Vasököl

A nem túl távoli jövőben az emberi küzdősportokat teljes mértékig megszüntették. Ennek a legfőbb oka az ember, valódi brutalitás iránti telhetetlen vágyának köszönhető, nem volt más megoldás, robotokat kezdtek el gyártani, hogy ők vívják meg helyettünk azokat a csatákat, amiket hús-vér formában már bűncselekmény lenne megvalósítani. A robotboksz az egyik legkedveltebb sportággá nőtte ki magát, hatalmas távirányítású gépek püfölik egymást különös kegyetlenséggel végezve ellenfelükkel, mert a végén csak egy maradhat. Charlie Kenton (Hugh Jackaman) hajdanán ígéretes harcos volt, de nem volt benne elég kitartás, hogy feljusson a csúcsra. Ezért döntött úgy, hogy karrierjét a boksz műágán akarja folytatni. Egyik kudarc jön a másik után, hatalmas adósságokat halmoz fel, lassan már a napi betevőjét se képes megkeresni, amikor a semmiből hirtelen feltűnik rég elfejtett 11 éves kisfia.


Bevallom őszintén ezt a filmet már akkor se akartam megnézni, mikor megláttam róla az első bemutatót. De az én drága egyetlenem rávett a mozijegy vásárlásra, aminek az oka több mint valószínű a szuperjóképű, szupercuki, szuperizmos Hugh Jackmannek köszönhető. Szerencsére ő azon kevés férfi szexszimbólumok közé tartozik, akit mindkét nem kedvel és tisztel valami miatt, az okokat magunkban kell keresni. De tény, hogy összeveszni rajta nem lehet. Úgy gondolom, hogy Hugh-nak ideje lenne lecserélni menedzserét, mert valahol a botrányosan pocsék, táncikáló iceteás reklámnál elvesztette a fonalat szegénykém. A lejtőn való lecsúszást ez a remek mozi se fogja megállítani, lévén igazán komoly értékeket nem igazán képvisel.


A leginkább csak vígjátékokról elhíresült Shawn Levy (Szakítópróba, Éjszaka a .úzeumban, Rózsaszin párduc, Párterápia) ezúttal úgy döntött, hogy egy fokkal komolyabb vizekre szeretne evezni. Célja egy kellemes egyveleg megalkotása volt, avagy vajon mi történik akkor, amikor a kőkemény akciót keverjük a családi filmek hangulatával. A végeredmény egy eléggé felemás turmix lett, amiről nem igazán leszünk képesek eldönteni, hogy akkor most jó volt-e vagy sem. Kicsit olyan érzésünk lesz, mintha a Rocky legszebb pillanatait kevernék a Szabadítsuk ki Willyt momentumaival, de valahogy hiányozni fog Sly üvöltve ferde szájából a lassan kifröccsenő vér, ahogyan a holdfényben úszkáló kedvenc delfinünk is. Ehelyett azonban lesznek jópofa, hatalmas, transformerses robotok, akik a maguk módján még szerethetők is, de leginkább csak sajnálnivalók.


A Vasököl egyértelműen a kapufa, a majdnem igen, de mégsem kategóriába tartozik, egy olyan produkció, ami igaz, hogy szórakoztat, de pillanatok alatt el fogjuk felejteni és semmi nem marad meg belőle. Pedig Hugh Jacmkan hozza a formáját, nem igazán tudunk rá haragudni, hiszen mindenki szereti őt. Evangeline Lilly szerencsére nem felejtette még el hogyan kell Kate-et alakítani a Lostból, persze kicsit fura, hogy ezúttal nem Jack után epekedik és nem egy szigeten van, de könnyen megszokjuk majd a klímaváltozást. A kisfiú főszereplő Dakota Goyo nagyon cukkerpofa, remekül alakítja a kis Jackmant és be kell ismerni, nagyon jól áll neki a háta mögött táncikáló óriásrobot. A szereplők közötti kémia jól működik, hitelesek az alakítások, a bunyók jól megkomponáltak, bár be kell ismerni, a robotok gyanúsan úgy mozognak, mintha egy japán harcművész lenne a fémnek tűnő műanyag kosztüm alatt. Szóval nem eléggé robotos a mozgásuk, vehettek volna pár leckét a Transformers mesteri animátoraitól.


A legfőbb gond szerintem már megint a félelmetesen bugyuta, mindig előre kiszámítható történettel van, és a fájdalmasan egyszerű, szinte teljesen felesleges párbeszédekkel. Senki se azért ült be a moziba, hogy Shakespeare szonátával hasonlatos mélységekkel találkozzon, de azért a kettő között van egy jó nagy tartomány, amit nem ártana végre eltalálni. Manapság mind a filmek, mind pedig a játékok és még maga a hétköznapi életünk is csak a külsőségekről szólnak, nem pedig a valódi értékekről. Igaz, ennek a filmnek azért van egy minimális tanulsága. Lehet ebben kiemelkedik a többi közül, de ha nem vagyunk éppen, vagy leszünk hamarosan családos emberek, akkor ezek is inkább csak zavarni fognak minket, minthogy meghatnának.


A Vasököl nem mutat eleget sem akció, sem pedig a családi érzelmek terén, de tény, hogy egy kellemesen szórakoztató film. Ez leginkább a jópofa verekedéseknek, a kellemes humornak és persze a remek színészi gárdának köszönhető. Egy közepes értékelést feltétlenül megérdemel, de kétlem, hogy kettő nap után bárki is emlékezni fog rá.

Rendezte: Shawn Levy
Forgatókönyv: John Gatins, Dan Gilroy
Zene: Danny Elfman
Szereplők: Hugh Jackman, Evangeline Lilly, Dakota Goyo
Játékidő: 127 perc
IMDB: 7.5
Metascore: 56/100

Saját vélemény: 6.0