Pár nappal később azonban olyan dolog történik, amire igazán senki se számított: meteoritok közelednek a Föld felé, melyek nem sokkal a becsapódás előtt lelassítanak, tehát egyértelműen nem azok amiknek, gondolták őket. Az emberiség pillanatok alatt egy idegen invázióban találja magát, ahol a földönkívüli lények kegyetlen mészárlásba kezdenek bolygónk összes nagyvárosában. Rögtön mozgósítják az összes létező egységet, s elkezdődik a csata Los Angelesért…
1996-ban egy meglehetősen jól sikerült reklámkampánynak köszönhetően hatalmas tömegek tolongtak a mozikban egymást gyilkolva, hogy megnézhessék A függetlenség napja című amerikai nyálömlengést. Már akkor is éreztük valahol, hogy ez bizony sok volt a gyomrunknak és nagyon nem szeretnénk ezt az élményt megismételni. Éppen ezért örültem meg kifejezettem, mikor megláttam a Csata: Los Angeles szépen lassan adagolt bemutató-sorozatát, hiszen ezekből egy egészen egyedi és hangulatos alkotásra lehetett következtetni. Lehet, túl nagyok voltak az elvárásaim, lehet, megint csak az előzetesek csalták meg az érzékeimet, de ez a film valami kegyetlenül pocsékra sikeredett.
Kezdjük azzal, hogy nagyon lassan indul be, eléggé emberközelire igyekeztek készíteni a történetet, szép lassan megismerünk, és valahol megszeretünk mindenkit. Ami tulajdonképpen jó dolog, hiszen ebben az esetben könnyebb velük azonosulni, jobban izgulunk értük és a sorsukért. Ami azonban hibátlanul működött Ryan közlegény megmentése közben, vagy éppenséggel, mikor egy Sólyom végveszélyben volt, az itt sajnos nagyon nem akart összejönni. Ekkor lehet látni, hogy mennyit számít, hogy ki rendezte a filmet. Az érzések és jellemek nem akarnak passzolni egymással, a hatásvadász jelenetek sokkal inkább kellemetlenek és komikusak, minthogy azok a bizonyos kellemes libabőrök jelennének meg rajtunk. 
Érdekes ez az egész, hiszen a színészek nagyon jól teljesítenek, alakításukkal nincsen semmi gond, a probléma ennél sokkal mélyebben leledzik. Ugyanis a koncepció valahol A függetlenség napja című borzadvány és a meglepően hibátlan 9-es körzet között akar elhelyezkedni. A kettő között azonban egy leginkább csak filmes bakiparádéra emlékeztető, bekategorizálhatatlan egyveleg van, melyet nem jó érzés nézni. Mikor beindulnak a történések és szemünk láttára zajlik a háború pokla – melyet meg kell mondani, nagyon jól megcsináltak a trükkmesterek – időről időre megpróbálnak újra a dráma vizeire evezni, aminek ritmusát és receptjét nagyon nem sikerült elkapni a rendezőnek.
A Csata: Los Angeles tehát megpróbált valahol egy döbbenetesen látványos háborús film lenni, ami sikerült is neki, de varázsát elvesztette, mikor megpróbált a dráma eszközeivel élni. A karakterek sablonosak, a párbeszédek kínosan nyálasak, amikor könnyeket kéne ejtenünk akkor inkább csak hunyorítva csukjuk be félig a szemünket hosszú sziszegések mellett. Éppen kezdenénk beleélni magunkat a történésekbe, hiszen a háborús jelenetek egészen döbbenetesek lettek, amikor újra és újra kizökkenünk a látottakból és rájövünk arra, hogy egy moziban vagyunk, de azt nem tudjuk igazán, hogy miért? Miért kellett erre befizetnünk? Hogyan lehetséges az, hogy egy elsőfilmes afrikai származású kiskölök filléres költségvetésből összedob egy olyan remekművet, mint a 9-es körzet, míg egy ilyen nagy volumenű produktumot egy viszonylag tapasztalatlan horror-rendezőre bíznak? A producerek igazán tudhatták volna, hogy mibe és mikor kell fektetni a pénzüket, sokkal jobban jártak volna, ha szólnak Peter Jacksonnak, hogy ugyan nem akad-e véletlenül még egy olyan őstehetség valahol a farzsebében, mint amilyen Neill Blomkamp.
A mozi sci-finek édeskevés, hiszen az idegeneket akár arab terroristákra is le lehetne cserélni. Háborús filmnek jó lenne, de sajnos elveszti varázsát mikor a készítők úgy döntenek, hogy drámát akarnak belőle csinálni. Egy hatalmas nagy kapufa ez a filmiparnak és tiszta szívvel nem tudom ajánlani senkinek. Megnézni talán érdemes, hiszen ezek után már tudjátok, mire lehet számítani, de azt senki ne mondja majd nekem, hogy az én tanácsomra tette ezt, mert az nagy hazugság lenne…
InGen különvéleménye
Rendezte: Jonathan Liebesman
Forgatókönyv: Christopher Bertolini
Zene: Brian Tyler
Szereplők: Aaron Eckhart, Ramon Rodriguez, Cory Hardict, Michelle Rodriguez
Játékidő: 116perc
IMDB: 6.4
Metascore: 37/100
Saját vélemény: 5.0
http://www.gamekapocs.hu/tag/scoo/blog/524/nezheto_e_battle_los_angeles_film
Egyébként senki se említette, de másik kedvencem a témából a Világok Harca. Az is emberközeli és dráma.
Üvöltés, golyózápor, méjládátmegríkkató robbanások, nagy klisé halmaz..... nekünk RETTENET TETSZETT.... jobb volt mint a fos Skyline.... Király beszédét pedig ne hasonlítsuk ehhez..... Shrekket sem hasonlítom Gyűrűkurához... Counter-Strike-ot sem a Crysis 2 höz!!
Attól méghogy 20 ból 5 embernek bejött, még lehet jó film..
Akinek tetszett tetszett, akinek nem, hát nem, tiszteletben kell tartani!
2.A D9 "undorító" főszereplőjének VAN színészi játéka, van súlya annak amit mond és ahogy mondja ill. értelmes és nem közhelyes mondatokat adtak szájába.
3. jó neked h nem vártál semmit!
4. ha te kiadsz x ezer Ft-ot egy gány játékra nem cseszi fel az agyadat? Ha romlott kaját veszel a sarki közértbe nem reklamálsz? igen is lehet és kell keresni egy film hibáit, ami nem jelenti azt h ami 1adott csoportnak nem teszik az feltétlen rossz vagy fordítva! Ugyanakkor nem tudok róla megfeledkezni h mennyi fhos színvonalú műremeket kell meg kihánynia magából Hálivúdnak h észbe kapjanak az emberek!
Én nem vártam semmit sem a Battle: Los Angelestől, egyszerűen leültem és megnéztem. És ami a legfontosabb, élveztem!
Aki pedig 2000Ft-os mozijegyet azért vesz, hogy nézze a film hibáit, hát attól ne is várjunk többet. Nincs tökéletes film, de nem kötök bele a pontozásba, elvégre egy kritika a film részletet hivatott bemutatni - vagy valami hasonló.
Csak azt akarom ezzel mondani, hogy felesleges pár kritika miatt elásni az egész filmet, mert igenis lehet élvezni!
Mellesleg itt egy másik kritika is:
http://www.youtube.com/watch?v=Kfh6sbbTY40&feature=player_embedded
Klisémaszlag az egész story, amiben kókemény amcsi epic fucking hero 5égtájról összeverbuvált osztag tagjai(értsd: niga, ázsiai, délamcsi, kiskutya, kisgyerek és a nagy fehér vezér) együtt sírnak 1random elhullott civilen..röhej, szánalom, nevetséges!
Az a baj ezzel, hogy konkrétan már annyira rossz, hogy egy fájdalmas szenvedés végignézni. Nem emlékszem mikor akartam legutoljára kimenni moziból...
Majd talán lecsekkolom újra, ha kijön bluerayen.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.