A Föld a sorozatos vegyianyag-háborúknak köszönhetően a 21. század végére szinte teljesen lakhatatlanná vált. Egyedül a hajdani szigetországok; Anglia és Ausztrália (új nevén a Kolónia) maradtak lakhatóak. Az emberiség túlélői itt élik szűkös kis életüket, szigorú szabályok szerint, despotizmus alatt. Douglas Quaid (Colin Farrel) élete semmivel sem rosszabb, mint más embertársaié, biztos állása van a robotrendőr gyárban, ahol megbecsülik, és előléptetésre is számíthat. Van egy otthona, ahol gyönyörű felesége (Kate Beckinsale) várja haza minden este. De ő valahogy mégis elégedetlen, olyan érzése van, mintha ez az egész csak egy rossz álom lenne, úgy érzi, ennél sokkal, de sokkal többre hivatott. Ekkor még csak nem is sejti, hogy mindez mennyire igaz, vagy mégsem?
Kissé furcsa és merész ötletnek tartottam, hogy a nagysikerű 1990-es Svarci-filmből felújított változatot készítettek, főleg olyan főszereplővel, mint Colin Farrel, aki már látványra sem egy súlycsoport a nagyemberrel. De mivel az eredeti film már több mint 22 éves (még kimondani is szörnyű), ezért valóban megérett már egy újragondolásra. A vasárnapi RTL Klub műsorában több mint valószínű, hogy már vagy 2832-szer láthattátok az eredeti művet, szóval annyira nagyon nem hinném, hogy be kéne mutatnom bárkinek is, kivéve, ha a kedves olvasó éppen azon a bizonyos tojáshéjon üldögél ebben a pillanatban is. Bevallom kicsit féltem, hogy nem fog tetszeni a mozi, mert túlságosan hű lesz az eredetihez, de kellemesen kellett csalódnom, mert az új Emlékmás gyökeresen más történet, csupán az alapokban egyeznek meg. Különösen jópofának tartottam, hogy több ponton is tisztelgett az eredeti film előtt, ezekre most nem térnék ki, had legyen mindenkinek meglepetés.
A farreles Emlékmásról sok mindent lehet mondani, de, hogy unalmas, azt semmiképpen sem. Az első pillanattól fogva az utolsóig magas fordulatszámon pörög, rögtön belecsap a lecsóba, és addig csapkodja, míg az utolsó csepp is elfogy a tányérból. Egy kicsit Star Wars, egy kicsit Szárnyas Fejvadász, egy kicsit Mátrix, lop innen, egy lop onnan, nem sok eredeti van benne, főleg hogy feldolgozás ugye, de mindezt nagyon ügyesen teszi, és legfőképpen kellemes szórakozást nyújt a testnek, de legfőképpen a szemnek.
A szépséges Kate Beckinsale életében talán először tündököl gonosz szerepben, és be kell ismerni, meglepően jól áll neki, hiszen a film nagyjából 80%-ában azért drukkolunk majd, hogy végre kipurcanjon. Hiszen olyan érzésünk lesz, mintha fémből lenne, mintha ő lenne a legújabb terminátor modell (szó szerint), akit egyszerűen képtelenség elpusztítani, csak megy előre és rettegjen aki az útjába kerül. 
Colin Farrelt sose tartottam egy nagy színésznek, félig kisfiús, félig idegbeteg vadállat formája miatt azonban kétévente szívesen megnéz vele az ember egy mozit, még akkor is, ha egyik alakítása se volt valami emlékezetes. Ezúttal azonban vele kapcsolatban is kellemesen kellett csalódnom, mert mintha a hosszú évtizedek alatt képes lett volna elsajátítani némi arcmimikát. Ezzel a tempóval talán még Oscar-díjra is pályázhat olyan 50-100 év múlva. 
Jessica Biel sokak kedvence, számomra teljesen semleges akciófilm színésznőnek számít, nagyon szépen tud halványan csillogó fátyolos tekintettel nézni, és kifejezetten jól áll neki, hogy felszedett pár kilót. Tekintettel arra, hogy nemrég még vasággyal is csak 30 kilót nyomott, erre már nagyon szüksége volt. A szerepet rá ruházták, alakítása hiteles volt, mint mindig, a párbeszédek színvonaláról meg igazán nem ő tehetett.
Az Emlékmásról alkotott véleményem kissé felemás lett, hiszen a moziból kilépve teljesen fel voltam lelkesedve, hogy „hű de nagyon jót szórakoztam”. Szőrös szívű kritikusként azonban azt kell, hogy mondjam, semmivel sem volt jobb, mint egy manapság moziba kerülő több milliárdos befektetés. Legjobban a látványvilága tetszett, a haldokló Föld, ahogyan azt megálmodták a készítők. Ezzel viszont meg az volt a gondom, hogy mindezt Ridley Scott 30 évvel ezelőtt (Blade Runner) már képre vitte, Vangelis csodálatos zenéjével végigkísérve, Harrison Forddal a főszerepben. Szóval, ami a legjobban tetszett benne, az csak az emlékeim felmelegítésének volt köszönhető, nem pedig a készítőket dicsérő elismerésnek. Szóval jó volt, meg minden, de olyan nagyon extrára senki se számítson!
Rendezte: Len Wiseman
Forgatókönyv: Kurt Wimmer, Mark Bomback
Zene. Harry Gregson-Williams
Szereplők: Colin Farrell, Kate Beckinsale, Jessica Biel, Bryan Cranston, Bookeem Woodbine
Játékidő: 118perc
IMDB: 6.3
Metascore: 43/100
Saját vélemény: 7.0
Viszont ezt az Emlékmást még nem láttam, talán majd egyszer. :D
Fallout: helyszínek
Bourne: cselekmény
Különvélemény: járművek, közlekedés
Szárnyas Fejvadász: helyszínek, hangulat
Star Wars: droid hadsereg :DD
Egy gond van ezzel hogy ez nem a szárnyas fejvadász hanem a Total Recall feldolgozása szóval aki nem látta az ne füzzön hozzá túl sok reményt
Na meg Svarci után colin farrel legközelebb ki lesz ?
( justin bieber )
5/10
Exp. 2-t most indulok megnézni, attol pláne nem várok semmit. :D Nem költöttem el egy csomó zsét hétvégén, mert sem pénteken sem szombaton nem mentem el dinom-dánomozni a haverokkal, úgyhogy egy kis agyatlan mókára befizetek ezzel. :D
Vajon a remake felér az eredetivel? Esetleg túlszárnyalja azt? Na és hol vannak a marslakók?
1966-ban Philip K. Dick írt egy rövid, 26 oldalas novellát Emlékárusítás kicsinyben és nagyban (We Can Remember It for You Wholesale) címmel, melyben a főhős egy elképzelt marsi utazásban szeretne részt venni, de az emlékek betáplálása után már nem tudja megkülönböztetni, hogy mi a valóság és mi a képzelet. Nem tudja eldönteni, hogy valóban egy titkos ügynök e vagy csak az emlékképek mondatják vele azt.
Ebből az alapanyagból, de bőségesen átírva, készült egy film 1990-ben Arnold Schwarzenegger főszereplésével, valamint nem kisebb rendező vállalta el a projektet, mint Paul Verhoeven. Neki nem kisebb filmeket köszönhetünk, mint a Robotzsaru, Elemi ösztön, Showgirls, Csillagközi invázió, Árnyék nélkül stb. Filmje bár nem tudta teljesen áthozni a dicki hangulatot, paranoiát, ezt nehéz is lett volna, viszont hozott helyette a kornak megfelelő látványvilágot, izgalmas akciót, összeesküvést és sztorit.
A 2012-es verzió bár eltért a 1990-ben készült filmtől, ennek ellenére bátran mondhatjuk, hogy annak a remakejét készítették el. Nem lett ez annyira más, hogy új látásmódról beszéljünk. Sok jelenet és történet egyezik a régi filmmel, bár sokszor csak kikacsintásként vannak jelen. Akik látták az eredetit épp ezért nem nagyon fognak meglepődni a történet kezdetén. Járt utat a járatlanért, ugye. Ami anno bevált, biztos beválik most is. De hogy ne legyen feltűnő, ezért módosítottak picit a világon. Marsi utazásról szó sincs, csak viccként merül fel. Helyette kapunk egy poszt-apokaliptikus világot, ahol csak két nagyobb földterület maradt érintetlen. Az egyik ebből ráadásul uralkodik a másik felett. A Gyarmatok világa a Szárnyas fejvadász városát idézi, ami komoly dicséret, de nem kell szégyenkezni az uralkodó városnak Londonnak sem, ahol a letisztult dizájn, az adott kor minden igaz technikai fejlesztése megtalálható és ezek után csak hab a tortán, hogy icipicit belekóstolhatunk abba is, hogy milyen a világ ezeken kívül, a mindenkitől elhagyatottan álló házak között.
Igazi vizuális orgazmusok ezek minden sci-fi fannak, mivel a készítők nem féltek a nagy totál képektől és szerencsére az akció közben is bátran mertek a cgi-hez nyúlni. Már az első robotzsaru megjelenésekor megnyaljuk a szánk szélét, de amikor akcióba is lendülnek, akkor már bizony elégedetten bólogatunk (ezek a robotok bizony nem tartják be Asimov három törvényét). Igen, ez kell nekünk 2012-ben! Egy látványos sci-fi, ami ugyan Földön játszódik, de kellőképpen elhagyta a mai kor világát. Ki ne szerette volna épp ezért a Különvéleményt? Nagyjából itt is ezt kapjuk. Plusz még két eyecandy színésznő is társul hősünk mellé, bár nekem picit fura volt, hogy az egyikük a rossz oldalon áll, de legalább kapunk pár girlfightot is. A színészek hozzák a kötelezőt, nincs ezzel probléma.
Eddig azt hitted, hogy topkategóriást filmet kaptunk, igaz? Nos, sajnos jöhet a feketeleves.
A rendező nem más, mint Len Wiseman aki olyan filmekket adott már a világnak, mint a Die Hard 4.0 - Legdrágább az életed , az Underworld és az Underworld: Evolúció. Ezeknek a filmeknek mintha nem a története lett volna a legnagyobb erőségük.
Igen, bizony itt vérzik el a film! Hollywood megint nem talált magának rendes forgatókönyvírót vagy egy rendezőt aki gatyába rázta volna azt. A film működik ideig, óráig, de onnan, hogy elszakad a régi film vezérvonalától, mikor új vizekre evez, onnan bizony olyan mennyiségű klisé, történetbeli ostobaság jön elő, hogy az elégedett bólogatásból heves fejrázás lesz. Hiába látványos és akciódús továbbra is, de ez már kevés.
Pont a film lényegét rontották el. Nem kapunk igazi katarzist, nincs nagy hűha mikor kiderül mire megy ki a játék! Mert ha az nem megy, hogy bemutassák a főhős tépelődését azzal kapcsolatban, hogy vajon álmodik e vagy ez a valóság (van egy röpke jelenet, de sokkal gyengébb megoldás, mint az eredeti filmben volt), akkor legalább azt kellett volna rendesen megoldaniuk, hogy a miértekre (miért üldözik, miért olyan fontos ember és vajon mi lesz az a nagy ügy amit meg kell oldani, hogy happy end legyen) kellett volna olyan választ adniuk, hogy kifelé menet is arról beszélgessünk a moziból.
Így sajnos csak arról tudunk beszélgetni, hogy anno bezzeg még a földönkívülieket is belebegtették itt meg csak klisére futotta.
Kár érte, de ha sci-fi fan vagy menj el és nézd meg moziban. A látványért megéri.
Aki szerette a régi akciósztárokat nem fog csalódni.
Első résznél jobbra sikerült.
Norris és Lundgren pedig a legnagyobb benne:)
Nem is tudok mai filmekből túl sok emlékezeteset.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.