EFOTT 2012 - beszámoló

Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója. Jó néhány éve már, hogy először hallottam az EFOTT-ról, a név furcsán is csengett akkor. A program kitalálói alkoholista bölcsészek lehettek, hogy így keresztelték el szegényt - gondoltam - de az is lehet, hogy valami igazán régi, retro dologról van szó, s még onnan az elnevezés. Nem kellett hozzá komoly kutatómunka, hogy az utóbbi igazolódjon be, 1976-ot írtunk, amikor Abaligeten először megrendezték az eseményt - olvasható a honlapon - kulturális turisztikai program pedig mára igazi fesztiválsorozattá alakult. Piálás és döglés van napokig, minden más várhat, ez az EFOTT.


A rendezvény egyik jellegzetessége, hogy minden évben máshova látogat. Míg tavaly a Gamekapocs találkozó helyszíneként is szolgáló szolnoki Tisztaliget adott otthont a bulinak, addig idén a csodás Velence város vízpartján pirulhattunk ropogósra, tűző napon olcsóbb bebaszni, az úszás viszont kijózanít, ördögi kör ez mindig. A helyszínre kifogásunk nem lehet, volt azonban egy-két szívás, ami elől nem menekülhetett senki.


A rendszer lassan bootolt, két órát nagyjából mindenkinek rá kellett szánnia csak arra, hogy bejusson. Külön ablak volt mindennek, elővételes jegyek, voucher, készpénzes jegyvásárlás, bankkártyás fizetés, nagyjából nyolc, legfeljebb tíz pénztár szolgálta ki a tömeget, volt káosz is rendesen. Nem lehetett elintézni azt, amit akartál, a nyereményjegyesek neve nem volt felírva a listára, a SZÉP kártyások órákon keresztül ki se nyitottak, ha végigálltál egy sort, akkor átküldtek a másikhoz, mindegy, hova mi volt kiírva. Nem a legjobb kezdés, az biztos, a győzelem viszont ott lebegett mindenki szeme előtt, az év egyik legjobb diákeseménye várt a kapukon túl.


Aki bejutott, és vasárnapig nem is kellett hazamennie, az élvezhette a fesztivált igazán. A vízpart fantasztikus volt, a koncertek remekül sikerültek, a velencei levegőt pedig csak imádni lehet, egy igazi mini-Sound ez. S hogy mi szólt a hangfalakból? Sorolom. Csík Zenekar, Hősök, Belga, Brains, Irie Maffia, Tankcsapda, Péterfy Bori, Kiscsillag, Dub FX, Heaven Street Seven, Vad Fruttik, Quimby, Ganxsta Zolee, Óriás, 30Y, Intim Torna Illegál, Balkan Fanatik, Compact Disco, Soerii & Poolek, a lista kövér, a stílus pedig ennél csak vegyesebb volt. A legnagyobb előadóknak otthont adó Pepsi Színpad mellett kapott helyet a zúzósabb Kalinka Stage, és a fedett helyszínként üzemelő Rauch aREna, míg velük szemben a Rádió 1 - AXE - Bomba Station erősített partyzenékkel. A félszigeten a Djuice - BME - HÖOK Sátorba lehetett botlani, és persze Dévényi Tibi bácsiba, de aki az elektronikus zenére volt vevő, annak se kellett messzire mennie, a Heineken Beach a parton várta őt, gyönyörű hostess lányok társaságát kínálva.


A koncerteken kívül egyéb elfoglaltság is akadt persze. Borkóstoló, bungee jumping, paintball, falmászás, foci, színház, Startlap Silent Sziget, ezek mind olyanok, amiket vétek lett volna kihagyni, de lehetett még bringát bérelni, röplabdázni és vízi biciklizni is, meg valószínűleg még rengeteg mindent, már annak persze, nem ragadt le félúton a pálinkaház előtt. 


A kemping felől sok volt a panasz. Zsúfoltság, büdös, rendezetlenség, a neten csak ilyeneket olvasni, s akkor a félidőben érkezett zivatarról ne is beszéljünk, szépen felázott a talaj, bokáig tarolt mindenki a mocsárban. Aki sátrazik, annak számolnia kell a vele járó dolgokkal, aki meg túl úrias ehhez, az béreljen házat valamelyik szomszéd városban, és taxizzon, én ezt gondolom, az viszont tény, hogy akinek flancolásra nem futotta, az duplán is seggbe rúgva érezhette magát. Nem elég ugyanis, hogy kicsi és telített volt a helyszín, még a fürdőszobai részleg se sikerült tökéletesre, a zuhanyzó mindig fullon volt, hivatalos ügyeket intézni meg csak ToiToi-okban lehetett. Ember legyen a talpán, aki ezekbe a dobozokba szívesen nyit be, vannak már humánusabb mobileszközök a piacon, konténerbe zárva, folyóvízzel, világítással, angol WC-vel, mint a királyoknál.


Az árak egy fesztiválhoz képest nem voltak elszállva. Nagyjából 500 volt egy szelet pizza, 1000 egy tál gyros, 700 egy nagy korty pálesz, és 400 egy korsó sör, ami viszont a vendéglátást illeti, már megint csak panaszkodnom kell, pedig egyáltalán nem szeretek. A legtöbb helyen a nagyüzemi étkeztetéssel járó minden mindegy, úgyis megveszik hozzáállás ment. Igénytelen fabódék, A4-es papírra nyomtatott árlistával, a szalvétát szinte mindenhol külön kellett kérni, az egyik helyen egy idő után már villa se volt, vegyél két kést, mondták. A sörpadok le voltak öntve és ragadtak, tányérok és poharak hevertek mindenütt, délig eszébe nem jutott senkinek kijönni és takarítani egy kicsit.


De mit elégedetlenkedünk itt? Szórakozni és pihenni jöttünk ide, s ezt senki se ronthatja el, a strandolás és a koncertek minden perce fantasztikus volt, a fesztiválozás meg egy olyan dolog, hogy aki befizet rá, az felvállal bizonyos dolgokat. Nem egy luxusnyaralás ez sose, az EFOTT viszont remek hely, jó emberekkel voltunk együtt, jó zenét hallgattunk, és jó volt a hangulatunk, Ennél pedig semmi se fontosabb.