A társasház lakói pánikban kitörve rohannak le az emeletekről, egy szál fürdőköpenyben, mezítláb, kisgatyában, hogy mit csinálnak, ha kiérnek, nem tudják, de itt nem maradhatnak. Hatalmas robbanások hallatszódnak a közelből, a fények kialszanak, s már majdnem itt a végítélet pillanata, mikor az alagsorba érve meglátják a gondnokot, egy hatalmas vasajtón belépni. Eva, Sam és néhány szomszéd azonnal irányt vált, s éppen sikerül maguk után becsukni az ajtót, amikor a detonáció eléri őket.
Megmenekültek. A pincén egy maroknyi túlélő osztozik csupán, hogy baleset történt-e, vagy támadás, azt találgatni tudják csupán, ahogyan azt is, hogy mekkora kint a kár, van-e még rajtuk kívül valaki a városban. A vasajtó keretét vastag szigetelőszalaggal ragasztják le, ha atomot dobtak rájuk, ez a radioaktív port legalább kint tartja, kezdeti védekezésnek megteszi. Nincsenek sokan. A fiatal lányon és az ügyvéd barátján kívül ott van Josh, Adrien és Bobby, a három vagány srác, kikről hamar kiderül, nem félnek megmondani senkinek se a véleményüket, továbbá Marilyn, a csinos szőke anyuka, illetve Delvin is, kire fekete mellékszereplőként a gyors halál vár majd, mondhatni kötelező jelleggel. És persze Mickey. A 9/11-es veterán, ki az utóbbi éveit az apartman gondnoki szolgálatában töltötte, s ki létrehozta ezt az óvóhelyet, feltöltve a raktárt palackozott vízzel, és olcsó babkonzervvel, a menü tálalva.
Napok, hetek, talán hónapok telnek el eseménytelenül. Nincs mihez viszonyítani az időt, ha álmosak, alszanak, ha éhesek, esznek, a remény a túlélésre minden pillanatban egyre csekélyebbé válik. A természetes fény, a friss levegő és a fürdés hiánya rányomja a bélyegét mindenkinek a hangulatára, a pottyantós budi környékén uralkodó állapotokat a napi babkonzerv illata frissíti csak fel, hétfőn főzve, kedden sütve, szerdán nyersen tálalják.
A látogatók bárcsak messzire elkerülték volna őket, kívánják mindannyian, a vegyvédelmi ruha és a gépfegyver látványa nem sejtet jó híreket a külvilágról. Hogy a kormány emberei ők, vagy az idegen megszállók hadviselői, azt nem könnyű megmondani, a bezártságot választják inkább, mintsem a bájcsevejt ezekkel az alakokkal. Egyszer feltűntek, majd újabb hetekig semmi, van ennél nagyobb gondjuk is. Önmaguk. A rozsdás falak komor hangulata lassan az agyára megy mindenkinek, a sokasodó veszekedések tettlegességbe fajulnak, a csoport részekre szakad, a helyzet menthetetlenné válik.
Vajon meddig képes az ember tartani önmagát, mikor a körülötte lévő világ már összeomlott, s mit érnek a szabályok, ha a civilizáció, mely felállította őket, önmaga romjaiban haldoklik éppen. A kulturált viselkedési formák elhagyása csak az első lépés a mélybe süllyedés útján, elmék roppannak össze, barátok esnek egymásnak a zárt ajtók mögött, a méltóság egy kupac szarral együtt távozott a lefolyón át, már régen. Nincsenek itt többé emberek, csak állatok, kik minél tovább vannak rákényszerítve arra, hogy elviseljék egymás émelyítő szagát, s ronda pofáját, annál közelebb kerülnek ahhoz, hogy kést ragadva őrült mészárlásba kezdjenek. Nincsenek határok.
A poszt-apokaliptikus hangulat és a fallout érzés a film nem nagy költségvetése miatt inkább az emberi viselkedésben, mintsem a látványban testesedik meg. A gombafelhő feltűnése után egy perc sem telik bele, hogy hőseink az óvóhelyen találják magukat, ki Michael Bay dollármilliárdos giccsparádéjától csorgat a fecskébe, az csalódni fog. A The Divide egy mély erkölcsi és szociális kérdéseket feszegető pszichológiai thriller, hidegháborús emberkísérletek eredményeit idéző kicsúcsosodással, s Fűrész filmekre emlékeztető képi világgal. Vér, kín és mocsok, alig pár négyzetméteren, ez nem az Éden Hotel, akit kiszavaznak, az a budiban végzi, darabokra vágva.
A befejezés, és az alatta szóló betétdal könnyeket csal a szemünkbe, a túlzott brutalitás, és a rengeteg kiaknázatlan lehetőség viszont a Hitman és a Frontier filmek rendezőjeként jegyzett Xavier Gens számára most nem hozott nagy elismerést. A negatív kritika természetesen nem alaptalan, gyakorlatilag csak egy jól ismert pszichológiai kutatás került új keretek közé, s a nyitva hagyott katonai szál is elég átgondolatlanná teszi a cselekményt, a helyzet viszont az, hogy ennél több rossz szó nem érheti a ház elejét. Elgondolkodtató alkotás a The Divide, a szereplők helyzetével csak úgy azonosulhatunk, ha mi magunk se tudunk többet náluk. Ennek megfelelően homály fedi azt, hogy az összeroppanásig mennyi idő telt el a támadás óta, és arról is csak találgatni tudjuk, hogy mi van az ajtón túl, ez nem egy szájbarágós hollywoodi trash, nem is aszerint kell értékelni.
Rendezte: Xavier Gens
Írta: Karl Mueller, Eron Sheean
Producer: Ross M. Dinerstein, Juliette Hagopian, Darryn Welch, Nathaniel Rollo
Szereplők: Lauren German, Michael Biehn, Milo Ventimiglia, Courtney B. Vance,
Iván González, Michael Eklund, Abbey Thickson, Ashton Holmes, Rosanna Arquette
Zene: Jean-Pierre Taieb
Játékidő: 122 perc
IMDB értékelés: 6.1
Gamekapocs értékelés: 8.0
Ilyet szeretnèk látni jó sokat.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.