Uncharted: A negyedik labirintus - könyvajánló

  • Írta: zoenn
  • 2012. március 20.
  • Könyv, uncharted: a negyedik labirintus
Link másolása
Csodálatos korban élünk, egyre-másra jelennek meg kishazánkban a videojáték-vonatkozású kötetek. Ideje megbarátkozni a gondolattal, hogy szinte minden hónapra jut valami stílusos olvasmány a Fumax kiadó közbenjárásával. Ezúttal Nathan Drake új kalandja elevenedik meg előttünk írott formában.

A PlayStation 3-on és újabban a Sony újgenerációs kézikonzolján futó Uncharted-széria olyan, mint egy falat kenyér. Egy interaktív és iszonyú hangulatos kalandeposz, mely a japánok zászlóshajójaként vonult a köztudatba. Pedig a Naughtly Dog semmi mást nem csinált, mint a féktelen kalandfilmek hangulatát és cseppnyi misztikumot ültetett a képernyőre, egy olyan főhőssel, akinek még van stílusa és abszolút szerethető. Felejtsük el, hogy a kölcsönvett ötleteket már láttuk máshol, a végeredményt szinte az egekig magasztalhatjuk. Christopher Golden keze által született meg az Uncharted: A negyedik labirintus – a sorok írásában a fejlesztők is kivették a részüket a legjobb tudásuk szerint, így egy játékoknál is sokkal markánsabb történetű kincsvadászatban vehetünk részt.


Az Uncharted-brand már kéretlenül is jelen van a mindennapokban, ahogy az egy jól bejáratott videojátéktól elvárható. Éppen ezért nem meglepő, hogy könyvalakban is napvilágot lát. Christopher Golden éppen elég elismert író ahhoz, hogy egy, már ismert univerzum alapján ne csökevényes ponyvát adjon ki a keze közül. Számos műfajban otthon van, s nem ismeretlen számára a meglévő márkák alapján adjon ki könyveket. Többek között Buffy és Hellboy kötetek fűződnek a nevéhez. Persze a termékenység nem garancia a sikerre, mégis, A negyedik labirintust végigolvasva nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy fordulatokban gazdag, a játékokból megismert narratívát szem előtt tartva, egy igényes kalanddal szembesültünk. Se többel, se kevesebbel.


Maga a kiadás minősége hozza a kötelezőt: illatra remek, a sorok sűrűn szedettek, a sztori 322 oldalon terpeszkedik, fényes, puhapapírral kötött borítóval – rajta a kedvelt karakter festett portréjával. A lapok minősége kifogástalan, így elég vaskos darabbal van dolgunk, melyet öröm kézbe venni. A történet jól nyit, máris egy autós üldözést kapunk az arcunkba, Nathan jobbján egy bájos hölgy, mögötte pedig a bűnözök hada lövéseket eregetve. Szinte olyan az egész, mintha mi is a dzsungel szűk ösvényein száguldoznánk, mint a játék során többször is megtettük már korábban. A kincsvadászok élete tehát nem mese, hőseinknek rögtönözniük kell, a rejtély is hamar adja magát, s ismét több kontinensen átívelő, ízes cselekmény bontakozik ki előttünk lapról-lapra.


Drake ezúttal New Yorkba látogat, barátja és mentora, Victor Sullivan segítségére sietve. Közös barátjukat, a híres régészt, Luka Hzujakot holtan találják Manhattenben. Nem véletlenül kellett meghalnia a tudósnak, elvégre megdöbbentő felfedezést tett az egyiptomi és görög ásatásokon. Luka lányával, a bájos Jadával kiegészülve hamar rájönnek, hogy nem csupán az életük után kell futniuk, hiszen maga a felfedezés egy elfeledett kincset is kilátásba helyez. Így aztán meglátogatják a mítosz színhelyeit, ahol az ősi alkímia is szóba kerül, nem beszélve a három, régóta elveszett labirintusról sem. Kiderül, hogy van egy negyedik útvesztő is egy másik kultúrában, amely a gazdagság és a hatalom kulcsát rejti. A kazamatát viszont rettenetes sereg őrzi, aminek a végén egy szörnyeteg is – ha igazak a legendák. Nathan a bőrén tapasztalja, hogy nem minden úgy alakult az idők során, ahogy azt a történészek látják, ám a titok nem biztos, hogy gazdagsághoz juttat, hiszen egyszerre méreg is. Amint az olvasható, a történet eléggé szerteágazó és izgalmas, ugyanakkor mindvégéig a valóság talaján mozog – legalábbis jó ideig. A fikció olyan, amilyennek a régi ókori kultúrák is megálmodták. A világ éppen elég unalmas ahhoz, hogy kellő misztikum után vágyjunk, s ha ehhez ez a könyv kell, akkor állunk elébe.


A karakterek tényleg életre kelnek Golden úr közbenjárásával, Drake hozza a tőle elvárható szintet: szövegei lazák, bármilyen helyzetből képes kivágni magát, de ha kell kíméletlen akcióhős is tud lenni. A bőven adagolt fordulatok során néha ő húzza a rövidebbet, de a feszes szituációkból barátai rántják ki. Sully megmarad a szerethető agglegénynek, ki szivarára soha nem gyújt rá, de mindig ott van a keze ügyében, a szélhámosságot tekintve meglátszik, hogy Drake-nek jó tanítója volt. A kötelező szép leány sem az az elkényeztetett fruska, próbál céltudatosnak látszani a családi tragédia és az ezernyi veszély ellenére is, természetesen sok esetben nem sikerül neki. Jó pár derűre ad okot a Nathan és a csaj közti feszültség, vagy éppen vonzódás – érzelgősségből pont annyit mutat a könyv, ami feltétlenül szükséges.


Az író stílusa teljesen populáris, elveszik a részletekben és tájleírásokban, de a párbeszédeket is jól szövi, bár olykor túl magyarázó, tuti nem fogjuk elveszteni a fonalat. Bár van néhány szakasz, ahol némileg alábbhagy a lelkesedésünk, de unalmasnak egyáltalán nem mondható, s mint később kiderül, van jelentősége a vihar előtti csendnek. A tempó élvezhető sebességgel járja át a kötet egészét, aki szeret elveszni a legendákban, bizonyára jó néven veszi a roppant emberi alkotások leírását. A titkok tényleg szerethetőek: sok esetben mi magunk is együtt gondolkodunk a hősökkel, s ami a lényeg: figyelmünk nem lankad egy percig sem, folyamatosan tanúi akarunk lenni minden apró információnak, kellő ütemben derül fény mindenre és mikor kerek egésszé válik, képes még egy újabb csavarral mindent a feje tetejére állítani.


A Fumax a tőle megszokott nyelvi igényességgel és körültekintő fordítással törekszik arra, hogy az olvasás tényleg maradandó élményt nyújtson. A játékokat játszva nincs elég hely szövevényes sztorit átélni, a könyv viszont tökéletes példa arra, hogy kellő hozzáértéssel még teljesebb formában éljük át a kalandokat. Amivel a legnehezebb megbarátkozni, hogy az Uncharted: A negyedik labirintustól igen nehéz elszakadni, ami nem tesz jót egyéb elfoglaltságainknak, így viszont a lapok gyorsan fogynak. Még az ínyencek is hiába próbálják apró adagokban élvezni – nem fog sikerülni. Lehet, sokan ódzkodnak, és csupán egy ponyvát látnak benne, ami egyáltalán nem igaz – jobb helyzetben vannak az Uncharted-rajongók, hiszen azok nevetve tekintenek a fanyalgókra és tudják, hogy a név egyet jelent a zsigeri élményekkel és minőséggel. A könyv pedig tökéletesen beleillik ebbe a képletbe, határozottan bátorítunk mindenkit a beszerzésére.

10.
10.
kirschakos
9.
9.
drakecsaj
Hű már vártam az értékelésedet a könyvről, jó iromány lett, ezután már biztos hogy amint tudom beszerzem, ez kötelező darab.

Yanez: Szerintem egy játék alapján készült könyv lényege nem az hogy felülmúlja az eredetit, hanem hogy egy kis pluszt adjon azok számára akik már játszottak a játékkal. Ahogy olvastam ez teljes mértékben megvalósult, új kaland, új mítosz és rejtély stb.
8.
8.
Quent1n
#7: Ezt nagyon jól sejted, nem olvastam még Fumax könyvet végig, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tetszettek mikor beléjük olvastam plusz az AC pl sose vonzott. :) Lehet, hogy neked tetszik ez a stílusú fordítás, nekem nem, számomra elég gyerekes. "Füle mellett fütyülő golyók" hát én ebbe ugy nem tudom beleélni magam :) Ettől függetlenül lehet, hogy beszerzem magyarul is de max kölcsönbe. :) Egyelőre az angol változat érdekel.

Yanez: Szerintem felül lehetne múlni, csak a legtöbb esetben nem a megfelelő írók írják ezeket a könyveket és sokszor érződik rajtuk, hogy ki vannak izzadva a zsé miatt. Legalábbis én így gondolom. :) Most trendi játék az Uncharted ezért kellett a könyv de vajon mi lesz akkor ha nem lesz játék? Holott igazából a már kijött játékokat is papírra lehetne vetni ahogy egy filmből is lehet tartalmas, jó regényt írni.
7.
7.
Vurgi
#2: Hát akkor te valószínűleg még nem olvastál könyvet a Fumaxtól. Én igen, és semmi baj nincs a magyar szöveggel, teljesen élvezhető, de közben mégsem klisés, köznapi. Egy ilyen videojáték által inspirált könyv olvasásakor nem is feltétlen azt nézi ember, hogy van megfogalmazva, ha nem teljesen beleéli magát, engedi, hogy a fantáziája magával ragadja. És tényleg, az ilyen könyveket nem lehet csak úgy letenni, egyhuzamban a végéig kell elolvasni. Már legalábbis szerintem. :)
6.
6.
InGen
#5: Most az egyszer elnézzük, de ez nem a reklám helye :))
5.
5.
kirschakos
Ha már könyv, kicsit off, de felhozom az enyémet is :D remélem nem baj!

A Zeusz rejtély

Részleteket a kiadó oldalán találhattok róla:
http://www.aposztrof.hu
vagy
www.kirschakos.gportal.hu



További szép napot! :)
4.
4.
joshsolman1993
Az elöttem szólóval értek egyet.Voltak könyvek amiket elolvastam szinte ott voltam a helszíneken,kiadták filmben,és katasztrófális volt az eredmény..
3.
3.
Yanez
Szerintem úgy,ahogy egy jó könyvet nem lehet felűlmúlni a megfilmesitéssel,ugyanúgy egy jó játékot a könyvel sem.Vagy legalább egy szintre hozni.
2.
2.
Quent1n
Hát nem tudom szerintem elég gyenge fordítás ebből a majdnem egy oldalból.

"Gallyak törtek, indák szakadtak, de ő repesztett az esőerdőn át, nyomában gyilkosokkal, füle mellett fütyülő golyókkal, az anyósülésen egy csinos de mogorva lánnyal..

A mogorova lány felsíkított... Megkockáztatni egy hátrapillantást...Három jármű üldözte.."

Ha az egész könyv ilyen stílusban van fordítva inkább az angolra nevezek be. :) Egyébként egy magyar fordításból nem biztos, hogy szerencsés az író stílusáról képet alkotni, mert tapasztalat, hogy néha olyanokat tudnak fordítani, hogy hajjajj. :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...