Rontó Ralph - filmajánló

A videojátékok visszafordíthatatlanul a popkultúra részévé váltak, ma már nem csak édesanyád mondja kevesebbet, hogy kapcsold ki a konzolt, de elkészült az első animációs film is, amiben a játékok, a játékterem, és végső soron a játékhősök kapták a főszerepet. A Rontó Ralphot (Wreck-It Ralph) a Walt Disney Animation Studios kalapálta össze: bár jól szórakoztunk rajta, és kislányosan sikkantottunk fel az összes gamer utaláson, azt nem igazán tudtuk eldönteni, hogy mégis kinek készült ez a mozi.


Este van, bezárt a játékterem, vége a műszaknak. A Street Fighter harcosai sörözni mennek, Pac-Man a nagy zabálás után pihenni készül, a katonák leteszik a fegyvert, az autóversenyzők leállítják a motort. Ifjabb Javítsd-meg Felix (Jack McBrayer) övére akasztja aranykalapácsát, elégedett: ma is megmentette a lakosokat a gonosz Rontó Ralphtól (John C. Reilly). A szomszédos sitten élő vadember – tudniillik – az épület falán mászva, hatalmas ökleivel zúzza szét és rombolja le a toronyházat újra és újra, Felix pedig mögötte ugrándozik, szorgosan kalapál, okosan helyezkedik. A pálya végén Ralph sarokba szorítva áll, magatehetetlenül várja, hogy a megvadult lakók lehajítsák az épületről. Bele a sárba.


És ez így megy játékról-játékra! A Game Over még a jobbik eset, ha a játékos béna volt, Ralph megússza a zuhanást, de akkor is utálni fogják. Ez a szerepe. A játéktermi hősöknek megvan a feladatuk, ha nyolctól este tízig nem azt teszik, amire utasították őket, kihúzzák őket a dugóból, mondván elromlottak. Bugosak. A játékok főgonoszai nehezen viselik a megpróbáltatásokat, Bowser, Zangief, Doctor Eggman és a többi rosszarcú csoportterápián gyűlik össze, hogy kibeszélje magából a rá nehezedő nyomást. Ralphnak viszont ez sem segít: ő megunta, hogy mindenki Felixet éljenzi, ünnepli, őt pedig a játékuk harmincadik születésnapjának ünneplésére sem hívják meg.


Szeretne végre ő is egy medált nyerni, olyat, amit a főhősök kapnak, mikor végigmennek egy pályán. Akkor bebizonyosodna, hogy ő is ér valamit! A probléma viszont, hogy az ő játékában sok babér nem terem neki, sosem fogják elismerni, ezért úgy dönt, a szigorú tiltás ellenére a nagy elosztón keresztül más programokban próbál meg érvényesülni, nem sejtve, hogy ezzel mekkora kalamajkát okoz.


Hiába az óriási múlt a Walt Disney Animation Studios mögött, mióta az alkotók szebbnél-szebb rajzfilmek helyett közepes animációs filmekkel erőszakolják meg a piacot, csak haragudni tudunk rájuk; mintha tudatosan le akarnák rombolni azt, amit mellettük a Pixar szorgalmasan építget. A Rontó Ralph viszont valami más élménnyel kecsegtetett: a csapat legutóbbi témaválasztása mindenképpen ritkaság, hiszen a mozi a videojátékokra épít, ezzel együtt a nagy lehetőséget is megkapták a srácok, és végre saját világot teremthettek.


Tegyük hozzá, mindezt árnyékban. Ezen a terepen a Pixar kétségtelenül nagyon jó, elég, ha a Toy Story játékbirodalmára vagy a Wall-E szemétkupacára emlékezünk vissza. A léc magasan van, és ha a Disney srácai ezt nem is ugrották meg, az kétségtelen, hogy nagyon eltalálták a Rontó Ralph körítését, remekül festették le azt, mi történhet a játéktermi kabinetek mélyén. A játékterem bezárása után a 8 bites játékok a képernyő mögött egyszerre megelevenednek, a karakterek lepacsiznak egymással, a kábelen keresztül kimetróznak az elosztóba, hogy összefussanak a szomszédos gépek hőseivel, és beüljenek együtt valahová. Az eseményeket jórészt belülről látjuk, kontrasztként viszont bevágják a külvilág képeit is: miközben a játékosok nyúzzák a gépeket és dobálják befelé az aprót, a játékkarakterek, akik előbb még élettel és érzelemmel teli szereplők voltak, már csak a képernyőn pixelfiguraként, csipogva próbálják teljesíteni a feladatukat.


Mindez természetesen nem kevés vicces helyzetet szül, a gamerek pedig különösen örülhetnek, mert videojátékos utalásból is sok lesz. Ugyan a főszereplők fiktív címek hősei, ismerős karakterekből nincs hiány: itt lesz Pac-Man és a szellemek, Q*bert, Sonic és Doctor Eggman, Bowser a Mario-szériából, találkozhatunk egy csomó Street Fighter-szereplővel, és még a Frogger is előkerül. Dúskálunk a játékos kifejezésekben, és annál mélyebb sértést el sem tudtunk eddig képzelni, minthogy valaki “8 bites” legyen. Alaptételek: a csajok attól szépek, mert jobb a grafikájuk, a játékok pedig különben is túl erőszakosak manapság!


És talán ezen a ponton lehet előhozakodni a Rontó Ralph egyik legnagyobb negatívumával: noha a rendezésért felelős Rich Moore nem egy díjnyertes Simpsons- és Futurama-epizódot lett már az asztalra, az első egészestés filmje talán túl óvatosan próbál lavírozni a potenciális érdeklődők között. A Rontó Ralph kicsit szól a gyerekeknek, kicsit a felnőtteknek, kicsit a lányoknak, kicsit a fiúknak, és kicsit a gamereknek, meg kicsit a nem játékosoknak. Mindenből egy kicsit. Végeredmény? Visszafogottság és szétesés, a poénok mérsékelten ütnek csak, a brutális vagdalás után pedig éles váltással bámulhatjuk a cukrozott, rózsaszínű terepet. Eddig az előtted ülő kislány sírt, most meg a kissrác unja melletted. Geeknek viszont elég geek, imádjuk is, a Disney a csúcsrajáratott marketing jegyében még egy internetes retro játékot is készített a Fix-it Felix alapján.


Bár remeknek tűnik az eredeti gárda, a Rontó Ralph kizárólag magyar szinkronnal, 3D-ben nézhető meg itthon, ami sajnos a műfaj kötelező velejárója hazánkban. Összességében viszont korrekt mesét kapunk, ami kifejezetten alkalmas egy kiadós családi mozizásra. Nevetgéltünk, izgultunk, levontuk a tanulságot, de újra nem ülnénk be rá, és valószínűleg a Blu-ray kiadás is kimarad belőle.

Hiába, minden Disney, ami Pixar, de nem minden Pixar, ami Disney…

Rendezte: Rich Moore
Szinkronhangok: John C. Reilly, Sarah Silverman, Jack McBrayer, Jane Lynch, Alan Tudyk
Producer: Clark Spencer
Forgatókönyv: Phil Johnston, Jennifer Lee
Operatőr: Henry Jackman
Zene: Henry Jackman
Hazai premier: 2012. november 1.
IMDB értékelés: 8.3
Gamekapocs értékelés: 7.0