Paul

Clive Gollings és Graeme Willy régi vágyát teljesítette, mikor a messzi Európából elutazott a képregény-kiállításra, igazi geekek ők, imádják az ufókat, a pizzát, a hülye pólókat, és nagy ellenségei a fodrászollónak. Már maga a fesztivál is egy földi paradicsom volt számukra, a nagy kaland viszont akkor kezdődik, amikor lakóautót bérelve nekivágnak a nevadai sivatagnak, így felfedezve az ufó-rajongók legendás zarándokhelyeit.


Hőseink éppen az 51-es körzet mellett haladnak el, amikor egy fekete autó előzés közben kicsúszik mellőlük, s az árokban köt ki. Megállnak segíteni, ám hamar kiderül, hogy a sofőr nem is ember volt, az autót Paul vezette, a szökevény űrlény, aki immáron 60 éve él a bázison, most azonban mégis úgy hozta a sors, hogy meg kell pattannia. Miután átadta az univerzum tudását, a kormány már nem látja több hasznát, következhet az idegenek megismerésének következő lépése, a boncolás.


Paul alkalmazkodott a földi léthez. Beszél, cigizik, újságot olvas, vannak ruhái, barátai, s ha mindez nem lenne elég, rendszeresen büfög, és pucérkodik is, így kergetve az őrületbe legújabb barátait. Merthogy Cleve és Graeme hamar befogadja a szürkeképű apró lényt, még meg is ígérik neki, hogy segítenek hazajutni, a cél nemes, az út az űrkompig viszont nem lesz könnyű, három kormányügynök, és egy feldühödött apuka van a seggükben, ja igen, útközben felszednek egy csajt is, hogy teljes legyen a létszám.


Aki szokta nézni az Amerikai fatert, nagyjából tudja, hogy mire számíthat. Egy ufó ezernyi bajt képes okozni, a cselekmény másból sem áll, minthogy a főhősök próbálnak kimászni a slamasztikából, de a sors valahogy sosem hagyja ezt, az igyekezetet rendszerint kudarc, s még nagyobb balhé követi. Folyamatosan menekülnek, a két barát összeveszik, majd kibékül, a hozzájuk szegődött csúnya-lányról kiderül, hogy egy bombázó, a tetőpontban pedig még robbanásra, lövöldözésre, nyilvános ufó-üldözésre és egy nagy sci-fi sztár vendégszereplésére is számítani lehet.


Sajnos, ami a vígjáték elemeket illeti, a film készítői nem erőltették meg magukat. Persze lehet a filmen folyamatosan röhögni, a fejünket fogtuk, mikor az egyik fickó az indulásnál gyorsan leszedte a lakóautó hátulján lévő „alien on board” feliratot, nehogy lebukjanak Paullal, s jók a sci-fi gagek is, például amikor a kocsmába betérve a Star Wars cantina song ment, de ezeket leszámítva sokszor be kell érnünk a fingós, behugyozós, fejbevágós poénokkal. Ki az Amerikai fateren edzette az ufó-humorát, az most kicsit csalódni fog.


Paul karaktere imádnivaló. Hiába szocializálódott emberi környezetben, még mindig vannak dolgok, melyek nem jutnak el az agyáig, félrehall, és félreértelmez dolgokat, a speciális képességeket pedig, mint például a holtak feltámasztása, vagy a láthatatlanná válás, olyan hétköznapi rutinnal végzi, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. A film amúgy egyfajta paródia is. A két töketlen főhős, a napszemüveges kormányügynök, a háttérből irányító titokzatos karakter, illetve maga az űrlény is egy annyira unalmas, elhasznált klisé, hogy az inkább már az eddig készült művek elé állít görbe tükröt.


Ami a technikai részét illeti a filmnek, a CGI jól sikerült, az űrlény kidolgozása rendben van, még a közeli képeken se csúnya, a hatalmas, mandula alakú szeme pedig egyenesen ámulatba ejtő. A szinkron viszont már nem ennyire tökéletes, akit nem zavar a felirat, az inkább angolul nézze meg. Paul hangja a magyarítás után túlzottan mély és rekedt lett, a karakter már nem olyan kis játékos, mint az eredeti, Seth Rogen alámondásával készült verzióban, s mi imádtuk a két geek úrias brit akcentusát is, mely a lokalizációval szintén kiveszik a filmből.


A főszereplőknek nem ez volt az első közös produkciójuk. A Clive Gollingst alakító Nick Frost és a Graeme Willy szerepét eljátszó Simon Pegg korábban játszott már együtt a Spacedben, a Vaskabátokban és a Haláli hullák hajnalában is, a srácok maguk írják a forgatókönyvet, illetve aktívan beleszólnak a rendezésbe is. Ám míg előző két filmjük elegáns angol humorral támasztotta ki a paródiaelemeket, ezt most inkább az amerikai piacra készítették, s azon belül is a geek, illetve fiatal korosztály számára, bizony nagy visszalépés tőlük.


A Paul ettől függetlenül nem rossz vígjáték. Egy nagy pohár kóla, és egy tál popcorn mellé tökéletes társ, egyszer meg lehet nézni, kikapcsol, szórakoztat, eltelik vele a hétvége, maradandó emlékeket viszont biztosan nem is fog okozni.


Szereplők: Seth Rogen, Nick Frost, Simon Pegg, Kristen Wiig
Rendezte: Greg Mottola
Producer: Tim Bevan, Eric Fellner, Nira Park
Forgatókönyvíró: Nick Frost, Simon Pegg
Vágó: Chris Dickens
Zene: David Arnold
Játékidő: 107 perc
Hazai premier: 2011. május 12.
Hazai DVD megjelenés: 2011. szeptember 15.

IMDB értékelés: 7.1
Rotten Tomatoes pont: 72%
Gamekapocs értékelés: 6.5