Deus Ex: Ikarosz-hatás - könyvajánló

Mennyivel leszünk többek a szinte korlátlan testmódosításoktól? Szépnek és erősnek akarunk látszani, ez már a modern társadalom rákfenéje. Nem érjük be azzal a képpel, amit a tükörben látunk, fittyet hányunk a természet által megadatott porhüvelyre, a tökéletes ember mítosza időtlen idők óta ott motoszkált a társadalom elégedetlen rétegének gondolataiban. Hiúak vagyunk. Isten a saját képmására formált minket, de korántsem rendelkezünk isteni hatalommal. A technológia fejlődésével a lehetőségek is kitárultak. 2027-re már emberfeletti képességekre tehetünk szert a bioaugmentációknak köszönhetően – vajon hol van az a határvonal, amit átlépve már nem minősülünk embernek, csak egy mesterséges lénynek, önálló gondolattal? Ha gazdagok vagyunk, testünk is tökéletessé válik - a világ megacégei így befolyásolják a gondolatainkat. Bábok vagyunk, akik úgy ugrálnak, ahogy mások fütyülnek, még akkor is, ha nem vesszük észre. Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a népszerű Deus Ex-videojátékok világán játszódó Ikarosz-hatás, amely önállóan, a cyberpunk műfaj rajongói számára is letehetetlen regény.


Mi örülünk a legjobban annak, hogy az elmúlt évek tanulsága szerint ismét fellángol a cyberpunk-láz, s nem csupán filmeken keresztül, hanem az Eidos Montreal játéksorozatának köszönhetően. A közeljövő disztópiához hasonlatos élménye sokkalta hihetőbb, mint egy fizika törvényeinek sokszor ellentmondó sci-fi (példának okáért az űrhajókból lőtt lézernyalábokat semmilyen körülmények között nem láthatnák szabad szemmel az űrben – de ebbe ne menjünk bele). Már a modern orvostudomány is elért arra a szintre, hogy mesterséges implantokkal lássa el indokolt vagy indokolatlan okból az arra hivatottakat – mindez csupán várólista, vagy pénz kérdése. De mi van akkor, ha a technológia pár évtized után még tovább megy? Komoly morális kérdések merülnek fel, nem beszélve arról, hogy bioaugmentáció hatalmas üzlet: befolyásos vállalatok gazdagodnak meg, míg a szegények még kirekesztettebbé válnak. A világ káosz és összeesküvés között őrlődik, s itt veszi kezdetét a Fumax kiadó legújabb kötete is. Ahogy mondani szoktuk: már a körítés is elvinné a hátán az egészet.


Mielőtt még valaki arra gondolna, hogy egy tucatregénnyel van dolga, melyet a cím majd úgyis elad, akkor nagyon téved. A szerző, James Swallow jegyzi a Deus Ex: Human Revolution sztoriját is, szóval a minőséggel abszolút nem lesz gondunk. Az úriember emellett számos Warhammer 40k, Star Trek, Csillagkapu és Dredd bíró történetet jegyez, de nem ismeretlen a vadnyugati steampunk világán sem. Az első fejezetek után kissé tágra meredt a szemünk: a történet lassú tempóban indul be, de 30 oldal után már szinte hibátlanul megírt cselekménnyel van dolgunk. Utólag belegondolva Swallow úrnak jó oka volt arra, hogy a világképnek és a hangulatnak megágyazzon: eme cyberpunk univerzum háttere ugyanis olyan gazdag és egyben lehangoló, hogy szinte minden apró cseppjét magunkba szívnánk – van benne potenciál rendesen.


Társadalmunk 2027-re teljesen megváltozott. Történetünk két szálon fut, az egyikben Anna Kelso titkosügynökkel ismerkedhetünk meg, aki szakmája elkötelezett híve – éppen ezért kicsit rideg nőszemélynek éreztük. Persze vannak céljai is - főleg akkor áll a sarkára, amikor az egyik rutinküldetése kudarcba fulladt: Skyler szenátor konvoját kéne megvédenie csapatával, csakhogy ismeretlen katonák rajtukütnek A rejtélyes osztag szinte mindenki lemészárol, egyedül Kelso marad életben. Rögtön válaszok után kutakodik, vérszemet kap, amikor rájön arra, hogy az esetet el akarják tussolni de ez nem szegi kedvét – épp ellenkezőleg. Az akció mögött egy titokzatos hatalom áll, név szerint a Triannusok, akik kíméletlen precizitással söprik el azokat, akik az útjukban állnak. Kelso nem ismer lehetetlent, kapcsolatba lép az ismert cyberbűnözői csoporttal, állásából felfüggesztik, így már saját szakállára kezd dolgozni. Üldözött vaddá válik, ám addig nem nyugszik, míg a kérdéseire választ nem kap, s meg nem bosszulja a társai halálát.


A második főszereplőnk Ben Saxon névre hallgat, foglalkozását tekintve egykori SAS-katona, mára pedig zsoldos, akivel egy ausztráliai bevetésen ismerkedünk meg. Osztaga tagjai közül valaki beleköp a levesbe, annak ellenére, hogy a hírszerzés rutinmissziót jósolt: egy veszedelmes drón rajtuk üt és végez az egész csapattal. Saxon kis híján odavész, de egy rejtélyes idegen a pártfogásába veszi. Felajánlja, hogy csatlakozhat ahhoz az elit osztaghoz, amely a világ cérnaszálon függő békéjéért harcol. Ahogy az lenni szokott a két cselekményszál több ponton is keresztezi egymást - nem kell nélkülöznünk a titkos összeesküvést sem, a kaland az egész világra kiterjed. A két szereplő között ugrálva Moszkvától Londonig, Washingtontól Genfig zajlik a konfliktus, s a nagy találkozás sem marad el, ahogyan a végső összecsapás is borítékolható. A kötet voltaképpen kalandregény, nem kevés nyomozással és akcióval. Nem is árul zsákbamacskát: a tudományt csupán körítésnek alkalmazza, a sztori viszont annál földhözragadtabb. Az emberek önzőek és hataloméhesek, s durván eltiporják a gyengébbeket. A kicsinyes emberi erkölcsök időtlen idők óta nem változtak.


Az evolúciót mi magunk is befolyásoljuk, de vajon van-e értelme mi magunk diktálni a szabályokat és fittet hányni a természetre? Ez adja a Deus Ex igazi magvát, s ha ez nem lenne tetten érhető a kötetben, csupán egy felszínes akcióorgiát kapnánk, amely nem sokkal a megjelenés után az aluljárói használtkönyv-árusnál végezné. Swallow viszont van olyan jó író, hogy nem esik bele a csapdába és tud újat mutatni megannyi hasonló narratívájú regény mellett. Az események filmszerűen zajlanak le előttünk, nyoma sincs a videojátékokra jellemző tagoltságnak: kerek egészet kapunk, rengeteg üdítő fordulattal. A hatásos „vágásoknak” hála érdeklődve lapozunk újra és újra, faljuk a sorokat – s a fenti morális kérdések feszegetésével az író valódi egyéniséggel vértezi fel regényét, amit elolvasva mi is kétkedve tekintünk majd a szépészeti beavatkozásokra, vagy a nagypapi csípőprotézisére, hiszen sejtjük, hogy hová fajul majd minden.


A jövő már a kezünkben van, mint egy falatnyi bonbon – nekünk csak le kell hámoztunk róla a fóliát. Szeretnénk átlátni a falakon, hatalmasakat ugrani, az elménkkel kommunikálni egymással, s pusztító erővel lecsapni az ellenségre. Ezek már egyáltalán nem olyan képtelen ötletek, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Swallow regénye egyszerre komoly, érett és diszkrét vérengzéssel teli, ugyanakkor a cselekményvezetés nem rugaszkodik el túlzottan a kőbe vésett szabályoktól. Kérdés, akarunk egy Deus Ex-regénytől ennél többet? A kiadás ellenben minden fontos kritériumnak megfelel: puhakötéssel és látványos címlappal érkezik, a belbecs is szépen olvad a szájban – köszönhetően a profi fordításnak. Ha szerinted a játékokon túl is rejtőzik potenciál az univerzumban (naná), akkor teljes nyugalommal beruházhatsz a könyvbe.