhoz, hogy tényleg rettegjünk a tévé előtt, ami hatalmas kár, hiszen sok mindent ki lehetett volna még hozni a történetből.

Írta és rendezte: Adam Green
Producer: Peter Block, Cory Neal
Szereplők: Emma Bell, Kevin Zegers, Shawn Ashmore
Zene: Andy Garfield
Produkciós költség: 2.678.351 USD
Amerikai premier: 2010. január 24.
DVD és Blu-Ray megjelenés: 2010. szeptember 28.

IMDB értékelés: 6.4
Gamekapocs értékelés: 4.0