Csizmás, a kandúr

Legendás szerető, cicalányok szívének összetörője, utolérhetetlen csibész ő, kinek neve Kandúr, a csizmás. Sokan vannak, akik kinevetik apró mérete miatt, de kevesen akadnak, kiknek ne fagyna a mosoly az arcára, miután ezt meg is tették. Nem létezik olyan település Túl az Óperencián, ahol ne ismernék a nevét. De mint minden legendának, neki is van egy története, hogy jutott el idáig, mi történt vele eközben, ami miatt méltó lett a nevéhez. Ez a történet róla szól, figyelj hát jól, hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl…


Andrew Adamson és a több mint betegagyú filmes brigádja egy igazi filmtörténelmi legendát teremtett, mikor megalkották Shreket és a kis barátait. A céljuk az volt, hogy bemutassanak egy mesét, ahol minden fontosabb mesehős egy helyen van, csak éppenséggel egy kicsit másképp, mint ahogyan arra mi emlékszünk. Egy elferdített, kissé morbid és cinikus görbetükör ez, melyet normál esetben nem lenne képes befogadni a gyomrunk. De a fantasztikusan eredeti humornak és a csodás látványnak köszönhetően mégis sikerre vihették a szériát.


Chris Miller – aki egyébként szinte mindegyik részben szerepelt minimum szinkronhangként – sajnos a harmadik rész megrendezésével majdnem tönkretette Shrek jó hírnevét, és ezzel persze a sajátját is. De azóta már neki köszönhetjük a Madagaszkárt és jelen esetben a Csizmás Kandúrt is, szóval, úgy gondolom, most már megérdemel egy megbocsájtó vállveregetést. Ebből gondolom már kitaláltátok, hogy jelen cikk alanya több mint elnyerte a tetszésemet.


Folyamatos csalódásszériám a mostanában botrányos 3D-s filmekben végre megtörni látszik, ugyanis egy véletlen balesetnek köszönhetően – minden cimbora lemondta a mozit – úgy döntöttem, hogy feleségemmel kedvenc mozinkba, az Aréna IMAX-be megyünk. Az Avatar óta nem sok olyan film volt, ami legalább minimális szinten is megütötte volna a kívánt mércét, de ez most végre megváltozott. Ugyanis már az első percben látni lehetett, hogy ettől bizony le fogjuk dobni a hajunkat. A Csimzás Kandúr IMAX ugyanis olyan szinten látványos, hogy sokszor a karfába kellett kapaszkodnom, nehogy belezuhanjak a mozivászonba. Fantasztikusan meg van csinálva, álleejtős, szinte az első pillanattól fogva az utolsóig teljesen olyan érzésünk lesz, mintha benne lennénk mi is a történetben.


Be kell vallanom, manapság nagyon zavarnak a szinkronos filmek, lévén, nem igazán ütik meg azt a magas színvonalat, amihez korábban hozzászoktattak minket. Vannak persze zseniális darabok, mint mondjuk a Dr. House, vagy az Így jártam anyátokkal, de a legtöbb magyarosítás pocsékra szokott sikeredni. Szerencsére a Csizmás Kandúr, akárcsak a Shrek, hibátlan szinkronnal rendelkezik, de ettől még a tény tény marad, nem élvezhetjük az eredeti színészek mesteri „alakítását”. Éppen ezért érdemes megnézni angolul is, mert az élmény így lehet csak teljes.


Eleinte kicsit aggódtam, hogy Kandúr Bandi egyedül nem lesz elég az elsöprő sikerhez, de szerencsére a bemutatók ezúttal nem vertek át minket, mert egy rendkívül szórakoztató filmet fogunk látni a pénzünkért. Iga,z a humora talán nem olyan fejlett, mint amit a Shrekben már megszokhattunk, de az is lehet, hogy csak hiányoztak a történetből kedvenc poéngyáros karaktereink (Mézi, Szamár). Ettől még nagyon sok eredeti geg van benne, legfőképpen természetesen Kandúrra kihegyezve a történéseket. Az új szereplők is nagyon jópofák és eredetiek, a Zach „Másnaposok” Galifianakisra kihegyezett Tojás például eleinte sokkolóan fog hatni ránk, majd lassan megszokjuk nem éppen mindennapi külsejét és persze a végére már csak szakadni fogunk az idiótábbnál idiótább beszólásain. Női főszereplőnk talán lehetett volna egy kicsivel dögösebb is, de tény, hogy Kandúrral remek párost alkotnak. A történetben fellelhető többi macska viszont egyenesen zseniális, főleg, mikor megérkezünk a rejtett szórakozóhelyre majd szemtanúi lehetünk minden idők talán legidiótább (tánc)párbajának, ahol időnként nem fogjuk tudni eldönteni, hogy most akkor nevessünk vagy sírjunk. De a mindenre rácsodálkozó szürke macska viszi az egészet, na, azon végképp szakadtunk!


Mindent egybevetve, a Csizmás, a kandúr, ha nem is egy mestermű, de klasszikus poénjaival és a döbbenetes látványával mindenképpen le fog venni minket a lábunkról. Megtekintését minden Shrek-rajongónak erőteljesen javallom, de ha tehetitek, akkor IMAX-ben, mert az élmény csak így lesz az igazi!

Rendezte: Chris Miller
Forgatókönyv: Charles Perrault, Brian Lynch
Zene: Henry Jackman
Szereplők: Antonio Banderas, Salma Hayek, Zach Galifianakis, Billy Bob Thornton
Játékidő: 90 perc
IMDB: 7.0
Metascore: 65/100
Saját vélemény: 8.0