American Horror Story: Asylum - sorozatajánló

Az FX-kábelcsatorna 2011-ben az American Horror Story első évadával lesből támadva talált utat a horror rajongók szívéhez. Nem bonyolította túl a dolgokat, csupán a korábban már látott ötletekre építkezve tálalta fel saját kísértetházas történetét, ahol a szellemek köztük jártak, intrikákat szőttek és az őrületbe kergették a frissen beköltözött család életét. Ezek után merje valaki azt mondani, hogy az ömlesztett klisé nem vezet sikerhez - csupán az arányokat kell eltalálni. Brad Falchuk és Ryan Murphy sorozata tavaly ősszel folytatódott a második évaddal, amely korszakot és helyszínt váltott, viszont a bonyodalmat és frászkeltést könnyűszerrel a négyzetre emelte. Egyedüli bajunk az volt, hogy még így is soknak éreztük a 13 részt. 


A bizarr hangulat ezúttal is visszaköszön, mely sajnos TV-s berkekben nem annyira szokványos, mint ahogy a kismacskák kínzásán is bealudó tisztelt célközönség elvárná. Ötven évet ugrunk vissza az időben, helyszínünk ezúttal a teljes elzártságban működő Briarcliff-elmegyógyintézet. A környék önmagukra és másokra veszélyes örültjei várják is a gyógyulást, reménytelenül. Az intézményt a katolikus egyház üzemelteti egy erőskezű nővér irányítása alatt. Jude nővér (Jessica Lang) módszerei túlságosan is középkorúak, betöltött pozíciójában látja a saját maga megváltását, mivel múltjának eseményeire enyhén szóval sem lehet büszke. Mámorító, alkoholszagú éjszakákkal teli évek, füstös kocsmák éles férfitekintetei szegeződtek rá, s ennek az életformának egyszer tragikus vége szakadt. Hiába az erőskezű vezetés, amikor az intézmény németajkú orvosa, Dr. Arden (James Cromwell) titkos kísérleteket folytat, ráadásul ahol lehet, keresztbe tesz riválisának.


Az American Horror Story második évada ismét több témát boncolgat egyszerre. A hely kezeltje lesz Kit Walker (Evan Peters), akit a Bloody Face-ként ismert sorozatgyilkosnak hisznek: számos nő brutális megölése mellett saját feleségének halálát is a nyakába varrják, aki nem mellesleg fekete, ami kiváltja a konzervatív kisváros ellenszenvét. Kit váltig állítja, hogy csak rá akarták terelni a gyanút, ám épkézláb magyarázat híján (földönkívüliek űztek vele csúfos tréfát), élete végéig az intézmény magasztos légköre vár rá. Még szerencse, hogy sorstársra lel a bájos Grace (Lizzie Brocheré) személyében. Hamarjában az ördög is beköltözik Briarcliffbe, megszállva az egyetlen naiv és ártatlan teremtményt Mary McKee nővért (Lily Rabe), aki ezután korábbi viselkedésének szöges ellentétét produkálja. Lana Winters (Sarah Paulson) szintén a balszerencse áldozataként került a zárt osztályra. Leleplező cikket készült írni az intézmény embertelen körülményeiről, ám terve idő előtt lelepleződött. A leszbikus újságírónő élete párját ráadásul szintén a Bloody Face darabolta fel, így aztán érhető, hogy eleinte megvetéssel és haraggal tekint Kitre.


A főbb szerepekben láthatjuk még Monsignor Timothy Howardot (Joseph Fiennes), aki a remélt pápai titulusért minden tisztességtelen eszközt megragad majd. Dr. Oliver Thredson (Zachary Quinto) igazi kakukktojás, aki alapjáraton egy kívülálló pszichiáter, s látszólag felvilágosult módszerekben hisz - igazi csattanó az ő valódi kiléte, amiről spoilerek nélkül képtelen lennénk felvilágosítást adni. Legyen elég annyi, hogy Spock színészi kvalitása lenyűgöző: ám megnyugtató külső igazi rideg személyiséget rejt. Az American Horror Story második szériája az emberi elme sötét zugaiba enged bepillantást. Találnunk itt nimfománokat, anyaggyilkosokat, fogyatékosokat – saját maguk, avagy a sorsuk áldozatait. A készítők által teremtett légkor groteszk módon magával ragadó, örökös félhomály, bilincsek és gumiszoba, húgyszag, málló vakolatú helységek, idejétmúlt orvosi eszközök és elektrosokk – nem kevés misztikummal tálalva. Az írók szinte az összes klisét belepasszírozták a sorozatba, amely – hasonlóan az első nekifutáshoz – most sem válik tolakodóvá és erőltetetté. Az operatőri munka szintén egyedülálló, sikerül mindig a dolgok lényeges magvát megragadni: hirtelen vágások, rengeteg flashback, nem kevés vér és fogcsikorgatóan húsbavágó zenék.


A történet a fenti kompániának köszönhetően több szálon fut, s sokszor keresztezik egymást. Nincs ezzel semmi gond, elvégre a kerek egész történetet kapunk, minden felvetődött kérdést megválaszolnak – néhányszor olyan csattanóval, meredt szemmel bámulod majd a stáblistát. Undort keltő, beteges ám végletekig elbűvölő narratívával találkozunk, amely egészen a tízedik részig kitart – utána már érezhetően visszavesznek a tempóból, bár ott is szembesülünk pár érdekességgel. Az utolsó részt kissé felesleges epilógusnak hiszünk, olyan, mintha a Barátok Köztbe csöppentünk volna – mégis sikerült a múltat a modern időkkel összekötni, csupán kissé lagymatag módon. A stáb törekvése és bizonyítási vágya az utolsó részekben visszaüt: talán kifogytak az ötletekből; két perc alatt elintézték az „ördögi szálat”, s a földönkívüliek igazi szerepére sem derült fény. Csak 13. részben mutatkozik meg, hogy ki volt az igazi főszereplő. A halálnemek változatosak, sokszor érezzük nyomasztónak a sorozat egész kvalitását, pont ezért is fáj majd az a pár elkapkodottan kilőtt golyó, mert túl méltatlannak érezzük a gonoszok távozását. Hiába csúcsosodik ki a bonyodalom, nem három részen át tartó meredek esésre számítottunk tíz epizód után. Persze a dráma is hangsúlyos tényező, de alapvetően egy fesztültséggel teli horror-sorozatot vezettek fel nekünk Falchukék.


A régi színészek nagy része ismét visszatér, csak más szerepkörben. Közülük is kiemelkedik Jessica Lang, aki már igen távol van attól a sikoltozós pucér kislánytól, akit még King Kong babusgatott a tenyerében valamikor a hetvenes években. Az események súlya alatt látványosan összeroppan, testi és lelki változásokon megy át, őrlődik, könnyei törölgeti – abszolút hűen visszaadja karakterének jellemfejlődését, még végül, rá sem ismerünk. Zachary Quintoról már írtam, s mikor belenézünk a szemüveg mögött lapuló szemekbe, a gyomrunk is összerándul – majd meglátjátok, amint az újító szakember burka lehullik. Bárkibe is túlzás lenne belekötni: a fiatalabb felhozatal sem az a nyegle kenyérpusztító, mint korábban - például Evan Petersre rá sem lehet ismerni -, de az újakban is több kraft van, mint az újkori magyar filmgyártásban összesen sem.


Az American Horror Story második évada amellett, hogy tovább öregbítette az előző széria hírnevét, még tovább fokozta a ránk váró izgalmakat. Annak ellenére, hogy a láng gyakorlatilag tíz rész után kihunyt, a megmaradt füst is hasznos, de az alapanyag már nem ég olyan intenzitással, mint korábban. Ettől eltekintve a műfajában ismét egy kiemelkedő alkotás, a kölcsönvett ötletek megállják a helyüket, a felkevert koktél pedig bódító, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A harmadik évad borítékolható: idén ősszel amolyan sajátos megvalósítású Rómeó és Júlia-sztori várható, a főszerepben pedig ismét Evan Peterst és Taissa Farmigát (az első évad fiatal szerelmespárját) láthatjuk Természetesen az elmaradhatatlan Jessica Langgel, aki ezúttal a megszokottnál sötétebb karaktert kap.

Szereplők: Evan Peters, Jessica Lange, Lily Rabe, Zachary Quinto,
Sarah Paulson, Dylan McDermott, Frances Conroy, Joseph Fiennes,
Lizzie Brocheré és James Cromwell
Rendezte: Michael Lehmann, Alfonso Gomez-Rejon,
Bradley Buecker, David Semel és Michael Uppendahl
Írók: Brad Falchuk, Ryan Murphy, Tim Minear, Jessica Sharzer, Jennifer Salt és James Wong
Producer: Bradley Buecker, Brad Falchuk és Ryan Murphy
Vágók: Adam Penn és Fabienne Bouville
Fényképezte: Michael Goi
Zene: James S. Levine

IMDB értékelés: 8.4
Gamekapocs értékelés: 8.5