Pí élete - filmajánló

A felnőtt Pi Patel (Irrfan Khan) élete most már koránt sem olyan érdekes, mint azt a hírekben hallani lehetett évtizedekkel ezelőtt. Egy ifjú író azonban úgy döntött, hogy meglátogatja otthonában, elbeszélget vele, és megpróbálja sorokba önteni a tőle hallottakat. A történet már az első pillanattól fogva érdekes és kissé szomorú is, hiszen Pi a nevét egy uszodáról kapta, aminek a hangzása erőteljesen emlékeztetett valamire, amiről az emberek nem beszélnek szívesen, legfeljebb csak csúfolódni szoktak vele. A tinédzser fiúnak éveken keresztül kellett együtt élnie a folyamatos megaláztatással, mígnem úgy döntött, hogy nevét leegyszerűsítve inkább a matematikai fogalommal; a Pível fogja azonosítani magát. Miután eme nehézséget sikerrel leküzdötte, úgy döntött, hogy hívő lesz. Kipróbált és tüzetesen áttanulmányozott minden egyes vallást, abból is a kereszténységet kedvelte a legjobban. Különös és érdekes kis élete volt, a lehető legrosszabbkor, mikor megismerte első szerelmét, döntöttek úgy a szülei, hogy megélhetési problémák miatt el kell hagyniuk a hazájukat. 


De a költözés nem volt olyan egyszerű, hiszen a család egy állatkertet bérelt, és a vadakkal együtt költözni nem túl praktikus dolog. Meg is történik a baj: ördögi szerencsétlenség vagy isteni csoda? Nehéz eldönteni, de a fiatalembernek túl kell élnie, élete legnehezebb és egyben legelképesztőbb napjai voltak kialakulóban. Egyszerű túlélés Bear Grylls szabályai szerint? Vagy éppenséggel egy csodálatos utazás a végtelen tenger kékségében? Ezt a nézőnek kell eldönteni, a kérdés már csak az, hogy ő miben hisz, hogy ő meddig lenne képes elmenni a fantázia világában. Pí viszont azt mondja, hogy aki eddig végighallgatta a történetét, a végére megtanult hinni Istenben, és rájött arra, hogy miről is szól a hit valójában.


Az új Avatar, szokták mondani a nagyokosok, sajnos sok mindenkivel egyetemben én is beleestem a csapdába, azt hittem, hogy egy újabb csodálatos fantasynek lehetek majd szem- és fültanúja, pedig a Pí élete sok mindennek nevezhető, de ennek aztán végképp nem. Már az első pillanattól fogva érezni lehet rajta a megfilmesítés keserédes ízét, amikor a könyvben olvasható sorok kissé unalmasak filmvászonra álmodva. A film szépen lassan halad a klasszikus drámai történetvezetés vonalán, nem siet, nem akar látványos lenni, szerencsére nem szűkölködik a poénokban sem, célja, hogy megkedveltesse velünk a főszereplő fiút, hogy elővezessen valami egészen különlegeset, hogy megértsük azt az utat, amit hamarosan be fog járni. 


Mivel nem ismerem az eredeti bestseller regényt, ezért nem tudhatom milyen képi világgal dolgozott az író, de van egy olyan sejtésem, hogy az Oscar-díjas Ang Lee (a rendező) a fantasztikus 3D környezettel próbálta lenyűgözni a közérdeműt, és kevésbé foglalkozott a valódi mondanivalóval. Ez már a bemutatóból is látszott, amiből még csak sejteni sem lehetett, hogy valójában egy lélektani drámával lesz majd dolgunk, annyira lekötöttek minket a látvánnyal. Mert a Pí élete erről szól, egy történet a hitről, az erőről, a kitartásról, arról, hogy az életünkben hozott döntések milyen hatással lehetnek ránk és a sorsunkra. Fontos része a történetnek, hogy mi hogyan látjuk a dolgokat, nekünk melyik megközelítés emészthető, kinek milyen erős a hite, vagy, hogy ki miben szeretne hinni. A színészi alakítások természetesen kiválóak, egyáltalán nem zavaró és szinte észre se lehet venni, hogy legtöbbjük számunkra ismeretlen indiai származású, a muzsika és a látvány pedig egyszerűen csodálatos és lenyűgöző.


A Pí élete szépen követi a drámai hármas egységet, a bevezetésben erőteljesen kapaszkodik a valóságba, karakterei és a történések két lábon állnak a valóság talaján. Majd a tartalomban erőteljesen elrugaszkodik attól, és a látottak alapján már azt is elfelejtjük, hogy miről szólt az elején, csak tátott szájjal nézzük a történteket, izgulunk a kedves fiú életéért, és nem igazán értjük, mit keres vele egy csónakban egy hatalmas bengáli tigris. Ekkor már érezni lehet, hogy itt valami nem stimmel, hogy szükségünk lesz a szürkeállományra, ha meg akarjuk érteni a mondanivalót. Majd a vége felé, a befejezésben jön a hatalmas csattanó - amit valahol mindvégig sejtettünk - majd a kérdés, amire a választ rögtön rávágjuk. Pedig csak hosszú napokon keresztül tartó rágódás és gondolkozás után fogunk rájönni a saját, valódi értelmezésünkre. Éppen ezért értékes ez a film, mert ellentétben sok más produkcióval - amiket manapság látni lehet - gondolkozásra késztet.


A kritikusok és a bemutató átvert mindenkit, a film nem az, aminek látszik. Valami egészen más, aki szereti a különleges hangulattal megáldott történeteket, ahol nem csak a látvány a fontos, az szeretni fogja Pí életét. Aki viszont az új Avatarra vágyott, az bizony csalódni fog. Egy dologban viszont biztos vagyok; nem kevesen lesznek, akik a mozi után elrohannak megvenni a regényt, hogy azt elolvasva végre összeálljon a kép, és megértsék, hogy mit is láttak valójában.

Rendezte: Ang Lee
Forgatókönyv: David Magee, Yann MartelZene. Mychael Danna
Szereplők: Suraj Sharma, Irrfan Khan, Adil Hussain, Tabu, Rafe Spall, Gerard Depardieu
Játékidő: 127perc
IMDB: 8.3
Metascore: 79/100
Saját vélemény: 8.0