Rango: A film

Las Vegasba tart a család, a Mojave-sivatagot átszelő út hosszú és kimerítő. Rango kedvenc elfoglaltságának hódol éppen, szerepet játszik, babáival romantikus akciófilmet forgat, amikor a világ hirtelen a feje tetejére áll, egy állat kis híján balesetet okoz. Átszalad az úton, a vezető épp csak, hogy el tudja rántani a kormányt, Rango akváriuma pedig lerepül a csomagtartóról, és szanaszét törik. Mi ez a hely? Hol vagyunk egyáltalán? Hősünk sosem járt még az üvegfalakon túl, a lakásban se engedték el, most pedig egy csapásra kitárult előtte az egész ország.


Útnak indul. A bajt okozó öreg tatu szerint van nem messze innen egy város, ahol menedékre lelhet, már az oda vezető út is kalandos, ami pedig Porban vár rá, az túlszárnyal minden képzeletet. A városban megállt az idő, az utcákat revolverforgató cowboyok népesítik be, a kocsmában hatalmas élet van, rosszarcú teremtmények kártyáznak, s az italt sem vetik meg. Ideje hát, hogy Rango bevessen valamit abból, mely a terráriumban töltött évek alatt ragadt rá.


Magára veszi a messziről jött Sheriff karakterét, legendás rendfenntartónak mutatja be magát, nem fél még a kígyótól sem, egy lövéssel intézi el áldozatait, ki újat mer vele húzni, az a halál fia. Belelendül a mesélésbe, s egy ponton túl már nincs visszaút, a városlakók a saját hősükként kezdik tisztelni, felnéznek rá, Rango pedig azon kapja magát, hogy a város megmentése az ő vállát nyomja. A bajt itt azonban nem banditák, vagy rablók okozzák, sokkal fontosabb dolog keseríti meg a lakók mindennapjait, vízhiány tombol, az aszály elpusztít mindent, a készletek kifogyóban vannak, messze még az esős évszak. Hogy kiként lesz képes egy kis gyík vizet fakasztani a sivatag közepén, azt még maga sem tudja, de sodródik az eseményekkel, ez pedig akkora kalamajkát okoz, amit házi kedvencként még álmában sem hitt volna.


A Rango aranyos történetet dolgoz fel, a hawaii inges zöld kaméleon karaktere rendkívül szeretnivaló, maga is folyton meglepődik, hogy mire képes azért, hogy betartsa ígéretét, s megmentse Por városát a pusztulástól. Kalandjai során eszméletlen lényekkel találkozik, lakik a városban mindenféle rágcsáló, gyík és szárnyas, lesz egy kis rajongója, Babszem személyében pedig még szerelmet is talál, de ellenségből sincs hiány, hősünk hamar megtudja, ki vagy mi okozza, hogy nincs egy korty víz sem a városban.


A cselekményekben a jó és a rossz újabb harcának lehetünk szemtanúi, Rango saját bőrén tapasztalja meg, hogy hazudni bűn, a film végére pedig azt is megtanulja, hogy csináljon az ember bármilyen nagy bajt is, mindig van visszaút, akaraterővel és kitartással lehetetlennek tűnő célokat is el lehet érni. A kis gyík kalandja laza hétvégi kikapcsolódásként szolgál gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, az egyetlen baj vele, hogy a Disney Pixar és a Dreamworks munkáinak árnyékában él, s a nagytestvérektől keményen le is marad.


A karakterek jópofák, de vannak benne ronda pofák is bőven, az átlőtt szemű pulykától, meg az öreg vakondoktól könnyen megijedhetnek a kisebbek, s néhány kivétellel a jó oldalt is mind szakadt, koszos szörnyek képviselik. A felnőtt nézőknek kedvez a helyszín is, a poros vadnyugatról még az indiánok se hiányoznak, illetve spagettiwesternből sincsen hiány, lövöldözések és összeesküvések tarkítják a történetet, míg a poénok laposak, ezerszer láttuk és hallottuk már mindet.


A film itthon szinkronosan került a mozikba, Nagy Ervin jó választás volt a főszereplő megszólaltatására, de aki igazi Rango-élményre vágyik, az keressen feliratos változatot, Johnny Depp messze a legtökéletesebb hang erre a feladatra. A hazai stáblistát erősíti még Haumann Petra, Harsányi Gábor, Huszár Zsolt és Reviczky Gábor is, összességében remek munkát végeztek, ami viszont a magyar változatot igazán kiemeli a tömegből, az a zene. Az eseményeket egy mexikói bagolyzenekar tolmácsolja nekünk, mindenhol feltűnnek, énekelnek és gitároznak, rettentő jó fejek, Rango halálát várják, aztán nagyot csodálkoznak, mikor eljön a bizonyítás pillanata.


A Rango lemarad a legjobbaktól, nyomába se ér a Shreknek, vagy a Toy Storynak, viszont csalódni se fogunk benne, a több mint másfél órás játékidő rengeteg izgalmat és kalandot tartogat. Ha barátnőnk, kisöcsénk, vagy gyermekünk széles mosollyal jön ki a vetítésről, akkor már megérte kifizetni a mozijegy és a menü árát, nincs is annál jobb dolog, mint boldognak látni azt, akit szeretünk.

Rendezte: Gore Verbinski
Írta: Gore Verbinski, John Logan, James Ward Byrkit
Zene: Hans Zimmer
Eredeti hangok: Johnny Depp, Isla Fisher, James Ward Byrkit, Bill Nighty
Magyar szinkron: Nagy Ervin, Haumann Petra, Elek Ferenc, Harsányi Gábor, Huszár Zsolt, Reviczky Gábor
Játékidő: 107 perc
Hazai premier: 2011. március 3.

IMDB értékelés: 7.8
Rottentomatoes Tomatometer: 89%
Gamekapocs értékelés: 7.0