Ready Player One - könyvajánló

Ismerős az alapfelállás ugye? Főleg videojátékos szempontból, hiszen az Ernest Cline fejéből kipattant Ready Player One című regény egyfajta szerelmes hódolat a nyolcvanas évek szórakoztató iparának. A nyolcbites korszaknak, a Star Warsnak, vagy épp a Gyalog Galoppnak. Érdekes képzavar ez a könyv: habár futurisztikus világban játszódik, mégis a retrójátékok fanatikusai számára szolgál letehetetlen bibliaként. Rengeteg olyan kitekintést tartalmaz, amit csak a harmincéves korosztály értékel, s azok, akik, ami napig remegve imádják a Pac- Mant, vagy éppen korunk MMORPG-it. Úgy látszik, a jövő sem tér el túlzottan a jelentől: még mindig kínosan sokat rágódunk a múlton, miközben elemészt minket a jelen monoton zűrzavara. Az Agave kiadó jóvoltából magyarul élvezhetjük a Ready Player One-t, aminek megfilmesítési jogaiért tolongtak a hollywoodi stúdiók, mígnem a Warner Bros. fizetett érte félmillió dollárt.

De ki a franc az az Ernest Cline? Ugyanolyan nerd, mint Te vagy én - csak éppen olyan, mint a porszívó: fiatal korában szorgalmasan szívta magába a kultúrát, legyen szó játékokról, vagy éppen filmekről. A negyvenes években járó tag jegyzi a Fanboys című film forgatókönyvét is, írótalálkozókra pedig a Vissza a jövőbe trilógiából ismerős DeLorean DMC-12-jével jár. Szemüveges geek, aki pusztán lapra vetette a rá nagy hatással bíró kultikus dolgokat – abból a kórból, amikor még az Atari 2600 volt az Isten, a film pedig a Star Wars (azóta is!). A tollnok honlapja egyfajta örömóda a régi videojátékokhoz – de mit tehet az ember, ha a saját nevét is a Muppet Show Ernie-éről kapja?  Pennát ragad és terjeszti az igét – mi pedig nosztalgiázunk és ámuldozunk, hiszen mindemellett egy rendkívül sodró lendületű regénnyel gazdagodtunk.  A magyar kiadás kicsi, ám vaskos – tökéletesen illeszkedik a kézbe. A borítón látható pixelfigurák már jó előre sugallják, hogy csak akkor próbálkozz a kötettel, ha a magnókazettát évtizedekkel ezelőtt nemcsak zenehallgatásra használtad.

A némi cyberpunk-betütéssel bíró történetünk 2044-ben zajlik. Főhősünk a gimnazista Wade Watts, aki egy zord mobillakásban él, sok más hasonló szegény családtagjával együtt. Egyetlen szórakozása a videojáték. A klasszikus címeket emulátorral tolja, mint korunk függői, ám legnagyobb kedvence az OASIS nevezetű virtuális valóság, ahol avatárjával kedvére tanulhat, dolgozhat és szórakozhat. A program tervezője James Hallyday ördögi feladványt, egy Easter Egget rejtett el a játékban, s aki megtalálja, az szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert. Tojásra több feladat sikeres teljesítésével bukkanhat a szerencsés, ehhez azonban a régmúlt popkultúrájának megszállott ismeretére van szükség, hiszen a designer is nagy kedvelője a retrónak, hasonlóan Wade-hez. Így aztán hosszú évek kitartó munkája révén a tizennyolc éves srác rálép az sikerhez vezető út első lépcsőfokára, s egy csapásra a ranglista tetejére és a figyelem középpontjába került. Néhány tőkeerős cég és az eszelős játékosok ideiglenes csoportja mindenképpen meg akarja szerezni Hallyday hagyatékát, akár véres gyilkosság árán is. Wade veszélyben van, de leleményességének hála, nem adja könnyen a bőrét.

Egy jövőbeli kincskeresésről szól a könyv: a labirintus pedig az a sötét jövőkép, ami az emberekre vár. Mindent a nagyvállalatok irányítanak, a szegénység eluralkodott, járványok tizedelik a lakosságot, energiaválság tombol, mindennaposak a háborúk. Szerencsére Cline zsenialitása pont elég arra, hogy élettel, önös érdekekkel és iszonyatosan pergős eseményekkel gazdagítsa a kidolgozott disztópiát. S ha a tébolyodott, önmagának vermet ásó Föld nem lenne elég, akkor ott van az OASIS, amely tökéletes ellentéte a mételynek. Itt még a nincstelenek is érvényesülhetnek, egyfajta menedékként szolgálva boldog-boldogtalannak. Főleg, hogy ingyenes – azaz mai nyelven szólva free-to-play -, ám ha a megavállalatok ráteszik a mancsukat a Tojásra, fizetőssé tehetik a „drogot”, így még nagyobb jövedelemre tehetnek szert, elszedve a csórók utolsó garasát is. Wade tehát a gonosz ellen harcol, azért a földét, amely az igazi otthonaként szolgál, ahol kiteljesedhetett. Itt a kövérből sovány, a csúnyából szép válik, aki nő szeretne lenni férfi létére, az megteheti és fordítva – mintha csak koruk egyik MMO-járól lenne szó. Csak itt nem nicknév és e jelszó párossal lépünk be, hanem retinaszkennerrel. Pontosan így tennének azok a kockák, akiknek veszélyben lenne a World of Warcraft-előfizetése.

Cline simán elmehetne játéktervezőnek, elvégre az OASIS nemcsak a játékosokhoz szól: egy egész szerv és közösség épült köréje. Tartalmaz iskolákat, éttermeket, boltokat – de van benne PvP is, ahol a játékosok egymás ellen harcolhatnak, ebből kifolyólag veszélyes zónák ezek.  Kétféle felhasználó létezik: a Nyestek csoportja, akik közé Wade és szektatársai is beletartoznak - ők az igazi játékosok, akik szenvedélyből kutatják a Tojást, mintegy szórakozásként. Ott vannak még a Hatosok, akik a megavállalatok zsoldosai - minden eszközzel likvidálják a Nyesteket, pusztán azért, hogy a megbízójuké legyen az OASIS. A cég aztán átállna az előfizetéses rendszerre, reklámokkal, mindennel - megsarcolva ezzel az usereket. Piszkos eszközökből nem szenvednek hiányt, ezt Wade több esetben saját bőrén tapasztalja.

A legszebb az egészben Wade monológja, gondolatmenete - mialatt rájön a rejtélyek kulcsára, de a cselekmény szintén a könyv pozitívumai közé tartozik. Bár a karakterek némileg sablonosak - aki jó, az jó, aki gonosz az is marad -, de bőven van ok az örömódázásra, hiszen a élmény volt olvasni a precíz műgonddal megalkotott dialógusokat. Ha pedig szaknyelv szóba jön, még azok számára is érhető, akik azt sem tudják, hogy az MMO-kat eszik-e vagy isszák. S természetesen az egész könyvet átjárja az író rajongása: megannyi kikacsintás a nyolvanas évek popkultúrája felé – ebből a szempontból sziklaszilárd ez a regény. Dungeon’s & Dragons, Gyűrűk Ura, számos szöveges kalandjáték, Mátrix, Sólyomasszony, Tom Cruise-féle Legenda, Galaga, Defenders, Asteroids – csupán néhány név, amit kötetben találtam két perc lapozás után. Pontosan ezek a termékek foglalkoztattak egy olyan embert, aki ma már a negyvenet tapossa, mégis kikezdhetetlen nyomot hagytak benne és milliónyi sorstársa emlékezetében.

A Ready Player One egy hardcore szöveges egyveleg, amely sci-fi és művészettörténet is egyben. Egy profi írói vénával megáldott geektől, fogékony geekeknek. Bálványozni hosszan lehetne, de nem tesszük – önkéntelenül is magunkba nézünk. Még ötszáz oldal is kevésnek tűnt, szerencsére Cline nem unatkozik ezekben a percekben sem. Bubifrizura, fogszabályzó, pattanásos arcbőr, szódásüveg-szemüveg, kötött pulcsi, izzadó tény, két liter kóla és chips, a hangszóróból Michael Jackson szól, a nappaliban pedig egy Atari. Az emlékek így születnek, és innen indultak. A regény egyszerre humoros, komor és ami a legfőbb: végletekig szórakoztató tud lenni a mai digitális társadalom számára is. Hová is mentettem az emulátorjaimat?