Először is, szeretném elmondani, hogy az Álomháború sokkal több, mint amit az előzetesek sejtetni engednek, s habár leginkább a látványra támaszkodik, a több millió dolláros számítógépes grafika mögött azért van még mondanivaló is. S akkor ezen a ponton valamennyire be kellene mutatnom a történetet is, de úgy érzem, hogy ezzel lelőném azt a meglepetést, ami miatt érdemes beülni a filmre, úgyhogy megpróbálok csak címszavakban és homályosan beszélni a dologról. De úgy meg semmit nem fogtok érteni belőle.
Adott a főszereplőnk, az Emily Browning által alakított szőke, ártatlan szépség, aki azonban néhány váratlan helyzet, s kapzsi nevelőapja által olyan szituációba keveredik, hogy egy elmegyógyintézetben pár nap múlva lobotómiát végeznek rajta. Ez azt jelenti, hogy a doki kiüti az első homloklebenyét, s ezt követően a lány személyisége gyakorlatilag meg fog semmisülni. Hogy kiutat találjon valahogy ebből a helyzetből, főhősnőnk egy álomba menekül, s innen aztán még további álmok következnek, egy a lényeg: meg kell szereznie öt dolgot ahhoz, hogy kiszabadulhasson a végzetet jelentő falak közül.
Aki azonban az életben egy szende kis szőkeség, az az álomban egy belevaló, dögös csaj, akit Baby Dollnak hívnak, ráadásul vannak barátnői is, akik hasonlóan vagányak, de mindegyik kicsit más múlttal, személyiséggel és háttérrel rendelkezik. Ők összefognak, és együtt vesznek részt Baby különös, fantasztikus sci-fi álmaiban annak érdekében, hogy megszerezzék a szabadulásukhoz szükséges eszközöket. Ezekről a jelenetekről nagyjából mindenkinek lehet valami fogalma, hiszen az előzetesekben főként ezeket mutogatták.
Azt mindegyikről el lehet mondani – az első kivétel, ahol Baby az óriás szamuráj-szörnyek ellen harcol –, hogy fantasztikusan néznek ki, és zseniális a megvalósításuk. A furcsán eltorzított második világháborús rész volt az abszolút kedvencem, ahol a németek katonáit furcsa gőzgépekként támasztották fel, s így hősnőink lövései nyomán kiszökik belőlük a pára. De persze meg kell hagyni, hogy a modern fegyvereket és a középkori várostromot kombináló szekció sem semmi, s ilyenkor gondolkozunk el rajta, hogy a háttértörténet valójában csak Zack Snyder alibije arra, hogy egy filmben élhesse ki magából az összes beteges képzelgését.
Pedig ez egyáltalán nem így van, az Álomháború ugyanis a 300-hoz és a Watchmenhez hasonlóan valahol azért egy intellektuális film, s igenis van mögöttes mondanivalója, ráadásul a végét figyelembe véve többféleképpen is értelmezhető. Így hát teljes mértékben van értelme elgondolkodni ezen az egész álom-az-álomban dolgon, s hogy ezzel mit akart kifejezni az író-rendező. Persze, senki ne keressen benne Mátrix-szintű rejtett tartalmat, de azért a sokak által hangoztatott egyszerű látványfilmnél sokkal többet kapunk a pénzünkért.
Egy valami azonban még a történetnél, a lenyűgöző sci-fi jeleneteknél és a jó karaktereknél is fontosabb: és ez a hangulat. S ennek a filmnek olyan egyedi hangulata van, ami miatt egy pillanatra nem unatkozunk, sőt, azt szeretnénk, hogy sose legyen vége. Zack Snyder esetében nem először tapasztalhatjuk ezt, hiszen a Watchmen és a 300 is nagyon egyedi hangulattal rendelkezik, de ez mégis más. Egyszerre ismerős és ismeretlen, biztonságos és kényelmetlen, de végig zavarba ejtő és zseniális.
Nem tagadom (nincs is miért), nekem nagyon tetszett az Álomháború. Ami azért külön öröm, mert nagyon régóta ott figyel a várólistámon, s az általam hasonlóan régóta várt Csata: Los Angelesben akkorát csalódtam, hogy azt hittem, egy ideig nem fogok újra moziba menni. A dolgon nem segített az sem, hogy akik előttem nézték meg az alkotást, mind azt mondták róla, hogy csak egy üres látványfilm, s hatalmas csalódás. Szerencsére nem hittem nekik, s ti se higgyétek el: több van ebben a filmben, mint amit az előzetesek mutatnak. Igen, a látvány és az akció a két legdominánsabb elem benne, de nem hiányzik a kreatív, elgondolkodtató, zavarba ejtő történet, s az egyedi hangulat sem. Ezért pedig érdemes moziba menni!
Rendezte: Zack Snyder
Forgatókönyv: Zack Snyder, Steve Shibuya
Zene: Tyler Bates, Marius De Vries
Szereplők: Emily Browning, Abbie Cornish, Jena Malone, Vanessa Hudgens, Jamie Chung, Carla Gugino, Oscar Isaac
Játékidő: 110 perc
IMDB: 6.6
Metascore: 33
Saját vélemény: 8.0
Nekem is tetszett de én inkább azt a fajta filmet szeretem, amelyikben a fő szál a történet. De ez az akciós sZ^r kell az embereknek
Cirkuszt a Népnek!
:DDD
ezt megnézem ^^
Hozzátenném régebben megnéztem a Watchment is a moziban, azt viszont imádtam -és még mindig imádom- sokkal többet tudott nyújtani, mint egy egyszerű popcornzabáló látványfilm :)
ez pedig kb. ugyanott van. vizuális szempontból ok, leszámítva a túlzásba vitt videoklipes jeleneteket. a zenei aláfestés fel lett áldozva a coolság oltárán, teljesen súlytalanná teszi a cselekményt.
a szereplőket még karaktereknek nevezni sem lehet, élen a főhősnővel(emily browning fejét soha többé nem akarom látni).
az akció látványos, ugyanakkor unalmas is. a néző pofájába tolt mondanivaló pedig legjobb esetben is megmosolyogtató.
aztán meg mi a francért kell megszerezni azt a tetves gyújtót? a konyhán kovakővel pattintják a tüzet? de az ilyen apróságokba már bele sem megyek.
4/10
De ami a nagyobb baj h eddigi összbevétel valahol 30 milliónál tart, míg a költségvetés 90 millió volt :((
Én hozzá fogok járulni egy gyűjtői DVD vel ha kiadják, mert megérdemli, ilyen szórakoztató filmet rég nem láttam, a storyban abszolút pozitívan csalódtam, a csajok nagyon ott vannak remélem befut mindegyik :)))
És annak is örülök h végre valahol nem húzzák le, látszik h InGen nem dől be a "szaksajtó" lehúzásának :)
kár hogy ezt már az Index előtte, de nem baj...
szerk. - Kerüljük a személyeskedést!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.