Underworld: Az ébredés - filmajánló

A vérfarkasok és vámpírok csatája évszázadok óta tart, az egymás iránt érzett gyűlöletük és undoruk végtelen. Az éj leple alatt folyó harcok azonban napvilágra kerültek, az eddig csak prédaként szereplő emberek ugyanis megelégelték, hogy ezek a szörnyetegek lakosságukat tizedelik. Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjenek mindkettő mutáns faj gyengepontjára, s beindult a sorozatgyártás speciális fegyverek és testpáncélok terén. A vadászokból prédák lettek, az emberiség nyerésre áll. Selene (Kate Beckinsale) és Michael igyekezete hiábavaló, nem számít mekkora az erejük, esélyük nincsen ekkora túlerő ellen. Tudták, hogy előbb vagy utóbb a sorsuk utol fogja érni őket, egy nagyobb támadás során mindkettőjüket foglyul ejtik. Selene 12 évvel később tér magához egy laboratóriumban, és hamarosan rá kell jönnie arra, hogy a világ sokat változott ennyi idő alatt.


Három évvel ezelőtt a készítők megpróbálkoztak a lehetetlennel, kipróbálták, mi történik akkor, ha csinálnak egy Underworldöt Kate nélkül. Gondolom nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy az első rész igazából csak azért készült, hogy a színésznő akkori férje (a rendező) megmutathassa a világnak csodaszép feleségét tökéletesen előnyös fényekben és ruhákban pompázva. A film csúfosan megbukott, ami nem is csoda, hiszen kegyetlenül pocsékra sikeredett, Bill Nighy minden igyekezete ellenére. Azóta rájöttek, hogy bizony mélyebben bele kell nyúlni abba a bizonyos pénztárcába, mert Kate neonosan világító kék tekintete, és csillogóan fénylő feszülős bőrcucca nélkül nem érhetnek el sikereket ezzel az eleve „B”-kategóriás történettel.


A kezdés meglepően erős, látványos, pörgős, jó érzés újra akcióban látni Selene-t, nem is kell hozzá sok idő - nagyjából az első 10 perc után - már meg is mutatják nekünk leplezetlen bájait, reményt adva a kismamáknak; miszerint igen, lehet jól kinézni szülés után! A történet alapfelállása és a hangulat remek, szívesen elnézegettem volna még vagy egy órán keresztül, ahogyan hősnőnk végigküzdi magát az egész emberiségen, de sajnálatos módon eme élvezeteknek hamar vége szakad, és visszaáll a történet a jó öreg kerékvágásba. Amint Selene magához tér, a történések átmorfolódnak a negyedik részeknél kötelező „ősanya vagyok, megvédem a csemetém, mindig elrabolják de én kiszabadítom” kissé bosszantóan sablonos forgatókönyvbe. Engem már csak az érdekelne, hogy vajon hogyan képes megfoganni egy csecsemő egy halott vámpír nő méhében, vagy éppenséggel egy halott vámpírfiú „spermájából”?  Ugye, Twilight?


Tény sajnos, hogy a mozit nagyjából a tizenötödik perc után akár abba is hagyhatták volna, hiszen a döbbenetesen látványos és izgalmas emberhentelésből átmegyünk egy családi drámába. Igaz, a közepe felé kapni fogunk az arcunkba egy egész jó kis fordulatot, ahonnan már újra izgalmassá válnak a történések, ekkor már rá fogunk ismerni az Underworld kötelező védjegyére, avagy a „vámpírok és lycanek nagyon nem szeretik egymást” sablonra. Érdekesnek tartottam, hogy Kate-en és Stephen Rea-n kívül egy híresebb színésszel se fogunk találkozni – na jó, Charles Dance fel fog tűnni, de felejthető alakítással –, mégis valahogy meglepően hitelesen hozzák a rájuk osztott szerepet. Igazából mind látványban mind pedig színészi alakításokban rendben van a mozi, de valahogy könnyen felejthető darabnak számít, mert ez a történet már az első részben se volt valami izgalmas. Szerencsére a lassított jeleneteket ezúttal nem vitték túlzásba, pont annyi lesz belőle, pont olyan mértékben, hogy még élvezhető legyen. Ismerjétek be, hogy csak azért ültetek be, mert Kate Beckinsale-nek nagyon jól áll ez a szerep, és az a bőrcucc rajta olyan, mintha ráöntötték volna, a szemei meg nagyon szépen tudnak világítani a sötétben…


Az Underworld első része kellemes színfolt volt a vámpíros filmek történelmében, sötétkékes atmoszférája Kate-tel fűszerezve emlékezetessé tette azt a 121 percet. Mindenki tudta, hogy kötelezően folytatni fogják, de igazán kihagyhatták volna, mert csak egy újabb bőrt húztak le az eleve sovány történetről. A trilógiára bővítéssel sikerült elrontani mindent, amit nagy kínkeservvel felépítettek az emlékeinkben, ez a rész pedig egész kellemesre sikeredett, jobban járunk, ha ezt vesszük a harmadik epizódnak. Mindenképpen nézhető és élvezhető mozi ez, jó kis rágcsa a szemünknek, ha nem szeretjük a túlságosan értékes filmeket. A rajongóknak üzenném, hogy valószínűleg három év múlva újabb rész várható…

Rendezte: Mans Marlind, Björn Stein
Forgatókönyv: Len Wiseman
Zene: nPaul Haslinger
Szereplők: Kate Beckinsale, Stephen Rea, Michael Ealy, Theo James, India Eisley
Játékidő: 88perc
IMDB: 7.1
Metascore: 17/100

Saját vélemény: 7.0