Bosszúállók - filmajánló

Az emberiségnek már évtizedek óta tulajdonában van a Tesseract, folyamatosan kísérleteznek rajta magasan védett katonai bázisukban. Azt tudják, hogy mire képes, ahogyan azt is, milyen veszélyekkel járhat, ha illetéktelen kezek közé kerül. A több, mint fél évszázada tartó békés nyugalomnak köszönhetően azonban már kezdik azt hinni, hogy nem fenyegeti őket veszély többé. Megpróbálják hasznos célokra fordítani, melynek középpontja egyfajta korlátlan energiaforrás kiaknázása lenne. A csend azonban megtörni látszik, mikor Thor testvére, a félisten Loki megjelenik a bázisban, és pillanatok alatt elpusztít mindent, amin oly sokáig dolgoztunk. Nick Fury (Samuel L. Jackson), a S.H.I.E.L.D. titkos szervezetének igazgatója rögtön tudja, hogy az emberiség napjai meg vannak számlálva és csupán egy esélyük van a túlélésre: ha minden idők legnagyobb szuperhőseit sikerülni egy csapatba összehozni, hogy együttes erővel küzdjenek meg a gonosz ellen. Ez a feladat azonban még az idegen invázió legyőzésénél is nehezebbnek bizonyul.


A történetet rendkívül érdekesen és alaposan átgondolt terv szerint találták ki, hiszen olyan, mintha a Thor lett volna az első rész, majd az Amerika Kapitány a második, és végül a Bosszúállók a befejező. Mindeközben pedig eme három film csak egy erős bevezetés abba, ami nagy valószínűség szerint a következő években még ránk vár. Mert a Bosszúállók csapatában még rengeteg potenciál van, és valljuk be, ez a lokis vonal egy kicsikét megfáradt már, mire a végére érkeztünk. Ennek köszönhető, hogy bár a karakterek, a látvány és a színészek teljesen zseniális teljesítményt nyújtanak, addig a történet kissé sablonos, unalmas, ahogyan a párbeszédek sem brillíroznak túlságosan. Mert míg az X-Men, és újabban a Pókember is képes volt teljesen megújulni, Nolan abszolút zseniális Batmanjéről nem is beszélve, addig a Bosszúállók egy régi vonalas, klasszikus képregény-mesélési stílust követ, ami manapság már nem olyan érdekes, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt.


Mindig is kockázatos volt sok sztárt szerepeltetni egy filmen belül, hiszen ilyenkor megvan a kockázata annak, hogy egy színészre túlságosan kevés szerep jut, ami miatt túljátssza magát, vagy éppenséggel be akarja bizonyítani, hogy mennyivel jobb mint a többi. Szerencsére ennél a mozinál ez nem történt meg, a karakterek hibátlanul hozzák a formájukat, talán csak a gyönyörűséges Scarlett Johansson a kivétel köztük, mert ő valahogy nem volt csúcsformában, mintha felszedett volna pár kilót a forgatás alatt, hogy habteste nádszálból inkább erotikusan telt legyen.


Robert Downey Jr. imádnivaló, mint mindig, ő a nagy mókamester ebben a történetben is, örökzöld poénjait egyszerűen képtelenség megunni. Chris Evansnek valahogy sikerült elérnie, hogy a harmincas külseje ellenére olyan legyen, mint valami őskövület nagypapi a sok fiatal között. A Hulkot alakító Mark Ruffalónál jobb választást képtelenség lett volna találni, halálos nyugalma mögött érezhető a bármikor felrobbanó feszültség, és mikor végre átalakul, cselekedetei több, mint megdöbbentőek lesznek, lehetőséget adva pár felejthetetlen poénnak. Samuel L. Jackson szerintem meg nyugodtan bevonulhat a filmes történelembe, mint minden idők legkúlabb karakterszínésze, neki igazából semmit sem kell tennie annak érdekében, hogy a gizdaság kvintesszenciája legyen.


A Bosszúállók egyértelműen a látványra helyezte a hangsúlyt, ez már a bemutatókból is rögtön kiderült. Szóval, ha megfogadtok egy jótanácsot akkor IMAX-ben nézitek meg, mert a látottak minden apró hiányosságért kárpótolni fognak titeket. Az igazi három dimenziót maximálisan kihasználva, sokszor nem fogtok hinni a szemeteknek. A végső csata olyan szinten mozgalmas, hogy szinte érezni lehet, ahogyan fejlődnek az agytekervényeink, miközben megpróbáljuk befogadni ezt a rengeteg információt. Nem semmi, hol tart már a filmkészítés színvonala, ezzel azt hiszem mindenki egyet fog érteni.


A Bosszúállók hozza azt a színvonalat, amit elvárhattunk tőle, és ahogyan azt a korábbi filmekben már megtapasztalhattuk, maximálisan hűek próbáltak lenni az eredeti történethez, karakterekhez, képregényekhez. Persze az abszolút beavatottak bizonyára tapasztalni fognak pár szarvashibát, ami számukra megemészthetetlen is lehet akár. Engem mégis a legjobban az zavart, hogy nem tudott annyira lekötni, mint mondjuk egy Batman. Ez persze Christopher Nolan zsenialitásának köszönhető, mert amit ő művelt ezekkel a történetekkel az könnyen lehet megismételhetetlen és egyedi lesz a filmkészítés történetében, túlságosan magasra helyezte a mércét, számomra mindenképpen!

Rendezte: Joss Whedon
Forgatókönyv: Zak Penn, Joss Whedon
Zene: Alan Silvestri
Szereplők: Robert Downey Jr., Chris Evans, Mark Ruffalo, Chris Hemsworth, Scarlett Johansson, Jeremy Renner, Tom Hiddleston, Sanuel L. Jackson, Clark Gregg, Cobie Smulders, Stellan Skarsgard, Gwyneth Paltrow
Játékidő: 142perc
IMDB: 8.9
Metascore: 75/100

Saját vélemény: 8.0