Két pici balettcipő tipeg a lakkozott padlón, halk zene szól, Nina gyakorol. A kecses mozdulatok sokévnyi tapasztalatot sejtetnek, az egész napos edzések kitöltik a hetet, felemésztik az életet. A tánccsoport már a következő évadra készül, az izgatottság pedig minden korábbinál nagyobb, a főszereplő, a Hattyúk tavának legendás hősnője visszavonul, a rendező közülük fogja kiválasztani az utódot. Vajon érdemes lesz Nina a feladatra? Leroy magában sem hisz igazán, amikor mellette dönt, a tudás megvan a lányban, csak a szenvedély lappang mélyen.
A történet a felkészülésről szól. A gyakorlásról és a lelki, szellemi átalakulásról. A színdarabban egyetlen hősnő alakítja a szegény, csalódott, ártatlan fehér hattyút, és a gonosz, a csábító, velejéig romlott, fekete ikertestvért, Nina az elsőre tökéletesen alkalmas, maga is visszahúzódó, törékeny, ám ahhoz, hogy eljátssza élete szerepét, a második karakternek is elő kell törnie. Anyja árnyékában mindez nem könnyű, Nina kislányként él otthon, a rózsaszín kis szobácska melege megóvja őt minden rossztól, barátai sincsenek, keresi magában a fekete hattyút, s minél közelebb kerül hozzá, az annál jobban felülkerekedik rajta. Nem lehet spoilerek nélkül egyetlen gondolatot se megfogalmazni. 
A megfelelni vágyás hajnalban kezdődő, éjszakába nyúló próbákba hajszolja a lányt, teste és lelke harcol a fekete, és fehér karakterekkel, a végkimerültség hamar úrrá lesz elméje felett. Már a kiválasztás után megjelennek rajta az őrület első jelei, a véres vakarásnyomok és a tövig vágott körmök vészjósló tünetei később rejtélyes hangok, és hallucinációk formájában teljesednek ki, míg a mozdulatok egyre tökéletesebbek lesznek, a lélek úgy sorvad el. Lily, a fiatal háttértáncos egy drogok fűtötte éjszakán végleg kihozza Ninából a fekete hattyút, az ismeretlen érzelmek kavalkádjában már józanul se lehet eldönteni, hogy mi a képzelgés, és mi a valóság, leszbikus, asszexuális álmok váltják a frigid lányéletet, a testi átváltozás pedig sokkoló.
Darren Aronofsky alkotása drámai kép-, és hanghatások kíséretében örökíti meg a gyors leépülés útjára lépő lány történetét, mely igaz lehet bármelyikünkre, aki valaha is érezte már magát kimerültnek. Ám míg a szédülés és az álmosság ennek az első lépcsőfoka, addig Nina a sokadik szinten van már, a Fekete hattyú mondanivalója sokrétű, feldolgozása, megértése nehéz, s éppen ez teszi különlegessé.
A film nagy része a képzelet szüleménye, minden Nina fejében játszódik le, s ahogy a hősnő, úgy a néző se tudja, hogy mi az, amit éppen lát. Egyes dolgok annyira valóságosak, hogy eszünkbe se jut kételkedni, mások viszont horrorfilmbe illőek, s ezt a kiszolgáltatott lelkiállapotot a rendezés, és a kamerajáték emeli igazán magas szintre. Művészfilm a Fekete hattyú, az egymással szembe állított tükrökben máshogy viselkedő karakterek, az ablakokban megcsillanó különféle érzelmek, a kézi kamerás jelenetek, és a séta közben rögzített felvételek sötét lepelként borulnak a hangulatunkra, nincsenek hatásvadász jelenetek, de a hátunkon futkos a hideg, ha Ninát táncolni látjuk.
Natalie Portman alakítása csontig hatol, a Mila Kunis által megformált barátnő tökéletes társ a becsavarodáshoz, egyszer a segítő, kedves lányt látjuk benne, máskor pedig az ellenséget, a fekete hattyút, hátborzongató a léte is. Ami viszont a legnagyobb katarzist nyújtja, az Clint Mansell tökéletes Csajkovszkij átdolgozása, mely olyannyira erős alapot képez a filmben, hogy a legkisebb érzelmektől is bőgni támad kedvünk, a félelem és a vér csak kellék mindezek mellett.
Sok minden szemetet nevezünk manapság filmnek, de a szó klasszikus jelentése azt hiszem, hogy az ehhez hasonló művekben mutatkozik csak meg, a Fekete hattyú opera, balett, színdarab és filmdráma egyben, egy olyan moziélmény, mely egy évben csak egyszer adatik meg, akkor is kutatni kell. Tökéletes közel minden részletében, Oscart fog kapni.
Rendezte: Darren Aronofsky
Zene: Clint Marsell
Szereplők: Natalie Portman, Mila Kunis, Vincent Cassel, Winona Ryder
Írta: Mark Heyman, Andres Heinz és John J. McLaughlin
Hazai bemutató: 2011. február 17.
Játékidő: 108 perc
IMDB értékelés: 8.5
Rotten Tomatoes értékelés: 8.8
Gamekapocs értékelés: 9.5
nekem úgy tűnik, hogy egy rekviem egy álomért kategóriájú film ez is. legalábbis a mélységét tekintve biztosan. a sztorit nem ismerem egyelőre, de komolynak mondta mindenki aki eddig látta, kiv leszek
Marha jól játszott benne.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.